Tanácsok 57 - Kezekről

Nemrég említettem, hogy a kéz életkorát a legnehezebb álcázni: vigyázz hát rá. Takaríts gumikesztyűben, dagassz vajas pogácsát kézzel, télen krémezd be és húzz rá kesztyűt. Este mindenképpen használj ápoló balzsamot, de ha napközben a sűrű kézmosásoktól kiszárad a bőröd, tarts magadnál egy kisebb tubus kézkrémet a táskádban vagy az íróasztalfiókodban is. Ja, ha már kézmosás: a túl forró víz bizony szárít, figyelj erre is. Nyáron óvd fényvédő krémmel, és ha eszedbe jut, a körömágyat külön krémezd. Ha máshogy nem, a tégelyes ajakbalzsam maradékát masszírozd bele az ujjaid végéről...

(link)

Tanácsok 56 - Terítékről

Tudom én, hogy roppant vonzónak tűnik, de semmiképp ne vedd meg a drága abroszt az üzletekben! Tényleg. Ha remeterák vagy, akkor azért, mert felesleges. Ha sűrűn látsz vendéget, akkor meg azért, mert úgyis kiömlik, szétszóródik, ráesik, lepottyan - és biztosan foltot hagy. Szerintem a legpraktikusabb megoldás, ha beszerzel egy jó minőségű lenvászon lepedőt, vagy ha élénkebb terítékre vágysz, valami kellemes színű (informális alkalmakra akár mintás) textilt a méteráru-üzletben, amit aztán magad szegsz be (vagy rojtozol ki). Választhatsz húsvétra halványsárgát, nyáresti vacsorákhoz krémszínűt, amin aztán szétszórhatsz néhány kagylót vagy mini vadvirág-csokrot, őszre rozsdavöröset - a lényeg: semmiképp ne izgulj, ha véletlenül leeszitek. Ha ünnepi alkalmakra mégiscsak szeretnél valami különlegeset, damasztot is vásárolhatsz méterben: ezerféle virágos, geometrikus, apró elszórt vagy barokkosan dús mintával árulják. Vehetsz hozzá egy kicsivel több anyagot textilszalvétának is, ha igazán ki akarsz tenni magadért. Elvileg a nagyon hagyománytisztelő népek szalvétákból különféle méretűeket tartanak: koktélhoz 23x23 centis jár, teához 30x30-as, ebédhez 40x40-es, vacsorához pedig 50x50-es. Ebből aztán hajtogathatsz vízliliomtól kezdve bármit, de ne érezd kötelezőnek: a textilszalvéta akkor is emeli az alkalom fényét, ha mindössze hanyagul átkötöd egy arasznyi szalaggal.

(link)

Tanácsok 55 - Ítéletekről

Nemrég olvastam: másokat leginkább a tetteik alapján, míg önmagunkat a szándékaink szerint ítéljük meg.


Biztos, hogy ez így rendben van...?

(link)

Tanácsok 54 - Autós úti csomagról

Rettentően izgatott vagyok: elkezdtük szervezni idén nyárra is egy észak-olaszországi road tripet. Hurrá! Sőt, külön hurrá, hogy idén négyen utazunk majd Zsannáékkal. Emiatt persze kicsit helytakarékosabban kell csomagolnunk, mert a tíznapnyi holminak bele kell férnie egy kézipoggyásznyi táskába, úgyhogy elkezdtem végiggondolni, mi az, ami nekem bevált tavaly (a kapszularuhatárról már korábban írtam, de idén az is módosul egy kicsit, mert a városnézésen kívül beiktatunk némi természetjárást is, tekintettel a hegyek gyógyíthatatlan szerelmeseire).

Utazáskor nagyon szeretem felhasználni az év közben kapott sampon-, arckrém- és egyéb mintákat; cseppnyi helyet foglalnak, és egyébként biztosan évekig kerülgetném őket. Így is előfordul, hogy hónapokkal később csodálkozom rájuk, pedig százszor megfogadtam, hogy beiktatok egy-egy önkényeztető napot, és záros határidőn belül felhasználom őket... ami még tuti lesz nálam: pár filter a kedvenc teámból, rágógumi vagy mentolos cukorka (autóutakhoz elengedhetetlen), alap gyógyszerek, mini varrókészlet, és a Velencében aranyat érő rovarriasztó.

Autós utaknál nemigen érdekes, de repülőn figyelni szoktam rá, hogy lehetőleg szilárd halmazállapotú holmik legyenek a nesszeszeremben (sampon, szappan, krémparfüm). Ami viszont annál fontosabb: a kényelem! Biztos, hogy viszek majd nyakpárnát, sőt: felfújható kispárnát is, valamint füldugót, szemmaszkot, és egy multifunkciós takaró-sálat. Lassan elkezdem összeállítani a checklistet, hogy az olyan apróságokról se feledkezzek meg a nagy izgalomban, mint az extra memóriakártya a fényképezőgépbe - és ami a legfontosabb: idén igyekszem majd a hazautazás után emberi időn belül kipakolni az útitáskát...

(link)

Tanácsok 53 - A kamrapolcról

Gondold végig, melyek azok a fogások, amelyeknek a hozzávalói könnyen, sokáig eltarthatóak, és nevezd ki ezeket mentőöv-vacsoráknak - pluszpont jár érte, ha pár perc alatt össze tudod állítani. Nálam ezek a következők:

• egy tonhalkonzerv, gyors tonhalpuffancshoz: a leszűrt konzerven kívül kerül bele némi összenyomkodott főtt krumpli, egy tojás, só, bors, olyan zöldfűszer, amilyen épp kéznél van, és az opcionális hozzávalók: kapribogyó (üvegben), szardella (konzerv, vagy tubusos paszta). Ha van babkonzervem és kukoricám is, akkor jöhet a kedvenc salátám, a tonno e fagioli: ehhez összekutymászom a leszűrt cannellini babot, a kukoricát, a tonhalat, hozzáadok némi felkockázott paradicsomot, löttyintek rá némi olajat és citromlevet, ízesítem apróra vágott petrezselyemmel, és tálaláskor egy marék zöld salátalevélre halmozom.
• rizottórizs és parmezán: nyilván rizottóhoz. A legegyszerűbb a hétfüves, a citromos, és a sáfrányos változat. Ha hazafelé van időm beugrani a közértbe egy csirkemellért és paradicsomért, paellát is tudok készíteni ugyanebből a rizsből: fagyasztott rák és borsó általában van hozzá otthon.
• spagetti: ebből leggyakrabban carbonara lesz, vagy citromos spagetti.
• sűrített paradicsom, paradicsomleveshez; ha tartalmasabbá akarom tenni, belefőzök fejenként egy marék tortellinit. A krémleveseknek egyébként is nagy barátja vagyok: szoktam készíteni borsóból mentásan és spenótból fokhagymásan; mindkét zöldség állandó lakója a fagyasztónak.
• a minipizzákat régebben naan-ból csináltam, mostanában könnyebben jutok üres pizzalaphoz: ezt csak előveszem a mélyhűtőből, rákenem a konzerv paradicsomos tésztaszószt, rápakolom, amihez kedvem van (konzerv gomba, felvágottak, grillezett padlizsánszeletek, cukkinikarikák, lilahagyma), megszórom szurokfűvel, majd sajttal, és pár perc alatt készre sütöm.

Végezetül íme az elhalálozott korábbi blogomról a kedvenc expressz vacsorám:

Felforralok egy lábosnyi forró, sós vizet, és belehajítok egy kupac gnocchit. A főzési idő lejárta előtt (direkt nem írom, mert egyrészt mindenki máshogy szereti az állagát, másrészt eltérő ideig kell főzni, ha frissen gyúrod, vagy ha a fagyasztóból kotrod elő) egy perccel utánadobok egy marék előfőzött pici garnélarákot, valamint ujjnyi csíkokra darabolt zöldspárgát. Ha csipog a csipogóm, leszűröm az egészet, egy nagy tálba borítom; kap pestot, némi reszelt parmezánt, esetleg apróra vágott bazsalikomot, borsot, sót; én még egy kis extra olívaolajjal is nyakon öntöm. Nem mondom, hogy ezt a hazatérésünk után is változatlan formában fogom előadni havi háromszor, de próbáltam már rák és spárga helyett sonkadarabkákkal és friss, valamint olajban eltett aszalt paradicsommal is ugyanezt - ugyanúgy megnyaltuk utána a tíz ujjunkat.

(link)

Tanácsok 52 - Fényvédelemről

A bőröm védelmére a washingtoni nyarakon szoktam rá, de igazi rutinná Canberrában vált: egyrészt óhatatlanul beivódik az emberbe, ha úton-útfélen az UV-sugárzás veszélyeiről hall, másrészt ott találkoztam először olyan krémekkel, amiket tényleg kellemes (és biztonságos!) volt viselni, nem pedig fénylő, olajos, ragadós érzés. A hosszú hétvégén szerencsére már bőven volt részünk napsütésben - lassan ideje lesz beszerezni az idei krémeket itthon is.

Az én rutinom a következő módon néz ki: a fényvédős hidratáló után jön az arcra való fényvédő krém (Bioderma), és külön a szem köré egy másik, érzékenyebb bőrre való (az enyém Clarins), ami akkor sem csíp, ha véletlenül az izzadtsággal együtt a szemembe kerülne. Ezt követi a fényvédős BB krém (ezt váltogatni szoktam, a kedvencem az itthon nem kapható Dr. Jart-féle volt, de azóta sajnos elfogyott...). Nyáron fényvédős, színezett ajakbalzsamot használok.

A fodrászom javaslatára a hajamat sem hagyom ki: a sugárzás neki sem tesz jót, ezért fényvédőt tartalmazó olajjal (Schwarzkopf BC Bonacure) szoktam ápolni. Nem viszem túlzásba: nyilván nem akarom, hogy a hátamon csorogjon a lé, ezért csak párszor a tenyerembe fújom, és az ujjaimat átfuttatom a hajamon. Amikor eszembe jut, fényvédős krémmel bekenem a kézfejemet is: mint Sherlock Holmestól tudjuk, a kezet a legnehezebb álcázni, erről állapítható meg legbiztosabban az életkor :) Ha pedig téged még mindig nem győzött meg Cate Blanchett, Julianne Moore vagy Nicole Kidman arról, hogy a sápadt bőr is lehet szép, ajánlom ezt a videót - bizony, attól még, hogy szabad szemmel nem látod, mérget vehetsz rá, hogy a nap károsító hatása már megjelent a bőrödön.

(link)

Tanácsok 51 - Koszorúról

Egy tegnapról megkésett rövidke tanács képpel, ami ezúttal többet ér ezer szónál: tálalj koszorúformán! A fotón ugyan éppen karácsonyi a kompozíció, de miért ne vethetnéd be ugyanezt húsvétkor vagy bármilyen más alkalommal is? Az olívabogyókat, szőlőszemeket, mozzarella-golyókat, miniparadicsomokat, picike hónapos retkeket, apró füstölt fürjtojásokat helyezd el meghajlított zöldfűszer-ágakon körben, összevissza, hogy ne keltsenek túl szabályos benyomást.

(link)

Tanácsok 50 - Licitálásról

Ne licitáld túl mások történeteit. Ha azon kapod magad, hogy legszívesebben úgy kezdenéd a következő mondatodat, hogy "az semmi, idehallgass..." - inkább maradj csendben. Ez éppúgy vonatkozik a személyes tragédiákra, mint a legutóbbi nyaralós élményre vagy a viccekre.

Egyszerűen csak hallgasd végig a másikat, bólogass, nevess, gratulálj vagy érezz együtt.

(link)

Tanácsok 49 - Tisztításról

Bár a fehérneműs bejegyzés kommentjei közt kiderült, hogy mosás terén nem én vagyok az orákulum, azért megosztom a tippeket, amik nálam beváltak az évek során - aztán lehet a megjegyzések között kiegészíteni, hadd tanuljak én is:

1. Ha valami foltos lesz, kezeld azonnal. Áztasd be, vagy spricceld be folttisztítóval. Legjobb, ha utóbbit a közvetlenül a szennyeskosár mellett tartod.
2. Ha esetleg fehér ruhát sikerült lepöttyintened, adj hálát az egeknek - lehet hipózni! A vaníliasárga alapra került pörköltszafttól sokkal nehezebb lenne megszabadulni.
3. A sárga dezodorfolt nem és nem jön ki a blúzok hónaljából. Sajnálom.
4. Ha te is utálod a folyékony mosószer adagolókupakját mosogatni, a mosószer kimérése után egyszerűen dobd a ruhák közé azt is, és úgy indítsd a programot. A végén majd kiveheted tisztán.
5. Amikor inget mosok, mindig bedobok egy nem fehérítő fertőtlenítő tablettát a gépbe (nálam neomagnol, és ajándékba szoktam kapni). Így nem marad a hónaljuk büdös (ami persze általában vasaláskor derül ki).
6. A sófoltos bőrcsizmát így kezelem: először letörlöm vizes ronggyal, aztán higított ecettel, és amikor megszáradt, jöhet a cipőkrém vagy az olívaolaj (ha olyan különleges színe van, amilyen színű cipőkrémet nem kapni). Garantáltan megszűnnek a ronda fehér foltok.
7. Ha valamilyen ruhadarabbal kapcsolatban nem vagy biztos a kezelésben, mosd kézzel langyos vízben - abból még nem volt baj. Icipici felrőrészek sajnos már kerültek ki a mosógépből, nagy meglepetésemre...
8. Farmernadrágot mindig kifordítva mosok, így nem fakul annyira.
9. A folttisztítással kapcsolatban egyetlen bevált tippem van: ha zsírpöttyökkel küszködsz, tegyél mosogatószert a ruhadarabra.
10. A vasalóba desztillált vizet tölts, de tényleg. Tovább él a vasalód. Egyébként pedig utálatos dolog, ha egy-egy gőzspricc után kiprüszköli a lukakon a ronda kis sötét vízkődarabokat.

 

(link)

Tanácsok 48 - Instant vendéglátó-kit

Nem tudom, kinél hogy van ez: nálunk időnként elő-előfordul, hogy teljesen spontán állítanak be hozzánk vendégek, úgyhogy az elmúlt évek alatt megtanultam, mi az, amit mindig jó a kamrapolcon tartani, hogy azonnal eléjük tudjak tenni pár falatot. 

Az egyik nagy kedvencem a dukkah, ez az egyiptomi fűszeres-magos keverék, amit Írországban ismertem meg. A keverék pontos összetétele házról házra változik; az alapját pirított, durvára őrölt magok alkotják: pisztácia, dió, mandula, mogyoró, kesu vagy fenyőmag, esetleg ezek tetszés szerinti keveréke - körülbelül száz grammnyi. Biztosan kell bele pirított szezámmag (hetvenöt gramm), valamint két-két evőkanál koriandermag és római kömény, egy teáskanál só és ízlés szerint bors. Ezt ki lehet aztán egészíteni oreganoval, majorannával vagy kakukkfűvel vagy szömörcével (sumac néven kapható közel-keleti boltokban), szárított fokhagymával, csilivel, citromhéjjal, köménymaggal. Én akkor szeretem a legjobban az állagát, ha mozsárban dolgozzuk össze durvára törve; de persze darálóval finomabbra is lehet őrölni. A kész kevercset vendégváráskor olívaolajjal keverem össze, és kenyeret dugdosunk bele - vendégek híján húst, naan kenyeret, hummuszt, padlizsánkrémet, vagy akár főtt tojást is fűszerezhetünk vele.

Nálunk elég gyakori vacsora a tészta, amihez a hűtőben mindig tartok parmezánt és olajbogyót - ezeket szintén feltálalom. Általában van apró csemegeuborka; ritkábban olajban eltett aszalt paradicsom vagy sült paprika is. A zöldségtartóban akad sárgarépa: ezt csíkokra vágva mártogatókhoz kínálom. A mártogatók nagyon változatosak lehetnek: az egyik kedvenc alapom hozzá a feta sajt, de tartok otthon bab- és tonhalkonzervet is, ha éppen másmilyet szeretnék összeütni. A mélyhűtőmben szoktak lenni magok: általában dió és mandula; ezeket magukban is kínálhatom, de ha egy csokor zöldfűszerrel, némi olívaolajjal, sóval és borssal, parmezánnal összeturmixolom, kész is a pesto. Én nem vagyok túl hagyománytisztelő; zöldfűszernek megteszi a petrezselyem, magnak pedig a törökmogyoró is, nem kell kötni az ebet a bazsalikomhoz és a méregdrága fenyőmaghoz.

Tartok még aszalt gyümölcsöket is - ha nem a reggeli zabkásába keverem őket, jól jönnek a vendéglátáskor. A kedvenc desszertem pedig az ezerféleképp tálalható vaníliafagyi.

Ha egy kicsit több időm van, bevethetem a mirelit vajastésztát vagy akár a rétestésztát is: az egyik kedvenc rétesbatyum úgy fest, hogy kb 15x15 cm-es kockákra vágom a lapokat, megkenem olvasztott vajjal, megszórom apróra vágott friss zsályával, ráteszek egy púpos evőkanálnyi kecskesajtot és megszórom mirelit feketeáfonyával, aztán összecsomagolom, megkenem vajjal, hogy jól összetapadjon, és pár percre betolom a sütőbe.

(Donna Hay magazine)

Tanácsok 47 - Fehérneműről

Tizenkét évvel ezelőtt történt, hogy rászabadultam a Victoria's Secret ezerféle színben pompázó, nőies fehérnemű-csodáira - van olyan, amelyik máig a fiókomban lapul. Természetesen rosszul teszi: ez ugyanis azt jelenti, hogy képtelen voltam rendeltetése szerint kihasználni, és - ahogy annak lennie kellett volna - elhordani az elmúlt évek alatt. A pillangókkal hímzett, almazöld-vaníliasárga melltartóra ránézni is gyönyörűség, de még mindig nincs olyan ruhám, amihez maximálisan illene.

Amit megtanultam tehát: szinte csakis testszínű (figyelem, ez mindenkinél más árnyalat lesz) és fekete fehérneműket vásárolok - a fehér ugyanis a sűrű mosásoknak köszönhetően nagyon hamar megsárgul, megszürkül, megrondul, továbbá én úgy találom, hogy jobban áttűnik a könnyű anyagokon, mint a testszínű. Sőt, azért is hasznos a színeket korlátozni, mert ha a bugyik megadják magukat, a melltartó-párjukhoz egyszerűen lehet új alsót vásárolni. Az alap melltartó-készlet nálam egyébként így néz ki:

• két bélelt (testszínű és fekete)
• két pamut, nyárra (testszínű és fehér)
• variálható, levehető pántos, amiket mindenféle ravaszul kivágott, fél-vállas, stb. ruhák alá felvehetsz (testszínű)
• varrás nélküli, bélelt, pólók alá (testszínű - az enyém ráadásul merevítő nélküli, úgyhogy ezt hordom azokon a napokon is, amikor a kényelem maximálisan fontos, pl. utazáskor)
• csinos csipkés, aminek nem bánod, ha kilátszik a vállpántja
• egy olyan, ami csodás dekoltázst varázsol
• sportmelltartók, annak függvényében , hogy mennyit és mit sportolsz (és a felsőrészeid egyébként tartalmaznak-e beépített melltartót, és ez elég-e neked)

 

(link)

Tanácsok 46 - Virágkötészetről

Általános iskolában a Föld Napján az egyik állandó programunk a virágkötészeti verseny volt; minden évben alig vártam, hogy eljöjjenek a kedves nénik a kazalnyi színes-illatos virággal, tűzőhabbal, lehelletvékony drótokkal, és az általuk adott rövid iránymutatás után összeállítsuk a saját műveinket. Utána évekig virágkötő szerettem volna lenni... a terveim persze később fuccsba mentek, de a vonzalom máig megmaradt. Hétköznap általában nem szöszmötölök különleges összeállításokkal: jobban szeretem az épp-most-szedtem-a-mezőn összhatást, mintha véletlenszerűen hajítottam volna a vázába a növényeket - a vendégség viszont egészen más. Ilyenkor sem bonyolítom túl a dolgot, elvégre nem ikebanaművész vagyok: néhány egyszerű tipp elég is hozzá, hogy a szépséges virágok még jobban érvényesüljenek. Először egy jó nagy kupac zöld ágat rendezek el, ezek adják az alapot; vigyázok rá, hogy ne legyen túl szimmetrikus, vagy túl sűrű, elvégre egy rakás virágot bele fogok tűzködni. A legtutibb, ha egyféle színű virágokat választok, különféle méretben: én felerészt közepes méretű, negyedrészt nagyobb fejű virágokat szoktam, a maradék negyed pedig kisebb, valamint légies, hosszú szárú virágok keveréke. Először a nagyobb méretű virágokat rendezem el úgy, hogy a száraikat különböző hosszúságúra vágom a természetesebb összhatás érdekében; közben időnként minden oldalról megszemlélem. Ezt követi a többi, összevissza; az edény szélén leomolva, a nagyobb fejű virágok között a magasba törve, esetlegesen. Sokkal jobban szeretem így, mint a tökéletesen szimmetrikus virággömböket. És még egy tanács: nem kell csupa drága, melegházi virágot választanod - szerintem a legszebb összeállítások csak egy-két hangsúlyos szálat tartalmaznak, a többi nyugodtan lehet egy-egy virágzó aranyesőág, barka, borostyán, vagy érdekes formájú csupasz ág is. (Az alábbi csokor például a következőkből áll: kevés fehér nárcisz, barkaágak, puszpáng, és egy nagy csokor fűszer: petrezselyem, kapor, zsálya és rozmaring - nem csodás?)

(link)

Tanácsok 45 - Leckékről

Ki bölcsen bólogat, ki enyhe viszketegséget kap, ha megkapja, hogy egy-egy nehéz helyzetet próbáljon az élettől kapott leckeként felfogni - én valahol középen helyezkedem el. Egy január közepi takonykór kapcsán nyilván nem kezdek a Sors üzenetei után kutatni, de más szituációkban nem is olyan nehéz felismerni a jeleket. A vizsgaidőszak kitartásra és szorgalomra tanít, egy közeli hozzátartozó betegsége türelemre és áldozatvállalásra. A boldog, kiegyensúlyozott időszakok nagyszerűek, de egyrészt semmiféle jogot nem formálhatunk rájuk (azazhogy formálhatunk éppen, de ennek elkerülhetetlenül csalódás lesz a vége), másrészt lássuk be: nemigen fejlődünk általuk. A tanácsom: ne hidd el a samponreklámnak, hogy "megérdemled". A boldogságot nem érdemled meg, legfeljebb megteremted magadnak, ha kitartó és szerencsés vagy. A nehézségeket pedig fogadd félelem nélkül: a komfortzónádban nincs fejlődés, a fejlődés pedig nem komfortos. Jusson eszedbe: a változás elkerülhetetlen, de az, hogy több leszel-e általa, csak rajtad múlik.

(link)

Tanácsok 44 - Gazdálkodásról

Általánosban volt egy CsEHGI nevű tantárgyunk: amennyire tudom, ez más iskolában nem fordult elő, ezért az emberek nagy szemekkel szoktak nézni, amikor véletlenül szóba kerül. A rövidítés a következőt takarja: Család-ellátó és háztartás-gazdaságtani ismeretek - mi ennek keretében varrtunk egy ejtőernyőt, meg sütöttünk palacsintát: más hasznos tudományra nem emlékszem (nyilván ez a kettő az, amire a legsűrűbben van szükség az átlagos háztartásokban). Tulajdonképpen nem tudom a tanárainkat hibáztatni; a gazdaságtani részt nyilván nem tíz-tizenkét éveseknek kell tanítani, de középiskolában például nagyon fontos lenne.

Persze nem én fogom most neked megmondani, hogyan oszd be a pénzedet; nekem is jó pár évbe telt, amíg rájöttem, hogy számomra mi a legmegfelelőbb módszer.  Az én beosztásom most a következőképp néz ki (de ez nem jelenti azt, hogy mindig ilyen volt a beosztás vagy hogy mindig ilyen lesz - rugalmasan változik, az aktuális élethelyzettől függően):

• Rezsi, telefonszámla, kötelező kiadások - 30%
• Étkezés - 20%
• Egészség, sport - 15%
• Személyes kiadások (ruházkodás, fodrász) - 10%
• Megtakarítás - 10%
• Extrák: könyvek, ajándékok, színházjegy... - 5%
• A többi zsebpénz.

Ne vedd át változtatás nélkül, mert nagyon valószínű, hogy ez nem a te életedre van szabva, és még a kategóriáink sem egyeznek. Egyszerűen csak gondolkozz rajta, tedd borítékokba a különböző célokra szánt összegeket vagy sem, keress hozzá megfelelő appot vagy vezesd a kiadásaidat egy excelben, esetleg kockás füzetben, nézd át hetente a számlákat és blokkokat vagy sem. Amit viszont semmiképp se hagyj ki: egy előre meghatározott összeget minden hónapban tégy félre, biztonsági tartaléknak.

(link)

Tanácsok 43 - Vendégekről

Tanulj attól, aki a saját kárán jött rá: sose kísérletezz a vendégeiden! Legyen néhány jól bevált, hülyebiztos recepted, amit csukott szemmel is el tudsz készíteni, és ezekkel rukkolj elő, ha vendégség van nálatok. Én egyszer próbáltam egy marokkói padlizsánsalátával, egy másik alkalommal pedig borsós-pesztós humusszal meglepni őket - nos, ami azt illeti, a meglepetés sikerült; nem gondoltam volna, hogy egy hétig fogom enni mindkettőt. Azóta rendszeresen ugyanazokhoz a fogásokhoz nyúlok. A legjobb, ha te is összeállítasz egy rövid listát: legyen rajta egy húsos fogás - az enyém csirkés, mert a malacot nem mindenki eszi, a marha elkészítése terén pedig kihívásokkal küszködöm: még mindig keresem a nem-cipőtalppá-sütés tuti módszerét. Legyen egy magyaros, a külföldi vendégeknek. Legyen egy vegetáriánus, és legyen egy villámgyors, aminek a hozzávalói mindig ott sorakoznak a kamrapolcon. Ha nagy nálatok a vendégjárás, minden kategóriában lehet két menüsorod. Én a sajátomhoz hozzácsaptam egy halas változatot is, és mindig megdöbbenek, ha belegondolok, hogy tizenhárom éve aratja a sikereket az asztalnál.

(link)

Tanácsok 42 - Mozgásról

Még egy egyszerű tanács: mozogj. Minél többfélét. A súlyzós edzéseknek a csontjaid lesznek hálásak, a futás segít, hogy könnyedén mássz lépcsőt és bírd a tempót a kirándulásokon, a nyújtás jót tesz a hátadnak és úgy fogsz utána aludni, mint a tej. (A régi személyi edzőm szerint mindenkinek hat percet kellene nyújtania minden nap, ami szerintem igazán vállalható.)

Ússz vagy táncolj, biciklizz, vagy egyszerűen csak a hét három napján ne lifttel menj fel az irodába. Energikusabb leszel, és bónuszként a mozgás a szorongást is oldja. Ne az életritmusodat változtasd meg az edzések kedvéért: nem kell, hogy nagy lelkesen eltökéld az életmódváltást, és mindent a heti háromszori spinningnek rendelj alá, mert villámgyorsan el fog menni tőle a kedved. Keresd meg a napjaidban a lyukakat, és azokat tömd be egy kevés sporttal. A rövid edzés is jobb, mint a semmi: tökéletesen megfelel, ha a híradó nézése közben húzogatsz egy gumikötelet, vagy ha elindítasz egy jógás youtube-videót, amíg vársz, hogy befejezze a centrifugát a mosógép.

(link)

Tanácsok 41 - Macskajajról

Nos, korábbi szilveszterek tapasztalatai alapján: igyál egy csomó vizet, mielőtt lefeküdnél aludni, és vegyél be egy tabletta B-vitamint. Aludj, ameddig tudsz - szemmaszkkal és füldugóval, ha kell. Másnap reggel igyál egy nagy pohár vizet (egyesek a kókuszvízre esküsznek), vagy ha nagy a baj, szénsavas gyömbéritalt. Reggeli gyanánt készíts magadnak tojást tetszés szerint, vegyél be egy multivitamint, és egyél egy banánt is - a táskádban pedig legyen egy üveg víz és napszemüveg, időjárás-jelentéstől függetlenül...

(link)

Tanácsok 40 - Szilveszterről

Szerintem teljesen rendben van, ha szilveszterkor másra sem vágysz, mint hogy otthon fülig húzd a takarót, és negyvenedszerre is megnézd a Bridget Jones naplóját: engem a világból lehetne kikergetni azzal, hogy talpig csinosban végigfagyoskodjam a várost különböző bulihelyszínek között cikázva, és közben petárdák és trombiták  zaját hallgassam. Éppen ezért roppantul tetszik, ahogy a kínaiak köszöntik a saját újévüket: az összejöveteleken kívül fontos a csendes elmélkedés is, az elmúlt év értékelése, az elkövetkező évre vonatkozó tervek végiggondolása. Miért is ne tölthetnéd így a szilvesztert, ha ez jobban tetszik...? Lefűzheted az előző év fontos dokumentumait egy "2015" feliratú mappába, kidekorálhatod az új határidőnaplódat, tehetsz három új fogadalmat vagy sem, önkioldóval készíthetsz magadról elmosódott képeket, miközben égő csillagszórókkal rajzolsz a levegőbe, pezsgőzés helyett kipróbálhatsz egy egg nog- vagy egy forraltbor-receptet, összebújhatsz a kutyáddal, aki valószínűleg halálra lesz rémülve a durranásoktól... bármit is választasz a végén: érezd jól magad és boldog új évet!

(link)

Tanácsok 39 - Ágyneműről

Az évek során kipróbáltam sokfélét: sötétkék flanelt, romantikus rózsamintásat, sűrű szövésű,  kacsatojáskék pamutszatént, de nemrég rájöttem, hogy a hófehér ágyneműt szeretem a legjobban. Ha most rendezném be a saját háztartásomat, másmilyet nem is vásárolnék, csakis természetes anyagú, megnyugtató fehéret - nem lényegtelen szempont, hogy így a sorozatos költözéseknél nem kellene a színharmóniával bajlódni: a kacsatojáskék ágynemű és a napsárga fal szemkápráztató kombinációt alkot, kipróbáltam...

Szerintem a friss ágynemű a luxus egyik legelérhetőbb formája - elvégre az emberek a szállodákban elképesztő összegeket fizetnek azért, hogy ropogósra vasalt, illatos, hűvös ágyneműben hajtsák álomra a fejüket. Hetente egyszer ez mindenkinek belefér, és ha szeretnéd, egy kis levendulavízzel is megspriccelgetheted vasalás előtt. Szép álmokat!

(link)

Tanácsok 38 - Konyhai szabályokról

1. Amiből nem engedek: igazi vaj, igazi vaníliarúd (a kikapargatott héjakat aztán egy befőttesüvegnyi cukorban gyűjtöm), frissen őrölt bors, frissen őrölt szerecsendió és arborio rizs a rizottómhoz. 
2. A zsírszegény tejtermékeknek szerintem semmi értelme: legyen szó húsról vagy tejről, az íz titka a zsiradék. Ja, és ha gyümölcsjoghurtot akarok, inkább megveszem a simát, és otthon belekanalazom a gyümölcsöt, cukor nélkül - én jobban szeretem, ha nem édesítik pudingszerűvé. 
3. Mindig legyen otthon citrom és friss fűszernövény: bármilyen ételt feldobnak. 
4. Legyen otthon egy saját kiskerted. Akkor is, ha az a kiskert mindössze egy cserépnyi csilipaprika, vagy némi csíra. 
5. Ha friss fűszercsokrot vásárolsz, bánj úgy vele, mint a virágokkal: vágd le a szára végét, tedd egy pohár vízbe állítva a hűtőbe, és naponta cseréld rajta a vizet. 
6. Időnként vásárolj egy-egy olyan hozzávalót, amit még nem kóstoltál, és keress hozzá receptet. Erről az elvről mindig a dédmamám jut eszembe, aki a nagymamámnak egy vasárnapi ebéd során hosszasan ecsetelte, milyen hallatlan dolgokat árulnak újabban a piacon - némi zöld szár, rebarbarának hívják, hallottál már ilyet? Mire lehet ez jó egyáltalán? -, aztán kért még egy adagot a főtt marhához tálalt egresszószból, ami persze, hogy rebarbarából készült... 
7. Amit a nagynénémtől tanultam: mindent kóstolj meg, legalább egyszer. Lenyelni már nem muszáj, ha nagyon nem akarod. Ismerek valakit, aki minden január elején rizst eszik, megállapítja, hogy abban az évben sem szereti, és utána következő januárig rá sem néz. 
8. Ne vásárolj fagyasztott, előpanírozott csirkefalatokat. Vagy bizonytalan eredetű tengeri halrudakat. Vegyél halat vagy csirkét, és süsd meg egészben. 
9. Miközben az étel készül, mosogass közben egy keveset. Hipp-hopp, a sok pár percnyi várakozási idő alatt elmosogattad az összes főzéshez használt piszkos edényt! 
10. A paradicsomot ne tartsd a hűtőben: rövidesen megnyamvad és kásás lesz. 
11. Mindig magad készítsd a salátára az öntetet. Kettő percbe telik, és sokkal finomabb a boltinál, amit egyébként is telenyomnak tartósítószerrel, hogy friss maradjon akkor is, ha hónapokig áll a hűtőben, mivel mindig csak egy pici kell belőle... 
12. Ez különben nem csak az öntetekre igaz: olyan élelmiszereket vásárolj, amin az összetevők listája minél rövidebb. 
13. Mindig van egy fogás elkészítéséhez szükséges alapanyag a kamraszekrényben és a hűtő polcain. Keresd meg! Nálam ez legtöbbször carbonara spagetti: szalonnakocka és parmezán a mélyhűtőből, spagetti a kamrából, fokhagyma és tojás a hűtőből egy kortynyi tejjel. 
14. Használj szezonális zöldségeket: hidd el, ha nincs illata az epernek, akkor nem éri meg megvenni, mert eperíze sem lesz. 
15. Ne halmozz fel konyhai eszközöket feleslegesen: nagyon jól meg lehet lenni joghurtkészítő gép, rizspároló és egyebek nélkül. Én kézzel dagasztom a kenyeret és kézzel verem a habot is. Az egyetlen, amiről nem mondok le, a rúdmixerem. Na és persze a citromhéjcsíkozóm. Említettem már, hogy szeretem a citromot...?

(link)