2016. április 22., péntek

Archív - Kötök

Nemrég kutyafuttában olvastam egy könyvről, ami arról szól, hogy a szellemi foglalkozásúak általában elégedetlenebbek a munkájukkal, mint a fizikai munkát végzők. Nyilván ez így durva általánosítás, meg leegyszerűsítés, de a gondolat megragadott.

Múlt hét végére én is úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy kis elégedettségnek. Úgyhogy elvonultam a kézimunkaboltba, ahol végigbóklásztam két sornyi színes fonalat. Legjobban a vékony, cirmos zoknifonalak tetszettek, amik kicsit rücskösek voltak. El tudtam képzelni, ahogy frottírszerű zoknik lesznek belőlük. Csipkemintával. Kár, hogy nem tudok öt tűvel kötni.
Aztán rácsodálkoztam a szöszmöszös gyapjúfonalakra, amik úgy néztek ki, mintha egy marék vattából sodortak volna ujjnyi vastag szálakat, csak épp mindenféle ködös színekben játszottak. Azt írták, hogy ha egyszer kimossa az ember az ebből készült holmikat, összefilcesednek. Lehet belőlük mamusz, svájci sapka, és még ki tudja, mi.
A kötőskönyveknél aztán jött a következő fellángolás. Tudtátok, hogy lehet gyöngyökkel kötni? Nem mondtam, hogy nem macerás. Úgy kezdődik, hogy legombolyítjuk az egész gurigát, és sorban felfűzzük rá a gyöngyöket. Aztán minden szem kötésénél egy gyöngy kerül a mintába. A végeredmény lenyűgöző - de ettől sajnos még nagyon messze járok...

Úgyhogy a végén vettem három gombóc közepesen vékony gyapjúfonalat. Mivel a színét nem tudtam eldönteni, végül szivárványszínűt pakoltam a kosaramba. Még egy pár bambusz tű kellett, és otthon neki is álltam kötni. Vasárnap este B a Hegymászóval meccset nézett, én meg mellettük bökdöstem a készülő sálat. Valószínűleg harminc év múlva ugyanígy fogunk kinézni. Nem azért mondom, de irtó gyorsan haladok. Aztán az első pár sor után úgy döntöttem, egyszer élünk: nagy merészen belevágtam egy kockamintába. És láss csodát, sikerült! Úgyhogy tizenkét sornyi kocka után kitaláltam: nem is sálat fogok kötni, hanem egy lépéssel továbbmenve egyenesen pulóvert. A három guriga fonalamból készülőt ugyan legfeljebb két hónapos korig lehet majd viselni, de sebaj. Tanulni jó lesz, és meg se unom közben. Azt már kiderítettem a netről, hogyan kell nyakat kötni, csak két dolgot nem értek:
- hogyan keletkezik a csinos kerek nyakkivágás, amire rákötöm a nyakat?
- hogyan köt az ember ívet az ujj végére?
Tegnap hiába néztem órákig egy darab kötött pulóvert a szemközti áruház gyermekruha-részlegén, nem lettem okosabb...
Na de elégedettebb, az kétségtelenül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése