Kate Fox - Watching the English

B-vel időnként elbeszélgetünk róla, hogy a világnak melyik részén élnénk szívesen hosszabb távon. London természetesen a közös kedvenc, de úgy tűnik, egy darabig még várnunk kell egymásra... amit azt hiszem, nem is bánok. Valahogy úgy képzelem, hogy erre a városra sokkal elmélyültebben kell készülni, mint Dublinra, Washingtonra, vagy Canberrára. 

Biztos vagyok benne, hogy Kate Fox könyve ehhez nagy segítség lesz. Mert az ugyebár mindannyian tudjuk, hogy az angolok olyan hmmm... furák, de hogy pontosan miért és hogyan azok?... Kate Fox brit szociológus ezt a furaságot mutatja be és szedi ízekre az angol humortól kezdve a munkastíluson át a pubokig. 

Rendkívül szórakoztató könyv; a maga száraz angol stílusában úgy tanít, hogy közben cseppet sem veszi magát komolyan. Jellemzően a weatherspeakről szóló fejezet az első, amelyből megtudhatjuk, hogy az időjárásról szóló kötelező társalgás persze sosem csak az időjárásról szól; valamint azt is, hogy udvariatlanság nyíltan ellentmondani a beszélgetőpartnernek, túllicitálni a másikat közönséges, és az angol éghajlatot csak a helyiek szidhatják.

Kedvenceim a társadalmi rétegekről szóló részek voltak, ahol Fox részletesen leírta, hogy az alsó középosztály öltözködési és lakberendezési stílusa (sőt, az általuk szervezett esküvők!) miben különbözik a munkásosztályétól vagy a középosztályétól. Megtanultam ezen kívül a pub-etikettet és a sörrendelés komplex koreográfiáját, és a szexről szóló részből megtudtam, miért udvarol olyan esetlenül az angol férfi. Meglehetősen vastag könyv, időnként önismétel egy picit (én ezt nem bántam), és minden fejezet végén van egy összefoglaló a fontosabb megállapításokról. Mindenkinek kötelezővé tenném, aki szereti a brit irodalmat: elképesztően érdekes a könyv olvasása után kézbe venni Austent vagy Dickenst (én most az Atonement-et olvasom, de abban is ráismerek Fox társadalmi osztályaira), és igazi homlokcsapkodós élmény utána végiggondolni, hogy Darcy mennyire hamisítatlanul angol ideál.

5/5