Tippek luxuskivitelben

Nemrég belebotlottunk az Álom luxuskivitelben c. filmbe valamelyik csatornán és természetesen előtte ragadtunk - Audrey Hepburn csillámporos, szomorú kis pillangója maga a csoda. Amikor B megkérdezte utána, hogy miért szeretem a filmet ennyire, egy darabig töprengtem, aztán kijelentettem, hogy azért, mert Holly pezsgőspohárból issza reggel a tejet. Persze nem ez az egyetlen ok - íme néhány dolog, amit elleshetünk tőle:
 

1. Tej pezsgőspohárból. Vagy kicsit másképp: gyertyafény a téli reggelihez. Aranyszélű porcelántányér a kínai dobozos vacsorához. Becsüld meg magad annyira, hogy megadod a módját az étkezéseknek.
2. Holly az egyik jelenetben a hűtőből veszi ki a cipőjét. Egyszer én is olvastam hasonlót: a túlságosan szűk magassarkúját valaki úgy tágította megfelelőre, hogy beletett egy vízzel töltött nejlonzacskót és a fagyasztóba helyezte. Másnapra a jég kényelmesre formálta a bőrt.
3. Fogadj örökbe egy állatot.
4. Amikor "rémes vörös" napjaid vannak ("Elfog a félelem, csak azt nem tudom, mitől"), legyen egy saját kis rituáléd, ami mindig jó kedvre derít: pizza és sorozatnézés, vagy olvasás a kádban, hajpakolással.
5. A könyvben a narrátor cigányos összevisszaságként írja le Holly lakását, amit épp ez tesz egyénivé. Kit érdekel, hogy nincs egy rendes kanapéja? Egy félbevágott lábaskád éppúgy megteszi, alaposan kipárnázva. Az asztal lehet ütött-kopott faláda, a virágállvány letakart bicikli, és a bőröndökben nem csak utazáskor lehet tárolni mindenfélét.
6. Néha hallgattasd el a telefonodat.
7. A film kvázi-jelképei: bojtos füldugó és selyem szemmaszk  - az életed egyharmadát ágyban töltöd, tedd kényelmesen és stílusosan. A regényben Capote roppant előkelő cseresznyefa ágyról ír selyempaplannal, nem irigylésreméltóan hangzik?
8. A könyvtár csodálatos hely: egy esős délelőttre remek program, ha az ember találomra kiválaszt egy könyvet valami számára tökismeretlen témáról, legyen az Dél-Amerika állatvilága vagy a szociálpszichológia alapjai, és beleássa magát.
9. Legyen mindig egy üveg pezsgő a hűtődben.
10. Egy kis fekete ruha és egy fantasztikus nyaklánc bármilyen helyzetben megfelelő viselet.
11. Tanulj meg kötni. Az elején lehet, hogy nem sikerül tökéletesen, de annyi baj legyen.
12. "Nem jut eszembe semmi, amit még nem csináltam" :) Így kell élni. Ha neked eszedbe jut, néha tarts egy-egy olyan napot, amikor ezeket kipipálod a listádról.
13. Holly csavaros tetejű üvegben rázza össze a reggeli instant kávéját. Én salátaöntetet szoktam így készíteni: egy pici üvegbe kerül némi olaj, citromlé,  narancslé, mustár, só, bors, apróra vágott friss rozmaring. Összerázom, és kész is.

Tanácsok 5. - Sajtokról

Zsanna igazi sajtkirálynő: a legétvágygerjesztőbb sajttálakat képes összedobni vendéglátáskor, amivel egyből megadja az alaphangulatot. Az ember először is körbecsodálja az elrendezést, végigkérdezgeti, melyik sajtot hogy hívják és honnan van, és mire észbe kapott, máris megúszta a kezdeti feszengést és oldott hangulatban társalog. 

Sok-sok összejövetel után így megtanultam soha nem alábecsülni a sajttálak közösségteremtő erejét :)

Ennek megfelelően ha sajttal várod a vendégeidet, fordíts az elrendezésre különös figyelmet. A tálca nem kell, hogy a nagymama kifinomult porcelánja legyen: én egy nagyméretű IKEA-tálca alját tervezem táblafestékkel összemázolni a közeljövőben, ami azért szuper, mert a rajta elhelyezett sajtok köré krétával felírhatom a nevüket. Addig egy darab közönséges barna csomagolópapír is megteszi, arra vastag filccel kerül a felirat.

Egy jó összeállítás során számoljunk összesen 25-30 gramm sajtot egy emberre (sajtonként, öt különböző fajtából): többet, ha étvágygerjesztő falatkának szánjuk étkezés előtt, kevesebbet, ha a főétel után kínáljuk. Tálalás előtt egy órával vegyük elő őket a hűtőből, és rendezzük el az óramutató járásával megegyező irányban a leggyengédebb ízűtől a legintenzívebb felé. Legyen változatos az összeállítás: szerepeljen rajta több különféle sajt; lágyabb és keményebb, fűszeres, penészes, hosszan érlelt és friss, kecske- és juhtejből készült. Vacsora elé inkább lágy sajtokat válasszunk sós kiegészítőkkel, míg étkezés után jöhetnek az intenzívebb ízű, keményebb fajták aszalt gyümölcsökkel vagy éppen birsalmasajttal. Legyen minden sajthoz külön vágóeszköz: sajtvágó, háromszögforma kés vagy a nagyon lágyakhoz akár vajkés. Természetesen kenyeret mindig adjunk hozzá, de kínálhatunk kekszeket, tapenade-ot, olajbogyót, aszalt paradicsomot, friss és aszalt gyümölcsöket, olajos magvakat, és birsalmasajtot is. A tálat díszíthetjük egy aprócska friss fűszercsokorral, de sose legyen túl szabályos: vonzóbb lesz, ha előre levágunk pár sajtszeletet és bekapunk pár olívabogyót, a magokat a tálkában hagyva. Ha maradna a sajtokból, sütőpapírba csomagolva tegyük vissza a hűtőbe.

 (link)

Archív - Fejen

Általános iskolában néha kézenálltunk bordásfal mellett. Utálom az érzést: nem szeretem, ha nem látom, mi újság a lábaimmal. Meg sem mertem őket mozdítani, így hosszú ideig csak kézenálltam, aztán összecsuklottak alattam a karjaim, én pedig ráestem a fejemre. Egy darabig zavartan feküdtem furcsa kis rongycsomóként  a bordásfal tövébe gyűrve, aztán feltápászkodtam. A rekedt hangú, ráncos tornatanárnő erőteljesen megtapogatott, aztán kijelentette, hogy semmi bajom.
Azóta nem állok sem fejen, sem kézen, és jógán egyetlen fejjel-lefelé pózt csinálok meg: a gyertyaállást. T.i. akkor látom a lábaimat, és az jó.

Tegnap Jadle közölte, hogy toljuk a matracokat a fal mellé, és az övvel szorítsuk össze a könyökünk fölött a karjainkat, hogy ne csússzanak szét. Ez mindig gyanús. És mivel jógán semmi nem kötelező, én ilyenkor szabályos kéztartással a fal mellé állok, a két kezem közé veszem a megfelelő távolságot biztosító parafatéglát, és lemegyek downward-facing-dogba.
Jadle ezúttal alkartámaszt kért, aztán nyújtott lábakat, majd szép sorban mindenki felrúgta a lábait a magasba. Kivéve engem. Úgyhogy odajött mellém.
- Cinnamon, emeld fel az egyik lábad.
Engedelmeskedtem, ő megragadta a bokámat.
- És most rúgd el magad.
- Nem - csipogtam fejjel lefelé.
- Dehogynem. Bírni a fogja a karod, minden nehézség nélkül tartod percekig a chaturanga dandrasanát.
- Nem - makacskodtam.
Harmadszorra nem szólt. Ellentmondást nem tűrően megfogta a két lábamat és felrántotta őket. És mivel azért Jadle az instruktorom, mert benne tökéletesen megbízom, alig féltem - így esett, hogy kis segítséggel életemben először hajtottam végre a pávapózt, és túléltem.
Büszkébb vagyok rá, mint bármi másra.

Magazinok

Amikor új helyre költözöm, általában kiszemelek egy helyi magazint és rácuppanok: valahogy segít átvenni a helyi gondolkodásmódot, a helyi ízeket. Dublinban ilyen volt a Woman&Home, ami azért vicces, mert kétszer olyan idős nőknek szánják, mint én voltam akkor: ennek ellenére egyrészt a divattanácsokat sokkal inkább magaménak éreztem, mint a Cosmopolitan javaslatait, másrészt valahogy... lelkesítő volt. A kedvenc rovatomban például olyan nőket mutattak be, akik negyvenéves koruk után kezdtek új karrierbe; hobbicukrászból catering-cég vezetője lett, családanyából bio-fűszertermesztő. Az interjúk pedig érdekesek voltak, gondolatébresztők, csupa sikeres, közismert brit nővel.

Washingtonban a Real Simple lett a kedvenc; ez inkább életmódmagazin, és abban segít, hogyan tegyük minél zökkenőmentesebbé, egyszerűbbé az életünket. A receptekért odavoltam, és a minimalista, világos, elegánsan egyszerű címlapokra általában ránézni is kész gyönyörűség volt. Egy darabig próbálkoztam Marta Stewart kiadványával is, de az sokkal fogyasztásközpontúbbnak tűnt, én pedig egy idő után nem voltam vevő a csodás scrapbook-kellékekre és nélkülözhetetlen konyhai eszközökre.

Millie ismertette meg velem ezer évvel ezelőtt Donna Hay Ízvarázs című gyönyörű szakácskönyvét, ami azóta is kitüntetett helyet foglal el a gyűjteményemben. Canberrában ezért roppantul fellelkesedtem, amikor kiderült, hogy ennek az ausztrál séfnek is van egy magazinja. Az újság elsősorban recepteket tartalmaz; azokban viszont verhetetlen, és nagyon tetszik benne az összetéveszthetetlen ausztrál jelleg: hangsúlyosabbak az ázsiai ételek, mint ahogy azt megszoktam, és elsősorban a gyors, egyszerű megoldások híve, nem az órákig tartó konyhai rabszolgamunkáé. Meg is osztom a kedvenc receptemet tőle:

Felteszünk egy fazék sós vizet, és al dentére főzünk benne egy marék spagettit. Míg a tészta fő, olívaolajban illatosra pirítunk egy kevés felmiszlikelt fokhagymát, majd kivesszük az olajból, és a helyére teszünk egy-két apróra vágott csilit, és némi felkockázott szalonnát. Amikor a szalonna megpirult az olajban, félrehúzzuk az edényt a tűzről. A készre főtt tésztát ráborítjuk a csilis-szalonnás olajra, hozzátesszük a félretett fokhagymát, és voilá, kész a pasta con aglio, olio e peperoncino. Amíg még meleg, beleborítunk egy fél pohár mascarponét, és hozzákeverünk fél marék apróra vágott bazsalikomot, sót és borsot. Reszelt parmezánnal jól megszórva esszük.

Tanácsok 4. - Ciki pillanatokról

Emlékszel más emberek nagyon ciki pillanataira?

 

Na látod. Ők sem emlékeznek a tieidre.

Archív: Privé II.

Amikor beköszöntött a május, Poppy levette az alsóneműjét és szeptemberig vissza sem húzta. Úgy ünnepelte a természet újjáéledését, mint egy hetvenes évekbeli hippi. Les anglais. Les punks.

Gabrielle egyszer próbálta ki, egy találkára igyekezve; de tíz perc múlva megbánta – gondosan kikerült minden kapualjat, amiből hűvös szellő csapott elő, minden fényes kőpadlót a szállodákban (elvből nem használt nyilvános mosdót, amikor a luxusszállók annyival kényelmesebbek: a titok annyi, hogy az ember céltudatosan belép, bólint a concierge-nek, gyorsan a mosdó felé veszi az irányt majd pár perc múlva ugyanígy távozik). A legrosszabb a metró volt – mozgólépcsőstül! -; igazi rémálom: leülésről szó sem lehetett.

Mire a környékre ért, eldöntötte: nem bírja tovább, betér az antik ruhákat áruló kis üzletbe. A kedvencei, a húszas évekbeli táncruhák között gyorsan szétnézett, aztán a fehérneműk felé vette az irányt és szerencséje volt: negyvenes évekbeli, őszibarackszín szaténnadrágocskára bukkant a méretében, hozzáillő csúcsos melltartóval. Sietett felpróbálni - a mandzsettagombok között válogató férfit az első pillanatban észre sem vette; vállával majdnem elsodorta. A férfi hanyagul felnézett és végigmérte. Gabrielle futó aligmosolyt villantott rá, majd a fülkébe vonult.

Kioldotta a diszkrét, átkötős sötétkék ruha övét, fogasra akasztotta és felpróbálta a fehérneműt. Levette a melltartót, rövidebbre igazította a pántot, majd visszavette. Sokkal jobb. Megfordult, hogy minden irányból megtekintse az eredményt.

Ebben a pillanatban a szeme sarkából észrevette, hogy résnyire nyitva a függöny, a férfi épp belát. Minden valamirevaló nő ismeri a trükköt: meglátni valakit, és úgy tenni, mintha mégsem. Kihúzta magát, arrébbfordult. A férfi elvigyorodott. Tudja, hogy észrevettem – villant át rajta, aztán kihívóan felemelte az állát, és szándékoltan lassú mozdulatokkal visszaöltötte a ruhát.

Mikor kilépett az üzletből, pár sietős lépés után a férfi utánakiáltott.

- Nem kávézna velem?

Gabrielle megperdült.

- Nem lehet, sietek egy beteg barátnőmet meglátogatni. – Ostoba kifogás; az első, ami eszébe jutott. Nem fogja az orrára kötni, hogy a szeretőjével találkozik a hagyományos cinq á sept-re.

A férfi feltűnően az órájára nézett, és pimaszul vigyorogva bólintott. Gabrielle felvonta a fél szemöldökét.

- Vacsora? – Hanyagul a ház mállott falának dőlt, kezét zsebre tette.

Megrázta a fejét.

- Utána dolgozni megyek, hajnali négy tájt fogok végezni. - Ez végre igaz volt.

- Petit dejeuner? – És mutatta is, milyen kicsire gondol, két ujját összecsippentve. Gabrielle szeme megvillant – quel culot! -, aztán elnevette magát és beleegyezett. Meghívatni nem akarta magát; egy darabig tűnődve nézte a férfit, oldalra billentett fejjel.

- Jöjjön át hozzám tízre.

Megadta a címet és már ott sem volt.

Reggel kényelmesen kibújt a hálóingéből, zuhanyzás után hamvas sminket tett fel, mélyvörös rúzst, haját gondosan feltűzte. Előkészítette az asztalt: fehér abrosszal terített, gyűrűbe húzta a lenvászon szalvétákat, majd tálba rendezte a a sarki pékségben vásárolt féltucat croissant-t és brioche-t, végül kávét főzött, és kivette a hűtőből a vajat, hogy megpuhuljon kissé. Eper- és sárgabarackdzsem egy-egy ramekinben, a két teríték mellé narancslé – kész is.

A ruhásszekrényéből elővette az osztrigaszín selyempizsamát, gondos mozdulatokkal élére vasalta, majd felöltötte. Alvásra sosem használta – sőt, tulajdonképpen eddig egyszer volt rajta egy galéria megnyitóján. Aznap este készülődéskor Poppy kiborította a teljes ruhatárát az ágyára, és egyesével felpróbált, majd könnyekig zaklatva a sarokba dobott minden egyes darabot. Gabrielle szánakozva nézte, majd – csak hogy megmutassa neki – elővette a délután vásárolt új pizsamáját és azt vette fel mindössze egy pár ezüst szandállal és kristályfülbevalóval. Senkinek nem tűnt fel, hogy hálóruhát visel - másnap a róla készült fényképpel hirdette a megnyitót az egyik színes magazin.

Soba tészta

Az Anyu nevű japán élelmiszerüzlet (igen, a neve magyarul is, japánul is ugyanazt jelenti) a legbarátságosabb boltocskák egyike. A kedves hölgyek roppant készségesen elmesélik, mi mire való, tippeket adnak a rizsválasztáshoz, majd a végén gyönyörű aranyszín zacskóba csomagolják a holmikat és szüntelenül hajlonganak mellé.

Én eredetileg onigirit terveztem főzni - úgy gondoltam, ennél a rizsgombócnál kevés autentikusabb dolog létezik, és nem is tűnt nagyon bonyolultnak. Kiválasztottuk hozzá a rizst, otthon ragacsossá főztem (és igenis, nagy a különbség aközött, hogy az ember a megfelelő rizst tizenöt perc alatt tapadósra főzi, és aközött, hogy a nem megfelelőt egy óra alatt hülyére csirizesíti), majd egy fél marék rizsbe beledugtam egy savanyított, sós szilvát (umeboshi), háromszöggé formáztam, megszórtam egy kevés furikake fűszerrel, és belecsomagoltam némi moszatlapba. Egész csinosak lettek, bár a háromszögformáláson még van mit javítani. Amikor megmutattam a fotójukat az Anyuban, az eladó hölgy kedvesen megdicsérte őket, aztán mosolyott, hogy ne búsuljak: ő a szilvásgombóc gömbölyítésével nem boldogul, mert mindig háromszögesre sikerednek.

A rizzsel és az umeboshival együtt vettem egy zacskó sobát is: régóta szerettem volna kipróbálni ezt a hajdinalisztből készült tésztát. Találtam hozzá egy egészen egyszerű receptet: a ember az öntethez összebotmixel 6 evőkanál mogyoróvajat, egy csésze (240 ml) vizet, 4 evőkanál almaecetet, egy evőkanál barna cukrot, egy teáskanál sót, három összezúzott fokhagymagerezdet, némi cayenne borsot, két-három teáskanál lime-levet, egy evőkanál szezámolajat, és ha gondolja, még egy kevés csilipelyhet. A szósznak nem árt, ha egy kicsit állni hagyjuk, hogy összeérjenek az ízek. Amikor aztán megéhezünk, kifőzzük a soba tésztát pár perc alatt, összekeverjük csíkokra vágott cukkinivel, felkarikázott újhagymával, sült csirke-falatkákkal vagy főtt garnélarákkal, ráöntjük a szószt, megszórjuk sózatlan földimogyoróval és aki szereti, korianderrel (én speciel utálom, mint a kukoricagölödint, ezért petrezselyemmel helyettesítem). Nem tudom, mennyire autentikus recept, de roppant finom.

Tanácsok 3. - Címkékről

A 3. jótanács: vegyél egy feliratozógépet és használd MINDENHOL. (Már 8000 Ft-tól egészen menőket kapni, persze attól is függ a dolog, milyen speciális fícsörökre tart valaki igényt: fancy betűtípusokért nyilván mélyebben kell a zsebbe nyúlni.)

1. Címkézd fel a kamrában a tárolódobozokat.
2. Meg bármilyen más tárolódobozt: például a játéktartókat a gyerekszobában vagy a kreatívkodáshoz szükséges holmik dobozát.
3. Azonosítsd be velük, melyik nyamvadt töltő és kábel mihez való.
4. Gyárts vele címkéket a mappákhoz, amikben a dokumentumaidat tárolod.
5. Feliratozd a kicsi dobozokat, amikben az íróasztalodon az apró vackokat tartod: gemkapcsokat, tűzőkapcsokat, befőttesgumikat, egyebeket.
6. Ha a vendégségnél papírpoharakat használtok, feliratozhatod őket, hogy ne keveredjenek össze.
7. Gyárthatsz vele ajándékkísérő cédulákat.
8. Egyes típusokhoz lehet textilszalagot kapni, amit aztán ruhára vasalhatsz. Rányomtatod a gyerek nevét, belevasalod a ruhájába, és ta-damm: rögvest beazonosítható lesz a sok tökegyforma tornacucc között.
9. Címkéket biggyeszthetsz a fogpiszkálók tetejére, amiket aztán apró falatkákba, sajtgolyókba, miegyebekbe szúrhatsz: "jó étvágyat", "egyél meg", stb.
10. Polcokat vagy fiókrekeszeket feliratozhatsz. Ez a szerszámos fiók esetében például remekül tud jönni.
11. Ültetőkártyákat gyárthatsz családi összejövetelekre.
12. Ha nagyon elhivatott vagy: feliratozhatod a kapcsolószekrényben a kis pöcköket is. Soha többé nem kell találgatni, melyik tartozik a fürdőszobához, ha éppen ott veri le a biztosítékot a hajszárító.
13. Ha sajttálat állítasz össze, mindegyihez gyárthatsz egy beleszúrható címkét a sajt nevével, vagy esetleg ráírhatod, milyen állat tejéből készült.
14. A hűtőben feliratozhatod a bedobozolt maradékokat aszerint, hogy mikor főzted őket.
15. Csinálhatsz vele ex libris címkéket a könyveidbe.
16. Az irodában feliratozhatod vele a tűző- vagy lyukasztógépeidet, nehogy véletlenül más asztalára vándoroljanak.
17. A befőzött lekvárokra ráírhatod, mikor készültek.
18. A fagyasztott holmiknál rém jól tud jönni, ha nem kell kiolvasztani őket a beazonosításhoz, hanem csinos címkéről rögtön leolvashatod a tartalmukat.

 

Választhatsz különféle színű szalagokat mindenféle színű betűkkel. Én az átlátszónak vagyok a híve, mert ez használható a legtöbbféleképp. És ha az ember mégis megunja, ráragaszthatja a kész feliratot egy darab csinos mintás washi szalagra, és ezzel csinosíthatja a címkézendő holmikat.

Archív: Privé I.

Ledobta krémszín sporttáskáját, kilépett a magassarkúból, levette a hosszú gyöngysort, és a hálószobája sarkában álló régi próbababa nyakába akasztotta. Kihúzott egy szálat az éjjeliszekrényen heverő Gitane-os dobozból, majd rágyújtott. A sűrűn redőzött muszlinfüggönyön át puhán, púderrózsaszínűn ömlött be a délutáni napfény, a halványkék cigarettafüst elmosta a szobában a körvonalakat. Az ágy fölötti Terry O’Neil fényképen felragyogtak Audrey Hepburn vállán a fehér galamb kitárt farktollai. Elmosolyodott és táncoltatni kezdte a balettcipőben elgémberedett lábujjait. Neked is vérzett egy-egy intenzívebb óra után, n'est-ce pas? – kérdezte a fotót, aztán vállat vont avec une certaine nonchalance. A testmozgásnak úgysem tudná más formáját elképzelni. Perdült egyet és kilibbent a tejüveg ajtón, melyen a mademoiselle - privé felirat díszelgett egyszerű, fekete betűkkel. Akár névrokonánál, a rue Cambon 31 alatt.
Mezítláb átsétált két tánclépésnyi fürdőszobájába, kihúzta a félholdasztalka fiókját és kutatni kezdett a rozmaringos lazító krém után. Összekoccant a két éjkék tokos rúzs; egy antikrózsaszín és egy sötétmályva. Egy nappalra, egy pedig estére, ahogy azt apja szeretőjétől tanulta. Végtére is mindössze ennyi, amire egy francia nőnek szüksége van. Két rúzs és egy szerető. Utóbbi úgy harmincöt perc múlva várható. Kihúzta a fehérneműs fiókját és elmerengett. Annak idején nem hitt a szemének, amikor az előző albérletben brit lakótársnője egy reggel fekete bugyihoz fehér melltartót választott. A kávézóban az egyenruhánk fekete szoknya és fehér blúz, védekezett elhűlt arckifejezése láttán, te sosem veszel fel különböző alsóneműt, Gabrielle? Jamais - soha, rázta a fejét, padlizsánbarna Kleopátra-frizurája repkedett a fülénél. Másnap elvitte a szeplősorrú kis angol rózsaszálat Lise Charmel üzletébe, és választott neki egy egyszerű, elegáns, testszín garnitúrát.

Beyond Q bookshop

A bevásárlást intézve minden alkalommal megfogadtam, hogy legközelebb betérek a kézzel írt táblával hirdetett, alagsori könyvesboltba a közért mellett, ennek ellenére valahogy hónapokig nem került erre sor. Egészen picike, csöndes, félhomályos boltocskának képzeltem, egyetlen barátságos eladóval.

Rettentően meglepődtem, amikor egy szombaton gitárzenét hallottam ki az üzletből - annyira, hogy hónom alatt a kenyérrel és tejjel határozottan lemasíroztam a lépcsőkön, be a könyvek közé. Nagyobbat nem is tévedhettem volna a boltot illetően: igazi labirintus fogadott, zegzugos, papírszagú antikvárium két embernyi magasságú polcokkal. Az egyik sarokban kialakított üvegfalú szobában tartották a könyritkaságokat, kicsit távolabb lemezek és filmek sorakoztak, és ahogy bóklásztam a polcok köztt, rábukkantam egy kisebb emelvényre, rajta zongorával, előtte pár székkel: hétvégente itt zenéltek a meghívottak. A székek melletti pultban sütik és szendvicsek várták a vendégeket, mosolygós hölgy bólogatott a zenére, a válla körül kávé és gyömbértea illata szállongott.

A polcok között találtam egy megroggyant, kopott huzatú, kényelmes fülesfotelt: belehuppantam, letettem mellé a szatyromat, és felcsaptam egy könyvet az eukaliptuszok fajtáiról. Amikor meghallottam a papagáj hangját, először azt hittem, én ábrándoztam el túlságosan az ausztrál erdőkről, de mint kiderült, a bolthoz tartozik egy kisebbforma, élénkpiros kakadu, aki nagyon élvezi a hétvégi műsorokat.

Tanácsok 2. - Jégkockákról

Az öcsémmel találtuk ki egyik nyáron a limonádé-jégkockát: jó erősen ízesítettük, a jégkocka-tartóba töltöttük, és amikor megfagyott, elszopogattuk. Tulajdonképpen ennek a továbbfejlesztett verziójáról van szó: a gyümölcsdarabokkal vagy ehető virágokkal megbolondított változat már eléggé hétköznapinak számít, de ennél jóval fantáziadúsabb módon is neki lehet állni a fagyasztgatásnak:

1. Maradék kávé. A jeges kávé vége rettenetes tud lenni, amikor a kiolvadó víz ízetlenné higítja; milyen nagyszerű dolog ehelyett előkapni a kávékockákat és azzal hűteni!... alternatív megoldás: cukorral-vaníliával ízesített fagyasztott mandulatej.
2. Maradék tea, ugyanezen elv szerint. Éljen a nyári jeges tea. Lehet közönséges citromos vagy hibiszkuszos gyümölcstea, sőt: ha alaposan megfűszerezett fekete chai-t fagyasztasz le, később csak bele kell hajítani kettőt-hármat egy pohár tejbe.
3. A nagymamám zöldfűszereket fagyaszt és azokat teszi télen a levesekbe, szószokba. Ha az ember olívaolajban fagyasztja a fűszereket, nem színeződnek el, és nem lesz hűtőízük sem.
4. Citromfű. Levendula. Mentás-lime-os jégkocka mojitohoz. Bazsalikom és uborka. Érett szilva és rozmaring (én legjobban a pici, kerek sárga mirabellaszilvákat szeretem).
5. Időnként veszek egy nagyobb darab szalonnát, felmiszlikelem, és kockákba fagyasztom. Amikor csak kevés kell belőle (például egy adag carbonara spagettihez), előveszek egy kockát és indulhat a főzés.
6. Ez nem egészen kocka, de ha az ember szőlőszemeket fagyaszt le és ezeket pottyantja a nem-kellőképpen-lehűtött borba, az ital nem fog felhígulni.
7. Rétegezett kockák: például sárga-fehér csíkos ananászlé-kókusztej-limelé egy pohár ananászlébe.
8. Gyümölcspüré-kockák. (A dinnyével konkrétan semmit nem kell csinálni, csak felkockázni és betolni a fagyasztóba.) Ezeket tetszés szerint alkohollal is meg lehet bolondítani. Vagy például az eperkockákat rózsavízzel.
9. Fagyikockák. Egy pohár hideg tejbe. A vaníliás milkshake az egyik kedvencem; ennél egyszerűbb módon nem nagyon lehet elkészíteni.
10. Almakocka: apróra vágott alma almalével lefagyasztva, fahéjjal. Nyáron almalevet lehet vele hűteni. Vagy cidert. Ugyanez működik más gyümölcsökkel is: például feketeribizlivel.
11. Pesto.

(Ha valakinek horribilis, indokolatlan mennyiségű helye van a fagyasztójában, pakolhat oda nagyobb mennyiségben fagyasztott húslevest vagy paradicsomszószt is. Ausztráliában pl kapható pici joghurtospohárnyi kiszerelésben fűszeres pizzaszósz. Állati praktikus az esti gyorsvacsorákhoz.)

Archív: Az álom-én és a fiókok

Mostanában egymást érték nálunk a vendégek - hála Istennek! Ez rám több szempontból is jó hatással van, de most csak arról mesélek, hogy ilyentájt előtör belőlem a CHAOS-pánik (Can't Have Anyone Over Syndome, copyright by Flylady), és vad takarításba, selejtezésbe, miegyébbe fogok. És megdöbbenek, mi mindent találok a szekrény mélyén...

Miss Minimalisttal még barátkoznom kell egy kicsit, mert a könyvgyűjteményem márpedig marad - de a múltkor elgondolkodtatott; írt egy érdekes bejegyzést az álom-énről és az ő cuccairól, amitől az én fiókjaimat nem lehet betolni.

- Az én álom-énem sokáig partiarc volt, úgyhogy az én vállfáimon ott lógnak az ő csinosnál csinosabb ruhái, miközben én igazából legjobban otthon érzem magam esténként egy fotelben egy könyv társaságában, két pohár bor után bóbiskolni kezdek (a koktélokról jobb nem szólni), és nem szeretek ismerkedni.
- Aztán egy darabig kreatív guru volt az álom-én: lett neki szép színes gombóc fonala, bambusz kötőtűje (fogalmam sincs, miért nem kötök, holott tényleg megnyugtató érzés), egy fióknyi albumkészítős vacka, hímzőfonalai. Ezzel az álom-énnel már több közös volt bennünk, de ezt az albumkészítős izéjét sosem fogom megérteni. Még jó, hogy vendéglátáskor meg ajándékcsomagoláskor felhasználhatom a sok színes papírt.
- A kreatív fázist követte az álom-énem gasztrokirálynő-fázisa; ő odavan a csokikért, én meg igazából a savanyú és csípős dolgokat szeretem, és a legeslegklasszabb desszert, amit el tudok képzelni, a jalapenos sajtosrúd. Úgyhogy csak kerülgetem sokáig a konyhaszekrényben az egzotikus csokijait...

Először azt gondoltam, nehezebb lesz majd különbséget tenni az álom-énem cuccai és a sajátjaim között. Szerencsére sokat segít az embernek, ha azt kell végiggondolnia, minek a tengerentúlra történő szállításáért hajlandó pénzt kiadni.

Nektek mivel pakolja tele a szekrényeiteket az álom-én?

Só és vanília

Ugye, milyen furcsa párosításnak hangzik? Már nem is emlékszem, mi járt a fejemben, amikor beszereztem a kis dobozka vaníliás sót. (Nem mintha nem lett volna pofonegyszerű otthon elkészíteni.) A lehető legszerényebb módon próbáltam ki: otthon némi 45%-os csokoládéra szórtam (és nyomban eltüntettem a tábla felét). El is kezdtem kutakodni további lehetséges felhasználási módok után.

Tudtátok például, hogy Ázsiában meglehetősen elterjedt, hogy a gyümölcsöket sóval (vagy akár szójaszósszal) eszik? Gondolom, a meleg éghajlaton szükséges sópótlás miatt. Vagy talán mert egy picike só még jobban kiemeli az édeset - ahogy azt a nagymamámtól réges-rég megtanultam. Esetleg keserű gyümölcsök esetében azért, hogy ellensúlyozza az ízüket? Taiwanon sós, szárított szilvaporral hintik meg a guavát, Indiában sóval és cayenne borssal eszik a banánt, Mexikóban sóval, csilivel és lime-mal szórnak meg nagyjából mindent, amit érnek (engem a görögdinnye fogott meg különösen). Végtére is a kombináció nem esik nagyon messze a mi sárgadinnye-prosciutto párosításunktól.

Kiderült az is, hogy a közönséges csokis kekszeket (cookie) is egészen meg tudja bolondítani egy kevés só - és miért ne lehetne az a só éppen vaníliás? A receptek, amik leginkább tetszettek: a pisztáciás-csokis-sós süti, a közönséges csokis-vaníliás sós süti, és a karamelles édes-sós brownie. Ha valaki nem érez magában elég elszántságot a sütéshez, elég az is, ha valami jóféle vajaskeksz felét olvasztott csokiba mártja, és megszórja vaníliás sóval.

Aki azonban elég bátor, továbbléphet a süteményeken: állítólag a vaníliás só jót tesz a paradicsomlevesnek, a sütőben sült répának, a sütőtökös rizottónak, és a popcornnak - vagy éppen a főtt kukoricának. A pezsgős-tejszínes-vaníliás szósz tengeri herkenytűk mellé már nem számít merész párosításnak; ez alapján azt is el tudom képzelni, hogy valaki garnélarákot ízesítsen vele.

Nekem legjobban kalácsból készült bundáskenyéren tetszene, de nyáron ki fogom próbálni zöldteás fagyira szórva, és grapefruittal is. Ti megkóstolnátok valamelyik verziót?