2016. január 15., péntek

Archív - Mac and cheese

Otthon értetlenkedve néztem a TV Paprika amerikai családok főzési szokásait bemutató műsorát. A gombócdad, déli fekete asszonyság fülig érő szájjal mesélte, hogy az édesanyja milyen remek sajtos makarónit tud főzni. Én persze nem tudom, kinél mi a sajtos makaróni: nálunk főtt tészta, reszelt sajt és tejföl alkotja, és messze nem nevezném a konyhaművészet csúcsának.
Ennek a műsornak épp azért nem volt értelme, mert semmiféle magyarázatot nem fűzött a gasztronómiai eltérésekhez - így ez nem ismeretterjesztés, hanem összezavarás. Az ugyanis, amit a műsor szereplője a sajtos makaróni alatt értett, nem más, mint a mac and cheese, igazi amerikai comfort food: egyszerű, a nagymama konyháját és otthoni ízeket idéző, minden flanc nélkül.
Valamelyik nap pont effélére vágytam. Majdnem készre főztem egy kupac rövid csőtésztát, majd egy lábosba pottyantottam egy darab vajat, és miután felolvadt, utánaküldtem két evőkanál lisztet. Kicsit kutyulgattam, aztán felöntöttem tej és evaporated milk keverékével. (Alaposan utánanéztem, és az evaporated milk az FVM honlapja szerint nem más, mint olyan részben dehidratált tej, amelynek zsírtartalma legalább 9% és összes tejeredetű szárazanyag-tartalma legalább 31% - magyarán cukrozatlan sűrített tej, de nyugodtan lehet helyette tejszínt is használni.) Lassú tűzön besűrítettem, aztán belehajítottam két marék reszelt sajtot: az egyik ementáli volt, a másik érett cheddar, és addig kevergettem, míg felolvadtak. A sűrű sajtszószt aztán sóztam, borsoztam, került még bele reszelt szerecsendió és egy kanálka mustár; végül a leszűrt tésztát kivajazott tűzálló tálba öntöttem, összekutymásztam a szósszal, és rászórtam a kimaradt kevés reszelt sajtot. Húsz perc alatt meg is sült - nem mondom, hogy fogyókúrás étel, de hogy comfortingnak comforting, az tuti.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése