2015. december 2., szerda

Parfümről - Sycomore

Amikor elkezdtem a parfümöket kóstolgatni, időről időre levettem egy klasszikust a parfümériák polcain, hogy megismerkedjek velük: valahogy úgy voltam ezekkel, mint a kötelező olvasmányokkal. A Chanelek közül az első három illat akkora melléfogás volt, hogy majdnem végképp feladtam, de negyedikre rátaláltam a Sycomore-ra – és azonnal megbocsátottam az első három illatnak. Ha nekem kellene kitalálnom, a divatház melyik parfümje illene legjobban Gabrielle Chanelhez, biztosan a Sycomore-re böknék: a vékony, karakteres arcú, rövid, sötét hajú Cocohoz a legkevésbé sem tudnám elképzelni például a Beige mézes gardéniafuvallatát.

A Sycomore-ról sokszor mondják, hogy férfias – én inkább nem nélkülinek látom, ugyanakkor intelligensnek és kifinomultnak, mint egyik kedvenc színésznőm, Tilda Swinton arcát. Ennek a parfümnek a hangulatát idézik a Coco Chanelről készült fényképek, amelyeken férfinadrágban, határozott arccal, nemtörődöm módon zsebre dugott kézzel, magabiztosan néz a kamerába. A Sycomore épp ilyen visszafogott, csendes és céltudatos.

Amikor magamra fújom, először a finom, friss, és hűvös vetiver csap meg – szinte arisztokratikusan elegáns benyomást kelt. Ezt követi a kedvenc szakaszom, amikor a gazdag, sűrű föld-illathoz égő fa füstje társul: ilyenkor támad kedvem egy csésze Kusmi Samovar teához, amelyben az enyhén füstölt fekete tealevelek különleges aromát kapnak, de még nem érik el a Lapsang Souchong pipafüst-szerű, szemet csípő intenzitását. A Sycomore halk füstje, a száraz cédrus és a nedves föld együtt egy gyantás illatú téli fenyőerdőben tett magányos sétát idéznek. Ahogy a parfüm lecseng, lassan véget ér a csendes séta és mi hazatérünk: a végén halvány és enyhén kesernyés édesség köszönt, mintha valaki éppen sötétre pirított karamellt, vagy holland kakaóporból forró csokoládét készítene. Rajtam ez a fázis kevésbé érzékelhető: a Sycomore a bőrömön csupa fa, mintha gyantától ragacsos faforgácsokat szagolgatnék, és ehhez társul egy kevés testes vörösborokat idéző, csersavas szárazság. Számomra tűnődő, nyugodt hangulatot idéz: nagyon szeretem a novemberi ködös időben, de az is előfordult már, hogy nyári estén egyszerre fújtam magamra a Bois Blonde-dal: a két cédrusillatú parfüm csodálatosan összeillett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése