2016. február 26., péntek

Archív - Patchwork

Az egész úgy kezdődött, hogy rábukkantam a macskamintás quilt takaró fotójára. Mivel most nincs nálam a kép, elmesélem nektek, milyen volt.
Telis-televarrták macskákkal. Azazhogy nem ráapplikálták őket az alapra, hanem a rengeteg egymáshoz varrt macska adta a takarót. Tudjátok, az a fajta minta, ahol ha jobban megnézed a macskák közti rést, hát nem az is macskaformájú?! A rendes macskák színesek voltak, csíkosak, pöttyösek, zöldek és lilák, köztük a fejjel-lefelé macskák feketék.
El voltam bűvölve.
Két napon át piszkáltam a mintát. Paintben kiszíneztem, Gimppel megnagyobbítottam. Végül összeállt a nagyjából száz macskából álló takaró.
Ilyet szeretnék.
Úgy határoztam, megvarrom kicsiben. Negyven macska. A steppelmény kész mérete 36x48 inch.
Tudom, miért nem sima sakktáblamintással kezdem...
Úgyhogy vettem néhány darab tarka anyagot, és nekiálltam macskát szabni. A macskák kis kockákból és háromszögekből állnak. Nagyjából harminc darab egységből valahány. És mivel összefonódnak, nem lehet egyetlen macskát megvarrni. Ó, nem. A quilt takarókat nem mintánként varrják, hanem blokkonként. Vagyis először kockákat varrnak össze, aztán azokból sávokat, majd sok egymás mellé varrt sávból lesz a takaró. Magyarán a macskába bele kell varrni a felső macska benyúló mancsát, és a szomszéd macska farkát is. Bonyolult. És ami a legbonyolultabb, az a varrásráhagyás, aminek minden egység körül pontosan negyed inchnek kell lennie, különben a szétvágott és újra összeillesztett részeken nem jön ki a minta.
Hogy a nyavalyában lehet millió apró négyzetet kiszabni különféle méretekben...? Úgy értem, a logikus "egyesével" verziónál könnyebben?
És pláne hogyan lehet mindezt precízen megvarrni?
Különben a két napi küzdés során rájöttem, hogy a quilterek csalók. Először szépen megvarrják a cuccot, méghozzá olyan előre felvágott kockákból vagy csíkokból, amiket csak fel kell szabdalni kisebbekre. Nem szenvednek egy egész lepedőnyi pamuttal, ó, nem. És miután megvan a takaró mintás része, a gyapjúbéléssel és a hátával együtt elküldik egy céghez, amely direkt a steppelésre szakosodott. Ők aztán betolják a varrógép alá, és összefirkálják cérnával. Ez a csinosságon kívül azért fontos, hogy a mosásnál ne gyűljön a takaró aljába az egész bélés, hanem mindenhol egyenletesen az anyaghoz legyen erősítve. Aztán lehet rávarrni körben a szegélyt és kész is.
Nagyon szeretnék egy takarót.
De lehet, hogy előbb azért varrok egy sima kockásat, előre gyártott kockákból... ezt úgy hívják, hogy charm pack. A nagyobb darabokból álló csomag a layer cake, a feltekercselt csíkok pedig a jelly roll. Kiművelődtem ám a hétvégén.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése