2016. április 6., szerda

Reciklálásról

Íme egy illusztráció a maradékok hasznosítására: a múlt héten kicsit alaposabban körbenéztem a hűtőben, és egy eldugott zugban meglepő dolgokra bukkantam: némi megszikkadt húsvéti kalácsra és diós péksüteményre. A mi családunk eléggé sütős fajta, ami az ünnepeknél nagyon jól jön, de elfoglaltabb időszakokban hajlamosak vagyunk a sütimaradékot betolni a hűtőbe, és csak hetekkel később rájuk csodálkozni ismét.
Pánikra azonban semmi ok! Rögtön eszembe jutott az egyik szakácskönyvem, Nigella Lawson Express-éből a következő mondat: I always think that some of the best recipes come from the thrifty refusal to throw anything away... ennek megfelelően felgyűrtem az ingem ujját és munkához láttam.
Felkockáztam a maradék süteményeket és a nagyjából egy liternyi kockát beleszórtam a piteformámba. Ezt követően karamellizáltam fél csésze cukrot, felöntöttem egy doboz tejszín és 3,5-4 dl tej keverékével és addig kevergettem lassú tűzön, míg a cukor felolvadt. Belelöttyintettem négy evőkanál bourbont, majd lassan hozzáadtam három felvert tojást, folyamatosan kevergetve, mintha madártejet készítenék. A kevercset a sütikockákra öntöttem, majd begyújtottam a sütőt 180 fokra, és amíg melegedett, hagytam, hogy a szikkadt süti kicsit megszívja magát. Húsz perc alatt sült készre; tejszínhabbal ettük. A diós sütiben eleve volt egy kevés mazsola, ami nagyon jót tett az eredménynek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése