2016. január 13., szerda

A Town Like Alice

Nevil Shute könyvét még az ausztráliai kalandunk előtt ajánlották nekem, de csak most került rá sor, és ez nem is baj: olvasás közben végig mosolyogva bólogattam, amikor az elhagyatott, poros városokat emlegették - sosem hittem volna, hogy nosztaligát érzek majd a vörös félsivatag iránt, de most jólesett visszaidézni.
A regény egy fiatal skót hölgy, Jean életét meséli el először a második világháború alatt Indonézia egyik apró szigetén, majd ezt követően Ausztráliában. Engem az első rész jobban magába szippantott; a japán hadifogságba esett nők hányattatásai, az indonéz őslakosok egyszerű világa nagyon megfogtak, még akkor is, ha Shute érzésem szerint nem egészen hű a valósághoz. Nyilván nem kemény háborús regényt szeretett volna írni, úgyhogy a japánok által elkövetett atrocitásokat nem ismerjük meg teljes valójában, de aki legalább említés szintjén hallott már Nanking ostromáról, azt tisztában van vele, hogy messze nem voltak ennyire csipkés lelkűek, ahogy Shute rajzolja meg őket (akit nálam is jobban érdekel a háborús rész, vegye kézbe Leon Uris Meghalsz tengerész! c. könyvét, és még véletlenül se az újrafordított, Csatakiáltás c. változatot).
A könyv második felében Jean váratlan örökséghez jut, és kalandos úton Ausztráliában köt ki, hogy megkísérelje felvirágoztatni egy ottani kisváros életét. A lány életét a Jean-nel folyamatos levelezésben álló idős angol vagyonkezelő meséli el, ami szerintem nem volt szerencsés választás: úgy éreztem, Jean belső életéről így jóval kevesebbet tudok meg, mint a narrátoréról, és ezért úgy tűnt, mintha a lány a hosszú, nehéz évek alatt semmit nem változott és semmit nem fejlődött volna: ugyanaz a józan, gyakorlatias, egyszerű nő maradt, mint a háború előtt, és a szerelmi szál esetében különösen hiányzott, hogy megtudjam, Jeant mi vonzza az ausztrál marhapásztorhoz...
Egyes részeknél azon csodálkoztam, hogy vajon a vagyonkezelő hogyan rendelkezhet részletes információkkal Jean életének intimebb részeiről - egyszóval jobban örültem volna, ha nem szegény Noelt választja az író szócsövéül. A regény összességében kalandos, érdekes és kellemes; szerintem egy nyaraláshoz ideális olvasmány.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése