Miután hazaért, lerángatta magáról az élére vasalt nadrágot és a viszketős térdharisnyát. Kedvenc, százszorszépekkel hímzett, napsárga pamutingében, bal kezében az útközben vásárolt majonézes krumplisalátát egyensúlyozva böngészte át az aznapi hozzászólásokat. Ő alig-alig szólalt meg a fórumon – ennek csak egyik oka volt angol nyelvtudásbeli hiányossága -, jobbára a többiek fotóit nézegette a saját műveikről, és ámult. Eldert szerette legjobban: almafából faragott, aprólékos, miniatűr meselény-ékszereit; az éjkék azuritvirágok körül repkedő fecskét, a csiszolt ametisztet ölelő sárkányt. Aznap egy félkész munkáját tette fel; a Gorgófej kígyótincseihez kérve tanácsot. Szokás szerint Citycat volt az első, aki felelt neki, hosszas magyarázatokkal tűzdelve. A társaságból nem sokan éltek az alkotásból; Citycat elismert fotósként azonban a szerencsések közé tartozott.
Kikapcsolta a gépet, kidobta a saláta műanyag dobozát, és visszafelé megállt a hatalmas, tükrös ajtajú, antik ruhásszekrény előtt. Egy darabig merengett tükörképének csontos válla, mélyen ülő óceánzöld szeme felett, majd hirtelen felrántotta az ajtót, és kotorászni kezdett színes anyagmaradékokkal, rojtfüzérrel, paszománnyal, gombbal bevont kincsesdobozai között. Nem volt művész, de szeretett hímezni, vékony selyemszálakkal és szivárványszín anyagdarabokkal bíbelődni. Elővette néhány kéttenyérnyi, félbehagyott kézimunkáját, és kiterítette őket a szőnyegen. A fekete mattselyem alapon ezüstszállal hímzett pókháló halkan csillant a kislámpa fényében. A halványzöld anyagon táncoló két pillangónál próbálkozott először a selyemfestéssel, majd a kontúrokat hímzéssel is megerősítette; a szárnyakon örvénylő mintákba rendeződött a hímpor. A puha, lebbenésvékony szarvasbőrön egymás hegyén-hátán ugrándoztak a makksipkás, huncut manók, körtáncoltak, bukfenceztek, kacsintgattak.
Hirtelen ötlettől vezérelve elővette a maszkot mintázó három műanyag gipszöntőformát. Egy darabig nézegette őket, majd szélesen elmosolyodott, és dobolni kezdett az ujjaival. Felpattant, perdülős-vidám tánczenét lökött a lejátszóba, ingujját könyékig gyűrte. Különleges ragasztót kevert, és a három hímzést fütyörészve ráfeszítette az alapra.
Száradás után éles pengével körbevágta őket, és óvatosan leszedte a formáról. A három tündérmese-maszk titokzatosan hunyorgott.
Másnap reggel a munkahelyén égő szemmel, üres aggyal bámulta a képernyőt, keskeny keze néha rebbent az egéren. Végül feladta: bezárta a szövegszerkesztő üres ablakát, megnyitotta a böngészőt és feltöltötte a maszkokról készült fotókat a fórumra. Nem merte megvárni, mit szólnak hozzájuk a többiek, az igazi művészek; azonnal továbbsiklott Citycat blogjára. Az aznapi téma a Kék Fátyol volt; három képpel és rövid szöveggel illusztrálva. Az elsőn egy tüllfátylas lány bujdokolt, a másodikon egy baldachinos ágyról lengtek sápadt felhőfoszlányok. Aztán a harmadikhoz ért, és felnevetett. Citycat szövegét sosem szerette, túl amerikainak, fellengzősnek tűnt: ezúttal egy kék tüllbe burkolt romantikus erkélyről lelkendezett hosszasan. Az illusztráción pedig a Nagykörút egyik felújításra váró, régi bérházának részlete látszott, a málló vakolat lepotyogó darabkái ellen apró lyukú műanyag háló védte a járókelőket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése