2016. március 16., szerda

A Knickről

Az öcsém javaslatára kezdtük el B-vel nézni a The Knick című sorozatot, és nem csalódtunk: engem azonnal lenyűgözött az 1900-as évek New Yorkjának hangulata; sokkal szívesebben merülök alá az akkori világban, mint a mostaniban. A sorozat egy kórházban játszódik, és rettentően érdekes látni, ahogy a tudomány és a technika akkori állása meghatározza a működésüket: az első részben az igazgatótanács tagjai amiatt szívják a fogukat, hogy muszáj-e bevezetni az elektromos világítást, mikor az olyan rettenetes összegbe kerül... de persze muszáj modernizálódni, nehogy lemaradjanak a többi intézményhez képest, elvégre a kórház egy komoly üzleti vállalkozás is. Éppen emiatt a mentősök a lovaskocsijukkal folyamatosan járják a várost, nem egyszer összeverekedve egy-egy beteg fölött, hogy melyik intézménybe vigyék, mert annak fizetnek végül az ellátásért. A századelő egyébként rendkívül izgalmas időszak tudományos szempontból; a gyakorló sebészek maguk fejlesztik ki a munkájukat megkönnyítő különféle segédeszközöket (óriási haladás például a géppel hajtott szivattyú, így nem kell műtét közben a nővérnek folyamatosan kézzel tekernie), és a beavatkozások valóságos színházi előadások, ahol a szakértő közönségnek magyarázzák az új eljárások lényegét. Az egyik kulcsfontosságú szempont a gyorsaság, tekintettel ara, hogy a vércsoportokat még ismerik, ezért a vérátömlesztés minden esetben halállal jár; a műtéteket enélkül kell megoldaniuk. Nagyban megkönnyíti viszont a dolgot a csodálatos új találmány, a röntgengép: ez annyira lenyűgözi az értő közönséget, hogy az esti partikon órákon keresztül röntgenezik egymást, hogy mindenki hazavihessen egy-két felvételt a csontjairól. Már várom, mikor jelennek meg az első sugárbetegek...
A Knickerbocker kórházban persze nem kizárólag az orvosi esetek körül forog az élet; amikor az igazgatótanács elnöke felveszi az első fekete bőrű sebészt az orvosok közé, természetesen kitör a felháborodás. Mivel New Yorkban vagyunk, persze az alvilág is képviselteti magát minden komoly üzleti vállalkozás környékén; velük is meggyűlik a baja a menedzsernek. És akkor a bevándorlók által behurcolt járványokról még nem is ejtettünk szót... A személyzet tagjai maguk is különféle problémákkal küzdenek; a kokain ekkor már széles körben alkalmazott fájdalomcsillapító- és serkentőszer, de az addiktológia még gyermekcipőben jár, az elmebetegségek kapcsán pedig a legsötétebb középkort idéző metódusokhoz folyamodnak.
Én teljesen rácuppantam; a színészgárda nagyszerű, élükön a fantasztikus Clive Owennel, és minden egyes történetszál végén egy meglepő, sötét csavar várja a nézőt. A Vészhelyzettel ellentétben kevésbé lendületes a tempó; de jóval realisztikusabb és mégsem unalmas a lassú, fájdalmas történetvezetés - bátran ajánlom mindenkinek, aki bírja gyomorral a véresebb műtéteket.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése