2016. március 30., szerda

Üzenetekről

Téged hogyan szólítanak meg az üzletekeben a ruhák? Nekem sokáig rém egyszerű dolgom volt, mert csak odafüttyentettek nekem, és odavetették, hogy "látod, milyen szép csíkjaim vannak"? Én persze képtelen voltam ellenállni, és már jöttek is velem. (Meggyőződésem, hogy kétféle nő létezik: a csíkkedvelő és a csík-nemkedvelő; az előbbinek a szekrényében hemzsegnek a csíkosabbnál csíkosabb darabok. Olyan csíkkedvelővel még nem találkoztam, aki egy-két pólóra korlátozta volna magát.)
Később jöttek a flitterek. A flitteres felsők hanyagul hátravetették a hajukat, csücsörítettek, és felvonták a fél szemöldöküket: "ugye tudod, hogy ebben fantasztikusan festesz majd?" Aztán időnként odacsettint nekem az állatminta és bőr: "én vagyok a te mélyen titkolt, igazi éned". Mostanában szembe-szembejön néhány halványszürke és törtfehér, ravaszul szabott, legtöbbször aszimmetrikus darab, aminek a stílusát én csak svéd minimalistának hívom (és általuk először találkozik az aktuális ízlésem a lakberendezés és az öltözködés terén) - ezek általában magabiztos félmosollyal közlik: engem visel az, aki lenni szeretnél. Ember legyen a talpán, aki ezek után nem ragadja meg a vállfát és cipeli azonnal a próbafülkébe.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése