Bármennyire is szeretem a szeptembert, azért naná, hogy elfog néha az érzés, hogy mennyivel szívesebben vakációznék, mint hogy az irodában üljek... különösen mostanában, amikor a nyarat mintha egyszerre csak lekapcsolták volna. Semmi átvezetés a következő időszakra lassú, meleg koraőszi napokkal; reggel három lányt láttam pihepuha sáltekercsbe húzott nyakkal vacogni. Ilyenkor jó érzés visszagondolni, hogy mi is tette a nyaralást olyan különlegessé, és megidézni ugyanezt a hangulatot apróságokkal a mindennapokban is:
- A munkahely mintha nem is létezett volna - felmondani nyilván nem fogok, de megpróbálok élesebb határt szabni a munkahely és a magánélet között, és az estéket nem a másnapi tennivalók miatti aggodalmaskodással tölteni.
- Meglepően jót tett az internet-szünet: leveleket nem olvastam, legfeljebb a Tripadvisor alkalmazáson keresgéltünk éttermeket. Jó lenne ezt többször bevezetni, vagy legalábbis határt szabni: este hét után sem híradó, sem internet. (Tévét egyébként sem nézek, így persze könnyű.)
- A nyaralásban az volt az egyik legjobb dolog, amikor még nem is nyaraltunk, hanem csak tervezgettük a programot, és ábrándoztunk a látnivalókról. Ezt nyugodtan megtehetem most is: lapozgathatok útikönyveket, olvashatok utazósblogokat és gyűjtögethetem a képeket a Pinteresten, hogy ihletet nyerjek a következő évi vakációhoz.
- Elképesztően sokat gyalogoltunk, ami nagyon furcsa volt két irodai munkát végző, a sportot üres estékre beiktató embernek. Az olaszországi két hét alatt a mozgás tényleg az életünk része volt. Megpróbálok ebből valamit megtartani: lift helyett gyalog járok majd a hatodik emeleti irodámba, szép időben harmincöt perc alatt hazasétálok villamosozás helyett - persze a tornatermi mozgás is megmarad ezek mellett.
- Nagyon élveztem az aligsminkes napokat: indulás előtt a kozmetikusomnál kértem egy szemöldök- és szempillafestést, és a lebarnult arcomra szinte nem is kellett más: elég volt a halvány málnaszín, fényvédős ajakápoló és a színezett, fényvédős CC krém. Esténként ha nagyon elkapott a lelkesedés, esetleg a szemhéjamra kentem némi krémes festéket, de ezt többször felejtettem el, mint nem. A sminkelés egyszerűsítése külön elhatározás nélkül úgy maradt azóta is.
- Az öltözködésem is sokat egyszerűsödött: a jól összeállított kapszula-ruhatár miatt sosem töprengtem hosszasan, mit viseljek aznap - rendszerint megragadtam az első darabot, amit találtam. Ha az itthoni ruhatár összeállítására is hasonló gondot fordítok, a reggei készülődés garantáltan jóval könnyebb lesz.
- Rengeteg fényképet készítettünk: és nemcsak a gyönyörű templomokról, antik romokról és hangulatos utcákról, de a leghétköznapibb, épületeken talált domborművektől kezdve a kávézókon át mindenről. Távol álljon tőlem, hogy minden étkezéskor percekig kattintgassak a tányérom fölött, mielőtt nekikezdenék, de azért Budapesten sem kevés gyönyörű részlet van, amit érdemes megörökíteni.
- Az utazásunk előtt nem sokkal kaptam ajándékba egy vidám, világoskék papírba kötött füzetet, amit kineveztünk utazónaplónak, és beletettük a belépőjegyeket, préselt olajfa-leveleket, prospektusokat és éttermek névjegyeit. Ezt itthon is éppúgy megtehetnénk - kellemes emlék lenne, ahányszor elővesszük.
- Az utunk során volt olyan város, ahol csak egyetlen napra szálltunk meg, és pár óra alatt bolyongtunk be néhány találomra kiválasztott helyszínt. Megpróbálok idén több ilyen minitúrát beiktatni a hétvégék során.
- A legfontosabb: a laza spontaneitás. Ha kedvünk volt, felborítottuk az aznapi tervet és teljesen más programot csináltunk. Élvezettel próbáltunk ki mindenféle új ételt, és nem hagytuk, hogy apró kellemetlenségek elrontsák a hangulatot. Ha valamit jó lenne megtartani máskorra is, az pontosan ez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése