2015. november 9., hétfő

Tanácsok 33 - Maradékokról

"A bit of cold lamb leftover from Saturday's dinner, a sliver of chicken from Sunday's midday feast, a touch of string bean salad leftover from the beans of noon- of such tasty remains is this supper comprised. Eating it brings the satisfaction of economy. It evidences good household management. As we grow older, I believe, we put more value on life's leftovers- on old clothes that are too good to throw away, on an old love that has settled down from hectic ardor to placid companionship, on old habits that we have inherited from a speedier moving youth. So much of life's worthwhile things are second hand anyway; each morning a second-hand sun rises on a second hand world and lights a second hand people going about their second hand work and play."
(Richardson Wright: The Gardener's Bed Book)


Én bizony a maradékok felhasználáról sokáig azt gondoltam, hogy a spórolós nagymamák által tökélyre fejlesztett, rengeteg tervezést, kreativitást igénylő módszer, amire nekem egyrészt nincs időm, másrészt elképzelni sem tudom, mire használhatnék egy bögre megmaradt főtt rizst. Később rájöttem: a titok nyitja az, hogy a maradékokból nem bonyolult fogásokat kell készíteni - eszem ágában nincs a már említett fél marék rizshez főzni még ugyanennyit, aztán karfiolt párolni, sajtmártást készíteni, darált húst pirítani, és előállítani a rakott karfiolt. Hogyisne! A főtt rizst egyszerűen belehajítom a következő napon némi paradicsomlevesbe és kész.
Ha jól emlékszem, Nigellának van egy tésztareceptje, amelyben a spagettiszószhoz a csirkesütés után, a tűzálló tál alján megmaradt levet használja fel (a pontos összetevőkre nem emlékszem sajnos - talán hagyma és parmezán kellett még hozzá?), én ezt kissé rusztikusabban csinálom: hagymát pirítok, és a csirke levéből ezt összefőzve készítek sűrűbb levet - amikor kedvem van hozzá, mustárral és tejszínnel. Ebbe teszem a galuskákat, amit aztán tupírozhatok ízlés szerint; hozzáadva húst, gombát, és megszórhatom petrezselyemmel.
A kedvenc maradékom a kenyér: ebből nálam nem zsemlemorzsa készül, hanem kruton a kedvenc krémleveseimhez. A szikkadt kenyeret a hűtőben szoktam gyűjteni, és ha már elegendő mennyiség összejött, felkockázom őket, rájuk szórok némi sót, borsot és egészen kevés olívaolajat, hogy filmszerűen bevonja a kockákat. Nagyjából tizenöt perc alatt sülnek kellemesen ropogósra, addig egy tűzálló tálba belenyomok egy-két gerezd fokhagymát a présen át, majd a kész kenyérkockákat azon melegen beleborítom és összekeverem. Ha kedvem van, apróra vágott rozmaringot is teszek a fokhagyma mellé. A fűszeres krutont vagy levesekbe, vagy salátákra szórom.
Az ízes olajban eltett asztalt paradicsom, vagy a sajt zöldfűszeres olaját később húspácolásra használom. A csemegeuborka levéből egy keveset a krumpli főzővizéhez keverek, amikor krumplisaláta készül. A megszikkadt sajtból lesz nálunk a sajtkrémleves: minél többféle sajtot használok hozzá, annál finomabb. Készételeket persze jóval nehezebb újrahasznosítani, bár született már nálunk fél adag főzelékből leves, vagy egy darab főtt krumpliból és némi zöldségmaradékból frittata. Ha azonban tényleg semmit nem lehet velük kezdeni, jöhet a mezze-vacsora, közel-keleti módra: egy nagy tányéron felhalmozva hét-nyolcféle apróság - kevés salátával, hummusszal, fasírtgolyóval kiegészítve -, mindből egy pár falat.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése