Milyen régóta szerepelt ez a könyv a listámon... a film csinált kedvet hozzá, ami annak ellenére érintett meg, hogy méltatlan körülmények között néztem egy fárasztó transzatlanti repülőúton, nyűgös-fáradtan, apró képernyőn. És mégis. Ritka, hogy egy film ennyire hűen tudja visszaadni a regény hangulatát.
Olvasva méginkább elvarázsolt és fájt ez a gyönyörűen megírt, lassan csordogáló történet; láttam magam előtt Angliát mindenestül; a fullasztóan nyugalmas vidéki birtokot, majd a háború által sújtott Londont. A Tallis családban nem-is-oly mélyre temetett feszültségek megértésében meglepetésemre rengeteget segített Kate Fox könyve.
McEwan mesterien simítja a történetet a történetbe; a Tizenharmadik Történet Vida Wintere jutott eszembe, ahogy a sikeres íróvá vált, pusztítóan élénk képzelőerővel megvert Briony élete végén az utolsó regényében visszanyúl a gyerekkorához és próbálja benne áttranszformálni az egész életén keresztül cipelt bűntudatot. Odavoltam a részletesen megrajzolt, lélegző karakterekért, és lenyűgöztek az eltérő nézőpontok, ugyanazon esemény különböző (félre)értelmezései - mindannyiuknak elhittem, hogy nem tehettek másként. Szomorú, nagyon szomorú könyv; hűvös, tejfehér ködben lebegtem, amíg olvastam. Biztos, hogy mást is előveszek még McEwantől.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése