Íme egy illusztráció a maradékok hasznosítására: a múlt héten kicsit alaposabban körbenéztem a hűtőben, és egy eldugott zugban meglepő dolgokra bukkantam: némi megszikkadt húsvéti kalácsra és diós péksüteményre. A mi családunk eléggé sütős fajta, ami az ünnepeknél nagyon jól jön, de elfoglaltabb időszakokban hajlamosak vagyunk a sütimaradékot betolni a hűtőbe, és csak hetekkel később rájuk csodálkozni ismét.
Pánikra azonban semmi ok! Rögtön eszembe jutott az egyik szakácskönyvem, Nigella Lawson Express-éből a következő mondat: I always think that some of the best recipes come from the thrifty refusal to throw anything away... ennek megfelelően felgyűrtem az ingem ujját és munkához láttam.
Pánikra azonban semmi ok! Rögtön eszembe jutott az egyik szakácskönyvem, Nigella Lawson Express-éből a következő mondat: I always think that some of the best recipes come from the thrifty refusal to throw anything away... ennek megfelelően felgyűrtem az ingem ujját és munkához láttam.
Felkockáztam a maradék süteményeket és a nagyjából egy liternyi kockát beleszórtam a piteformámba. Ezt követően karamellizáltam fél csésze cukrot, felöntöttem egy doboz tejszín és 3,5-4 dl tej keverékével és addig kevergettem lassú tűzön, míg a cukor felolvadt. Belelöttyintettem négy evőkanál bourbont, majd lassan hozzáadtam három felvert tojást, folyamatosan kevergetve, mintha madártejet készítenék. A kevercset a sütikockákra öntöttem, majd begyújtottam a sütőt 180 fokra, és amíg melegedett, hagytam, hogy a szikkadt süti kicsit megszívja magát. Húsz perc alatt sült készre; tejszínhabbal ettük. A diós sütiben eleve volt egy kevés mazsola, ami nagyon jót tett az eredménynek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése