Parfümről - Jolie Madame

Balmain Jolie Madame-jának a jelentése csinos asszony – és ismét egy parfüm, aminek a nevével nem vagyok megelégedve. Egyáltalán nem nevezném egyszerűen csinosnak: az összhatás jóval komplexebb annál. Meglepve olvastam, hogy ugyanannak a parfümőrnek a munkája, aki a Banditot készítette – és tényleg olyan, mintha a karcos Bandit nőiesebb testvére lenne; csak épp a bőr és a ciprus itt selymes virágszirmokkal találkozik. Valaki ahhoz hasonlítja, mintha egy tolvaj betört volna egy virágüzletbe, belegyömöszölve egy bőrtáskába mindent, amit ott talált. Ritkán olvasok ennyire pontos leírást: az illat tényleg zöld-nedvesen és élesen kezdődik, egy kevés lágy ibolyával és írisszel. A kesernyés frissesség aztán finomabbá válik, ahogy megjelenik a krémes bőrillat. Nem a Bandit ezeréves bőrdzsekijét érezni, hanem vajpuha hasítottbőrt, amely melegen, nőiesen és gyengéden ölel körbe.

Visszafogott párosítás: állítólag a parfüm eredeti verziója jóval sötétebb és állatiasabb hatást keltett. Én az annyiszor megénekelt füstöt nem is érzem rajta, valószínűleg ennek köszönhetem, hogy ennyire illik hozzám. A régi változatot talán nem is szeretném; úgy tartották, fiatal lányokhoz nem való. Ez két dolgot jelenthet: vagy nem vagyok már olyan fiatal, vagy az új verzió egyáltalán nem hasonlít az eredetire... mindenesetre úgy érzem, szívesen nevezném ki az esti, alkalmi illatomnak.

 

(link)