Évekkel ezelőtt a kedvenc Washington Post-mellékletemben
olvastam róla, hogy valóságos mozgalom lett az ehető, vadon termő növények
gyűjtéséből. Azóta az amazonon is belefutottam már pár könyvbe a témában, sőt:
újabban már applikáció segít az amerikai felhasználóknak abban, hogy
biztonsággal azonosíthassák be a különféle terméseket. Biztosan kipróbáltad már
te is egy-egy gyalogtúra során, amikor ellenállhatatlan szamócára bukkantál az
ösvény mentén, de messze nem csak a bogyókra érdemes figyelni.
Mi legutóbb egészen kicsiben nyomtuk: B Tivoliban, Hadrianus
császár villájának romjai között kezdett el szaglászni azzal, hogy csípős-zöld,
ismerős illatot érez. Igaza volt: a lábunk alatt a fűben apró borsmustár-tövek
bujkáltak; rögtön le is csíptünk néhányat és azokat rágcsálva bóklásztunk
tovább a márványoszlopok között.
Tavasz végén virágokat szoktam szedni: illatos
bodzatányérokat, amiket aztán limonádéba áztatok, vagy mézillatú akácvirágot,
palacsintatésztába mártva kisütni. Később érkezik a levendulaszezon, amit én
fejben átsoroltam a kerti virágok közül a fűszernövények közé, olyan
sokféleképp használom: lekvárt illatosítok vele, kristálycukorral keverem
össze, vagy tejszínbe áztatom és különleges panna cottát alkotok belőle.
Ilyenkor finomak a zsenge saláták is: a kedvencem a
madársóska, amit a bolti salátakeverékkel szoktam összekeverni, de arra is akadt
már példa, hogy zsenge csalánhajtásokból készítettem köretet (a nagymamám a kedvence a gyermekláncfű). Nyár közepén szedünk
apró, sárga mirabellaszilvát, amit időnként díszfa gyanánt találunk az utak
mentén, de az ugyancsak díszítő céllal ültetett vérszilvából is készült már
nálunk tejszínes krémleves. Ősszel az erdőben időnként ehető bogyókra akadunk,
de ezekből még sosem találtunk annyit, hogy az azonnali elfogyasztáson kívül
bármi egyebet kezdhessünk velük, a gombáknak pedig nem vagyunk olyan nagy
szakértői, hogy meg merjük főzni, amire rábukkanunk. Sebaj: én így, kicsiben is
élvezem a szedd magad-mozgalmat – szeretem az érzést, hogy pontosan tudom, mi
az, amit eszem és honnan jön. Azt is mondják a gyűjtögetés hívei, hogy a
természetben található növények általában tápanyagban gazdagabbak, mint a
nemesített rokonaik, és biztosan éretten, tökéletes állapotban juthatunk
hozzájuk. Én szeretem a meglepetés-faktort is: sosem tudom, mikor mire bukkanunk, és milyen váratlan fogással egészíthetjük ki a jól megtervezett heti étrendet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése