Lumiere Blanche, azaz Fehér Fény az Olfactive Studiotól – mindenki nyári illatként ír róla; talán a
parfümhöz adott fénykép miatt: a fehérre fakult fotón tűző napsütés tükröződik
a ragyogó sziklákon és hűs tengeri szellő leng. Én januárban találkoztam vele,
és tökéletesen illett a télhez: olyan érzés volt, mintha egy hófehér, elegáns
bútorokkal berendezett nagypolgári párizsi lakás ablakánál állva nézném a kinti
hóesést. Megmutattam Millie-nek, aki szerette benne a szantált és a cédrust; megmutattam
Ninának, aki odavolt a friss tisztaságáért; és megmutattam Nyuszinak, aki
megkérdezte, hogy ez biztosan női parfüm? Gondolom, a virágok teljes hiánya
miatt, ami számomra az egyik legvonzóbb tulajdonsága ennek az illatnak: olyanná
teszi, mintha egy erős férfikar ölelne át hátulról, miközben annál a bizonyos
Párizsra néző ablaknál állok. Frissen magamra fújva először a kardamom ragyogózöld
illata csap meg; olyan, mintha egy csésze meleg, finom, kardamomos-tonkababos-mandulás
tejbe kortyolnék, és mégsem édes. Ezt követi az ezüstfényű írisz: lágy és tollpihe-légies;
majd lassan kialakul a meleg, megnyugtató kasmírtakaró-szerű fehér
pézsmajelleg. A vége rajtam sajnos elég halvány, szeretném, ha több lenne benne
a fűszer ebben a fázisban, de így is szép mindennapi illat, ami a diszkrét vonások
ellenére sosem kislányos vagy épp púderes. Még egy icipici van az üveg alján
ebből a szokatlanul tejszerű illatból – egy darabig nézegettem a polcon, aztán
eltettem karácsonyig: bár nyáron is gondolkodás nélkül nyúltam érte, a téli
napokon szeretem a legjobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése