"Mrs. Charles Hamilton - one hundred and fifty dollars - in gold.
A sudden hush fell on the crowd both at the mention of the sum and at the name. Scarlett was so startled she could not even move. She remained sitting with her chin in her hands, her eyes wide with astonishment. Everybody turned to look at her. She saw the doctor lean down from the platform and whisper something to Rhett Butler. Probably telling him she was in mourning and it was impossible for her to be on the floor. She saw Rhett's shoulders shrug lazily.
- Another one of our belles, perhaps? - questioned the doctor.
- No - said Rhett clearly, his eyes sweeping the crowd carelessly -, Mrs. Hamilton.
- I tell you it is impossible - said the doctor testily - Mrs. Hamilton will not...
Scarlett heard a voice which, at first, she did not recognize as her own.
- Yes, I will!"
(Margaret Mitchell: Gone with the wind)
A sudden hush fell on the crowd both at the mention of the sum and at the name. Scarlett was so startled she could not even move. She remained sitting with her chin in her hands, her eyes wide with astonishment. Everybody turned to look at her. She saw the doctor lean down from the platform and whisper something to Rhett Butler. Probably telling him she was in mourning and it was impossible for her to be on the floor. She saw Rhett's shoulders shrug lazily.
- Another one of our belles, perhaps? - questioned the doctor.
- No - said Rhett clearly, his eyes sweeping the crowd carelessly -, Mrs. Hamilton.
- I tell you it is impossible - said the doctor testily - Mrs. Hamilton will not...
Scarlett heard a voice which, at first, she did not recognize as her own.
- Yes, I will!"
(Margaret Mitchell: Gone with the wind)
Íme a videó, mert anélkül nem teljes.
Vasárnap este a Tarkabarka Hölgy és én kirúgtunk a hámból. Elbuszoztunk glen echo-i elhagyatott, rég bezárt vidámparkba a hagyományos vasárnapi élőzenés kontratáncra.
A kontratánc rettentően bájos és régimódi dolog. Ha a videót megnézitek, valami effélét kell elképzelni (a filmbeli verziót speciel virginia reel-nek hívják, mi pont ezt nem táncoltuk, csak nagyon hasonlóakat). Nagy kuncogva puhatalpú, kényelmes cipőt húztunk, beálltunk a sor végére, és nekiálltunk a táncmester (caller) útmutatói alapján szökdécselni. Bár itt nincsenek pontosan meghatározott lépések (a cél a lényeg: hogy az ember az ütem végére helyet cseréljen a partnerével vagy tegyen egy fordulatot; hogy milyen módon, az rá van bízva), rövidesen mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy kezdők vagyunk. Én még kezdőbb, mert a Tarkabarka Hölgy már háromszor táncolt ilyet, én meg még soha.
A kontratáncban az ember végigtáncolja a sort. És ha a pörgés közben nem nézel a partner szemébe, villámgyorsan elszédülsz. Tehát két tucatnyi férfivel pörögtem egyet-egyet, miközben bocsánatkérőn mosolyogtam, ők pedig igazi déliek módjára szorgalmasan dicsértek és biztattak (nehogy elkedvetlenedjek), és ha épp nem találtam, hova kell visszaforognom a sorba, a következő mindig elkapott, és visszaállított. Kézről kézre adtak aztán bennünket, egy percig nem árultunk petrezselymet; de nem csak mi. Volt egy vak nő, aki élénk színű pólót viselt "blind dancer" felirattal, elképesztő volt, ahogy pontosan tudta, hova nyúljon a következő férfi keze után. Tele volt a parkett, a partnerek némelyike könnyedén megjegyezte, mire figyeljek majd a jövőben; az egyikük megkérdezte, bánnám-e, ha cifrázná-e egy kicsit. Mikor közöltem, hogy dehogy, derékon ragadott, és felhajított a levegőbe. Jaj, nagyon élveztük. A végén még vacsorázni is el akartak vinni, amit udvariasan visszautasítottam. Azt hiszem, jövő héten is megyünk :) igazán kár, hogy a kontratánc kezd kimenni a divatból - állítólag minél délebbre megyünk, annál több a fiatal táncos: valahogy ott inkább része a kultúrájuknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése