2016. január 8., péntek

Archív - Home cooking

"I was never on a diet I couldn't be talked out of." 

Ahogy vannak kedvenc rágcsálnivalóink, úgy vannak kedvenc nass-könyveink is, amikhez akkor fordulunk, amikor épp nem vágyunk komoly olvasmányra, csak úgy "harapnánk valamit". Ki a romantikus regényekhez nyúl ilyenkor, ki a mediterrán-vidékre-költözős-házfelújítós irodalomhoz - nekem speciel a főzőskönyvek a kedvenceim. Azazhogy pontosabb, ha evőskönyveknek nevezem őket. Semmiképp ne legyenek tele magvasnak szánt gondolatokkal: az Eat, Pray, Love emiatt szóba sem jöhet. Én habkönnyű, mulatságos comfort irodalomra vágyom. Ilyenek például Nigella szakácskönyvei. Molly Wizenberg, az Orangette blog szerzőjének könyve, ami külön bejegyzést kap majd. És Laurie Colwiné. 

"Unlike some people, who love to go out, I love to stay home. This may be caused by laziness, anxiety, or xenophobia, and in the days when my friends were traveling in Nepal and Bolivia, I was ashamed to admit that what I liked best was hanging around the house.
I am probably not much fun as a traveler, either. My idea of a good time abroad is to visit someone's house and hang out, poking into their cupboard if they will let me."


Laurie Colwin a Gourmet magazinban jelentette meg eredetileg az esszéket, amik később könyvbe gyűjtve láttak napvilágot. Szörnyen szerettem volna a barátnője lenni (fiatalon, negyven-egynéhány éves korában halt meg). Okos, művelt, öniróniával bőven megáldott, fanyar humorú new yorki nő - tökéletesen megfelel a Nagy Almabeliekről kialakult sztereotípiáknak; a jó értelemben. Szeretem, ahogy gondolkodik; azon kapom magam, hogy hangosan fel-felnevetek egy-egy mondatát olvasva. (Pedig én soha nem nevetgélek hangosan, még a legjobb kabaréjeleneteken sem. B az egyik első randinkon elhívott egy humorista műsorára - a végére már nagyon kellemetlenül érezte magát, amikor el sem mosolyodtam a vicceken. Az előadás után aztán közöltem vele, hogy remek volt.) Ugyan minden fejezet egy-egy receptet mesél körbe, elsősorban nem ezek a főszereplők: az írások 1990 körül születtek eredetileg, ezért valószínűleg a mai, színes-szagos szakácskönyvekkel elkényeztetett háziasszonyok már nemigen találnák érdekesnek a közönséges töltött csirke vagy az angol karácsonyi gyümölcstorta receptjét.

"There is something triumphant about a really disgusting meal. It lingers in the memory with a lurid glow, just as something exalted is remembered with a kind of mellow brilliance...I am thinking about meals that are positively loathsome from soup to nuts, although one is not usually fortunate enough to get either soup or nuts."

A kedvenc fejezetem a borzalmasan sikerült fogásokról szól, de nagyon élveztem a gyufásskatulyányi manhattani lakásában rendezett vendégségekről is olvasni. Colwin annyira remekült írt, hogy csaknem kedvet kaptam ahhoz, hogy egy new yorki minilakásban éljek, ronda hátsó udvarokra néző tolóablakkal, amiket a forgalom zaja miatt sosem nyithatok ki. És ha nekem, aki hidegrázást kapok New Yorktól, ilyesmire szottyan kedvem - akkor az az író nagyon tud valamit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése