2016. március 23., szerda

Parfümről - Sarrasins


Érdekes módon a sötét név ellenére azt mondják, a parfüm kellemes jázmincsokor benyomását kelti: a legtöbb blogger szerint csinos, tavaszias, nőies illat, épp ezért voltam rá kíváncsi. A én bőrömön azonban az első néhány perc valóban sötét és ijesztő: nem orrfacsaróan, de érezhetően állatias és istállószagú. Egy picit taszított, jócskán vonzott; gondolatban át is neveztem a parfümöt jolie-laide-re - tudjátok, az a fajta nő, akinek az egyes vonásain semmi szépet nem látni (nagyocska orr, hunyorgó szem, túlméretezett fogak), az összhatás mégis olyan lenyűgöző, hogy nem tudod róla levenni a szemed. Egy cseppnyi biztonságos veszély - mint a hullámvasút. 
Számomra dekadens és sűrű illat, hogy ne mondjam: piszkos és romlott, a háttérben egy leheletnyi zöldfűszerrel és fával, sőt: a napon száradni hagyott, szúrós illatú, nedves szalmával. A jázminnal együtt az összhatás csábító is lehetne, ha nem lenne ennyire megdöbbentő.
Később elhagyja az animális jegyeket; a virágillat lehűl és elcsendesedik, ekkor száraz, komoly, távolságtartó eleganciát érzek rajta (és talán egy kevés kámforosságot?), ami lenyűgözően érdekes kontraszt az előző szakaszhoz képest. Nagyon ritka az olyan jázminillat, amely egyáltalán nem krémes, mint általában a nagy fehér virágokon alapuló parfümök; ez számomra nagy pluszpont - ettől függetlenül nagyon messze járok attól, hogy ezt a szörnyeteget kedves tavaszi illatként próbáljam viselni...

(A fotót Steven Klein készítette Madonnáról, a sorozat a W magazin 2006 júniusi számában jelent meg)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése