2015. november 30., hétfő

Tanácsok 36 - Étkészletről

Ezt a tanácsot már megénekeltem egyszer, de annyira tetszik, hogy ideírom még egyszer: ha épp most rendezed be a saját otthonodat, válaszd a lehető legegyszerűbb (és legsokoldalúbb) fehér étkészletet. Egyrészt a kék virágos levesestányérban messze nem olyan gusztusos a vasárnapi húsleves, másrészt ha megunnod a skandináv minimalizmust, kiegészítőkkel könnyedén fel tudod frissíteni.

Nagytányér, kistányér, leveses tálka, ami éppúgy megfelel főételnyi salátához, főzelékhez vagy reggeli zabkásához (mélytányér nélkül csodásan el tudok lenni), és tűzálló bögre, amiben készülhet csokipuding vagy szuflé is. A poharak közül elég egy vizespohár, egy alacsony pohárka, amit hol eszpresszóhoz, hol mártogatós szószokhoz vethetsz be, és egy nagy, gömböcforma borospohár - utóbbiban tálalhatsz panna cottát vagy dinnyegömbökből készült gyümölcssalátát. Én szeretem a nagy üvegtálakat is: persze elsősorban salátát tálalok bennük, de ha felfordítom, tortafedőnek is használható, lehet belőle gyümölcstál vagy épp pezsgősvödör alternatívája.

A sütőbe tehető tálak közül szintén az egyszerű fehér kerámiákat szeretem a legjobban, amik elég szépek ahhoz, hogy rögtön az asztalra tehessem őket.

A tálalásnál persze nem ér véget a dolog: bármelyik fenti kellék felhasználható dekoráláshoz is. A kis eszpresszós poharak lehetnek mécstartók, a borospohárban úsztathatsz mini virágfejeket, az üvegtálban úszógyertyákat. A fehér kerámiatálakban elrendezhetsz egy alacsony asztaldíszt virágokból - vagy ősszel minitökökből, karácsonykor pedig tobozokból és egyéb termésekből.

Az abroszoknál és a szalvétáknál viszont kibontakozhatsz kedvedre...! Válassz elegáns fehéret, szelíd virágmintásat, aranyszálas karácsonyit, vagy vidám kockásat, krémszínűt, avarbarnát és drámai vöröset, dekoráld kagylókkal a halvacsoránál és vadszőlő-levelekkel ősszel.

Mindig is szerettem volna egy gyönyörű étkészletet. Szerintem ebben nem kis része lehet Anne Shirley-nek, aki hol kék virágos, hol zöld-krémszín leveles, vagy piros-arany bogyómintás tányérokkal terített különleges alkalmakkor (na jó, a kék virágos asszem Lady Lavenderé volt). Jó néhány könyvem van, ami az otthoni vendéglátással, dekorációkkal, szalvétahajtogatással foglalkozik - képtelen vagyok nekik ellenállni, na. És minden alkalommal sóhajtozom a csodálatosabbnál csodálatosabb porcelánok láttán.
Első önálló otthonomba mégsem virágindás, cirádás készletet vettem - már csak az életmódom miatt sem; nálam aztán igazán nem voltak többfogásos ültetett vacsorák, úgyhogy inkább nem kerülgettem a szekrényben a mártásostálat, kávéskannát, olívabogyós tálkát.

Aztán jött B, és vele együtt a baráti összejövetelek: nekem pedig még mindig nincs ünnepi étkészletem. Hétvégén a fredericksburgi régiségboltban ezen állapot fenntarthatatlanságán töprengtem, amikor megláttam néhány fehér virágokkal festett, platinaszín szegélyes, kecses csészét. A bányásztörpére hasonlító tulajbácsi igazán roppant vonzó ajánlatot tett a hiányos szettre; és amint látom, az internet zugaiban időnként fel-felbukkan egy-egy ugyanilyen kistányér, teáskanna, hogy kiegészíthessem.

Aztán végül mégis ellenálltam. Egyrészt ott kapnék szívrohamot, ha a jövő évben esedékes hazaköltözésünk során úgy járnék, mint egy exkollégám a nászajándékba kapott herendivel (egyetlen ép darab sem maradt közte). Másrészt eszembe jutott Matthew Mead, és az Entertaining Simple, amit pont olyan állhatatlan népeknek írt, mint amilyen én vagyok: különböző ünnepekre márpedig különböző dekoráció jár, de csak nem vehetünk egy-egy komplett karácsonyi, tavaszi virágos, őszi szőlőindás készletet...?
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése