2015. november 13., péntek

Archív - Öngyilkos szüzek

Jeffrey Eugenides regénye öt fiatal lánytestvérről szól, akik egy év leforgása alatt lesznek öngyilkosok. A végkifejlet felől nem lehet kétség: az első mondattól kezdve tudjuk, és az olvasó még egy ravasz csavarban sem reménykedhet a regény végén.
A stílus azonban annyira magával ragadó, hogy a téma nagyjából az első három oldalig zavart. A Lisbon lányok történetét egy felnőtt férfi meséli el, aki ugyanebben a hetvenes évekbeli michigani kisvárosban nőtt fel, és gyerekként testközelből követte végig az eseményeket. Tinédzserfiú módjára csapong (a regényt nem tagolták fejezetekre, egymásba folynak a sorok), olyan apró epizódokat elevenítve fel, amelyekből az egész korszakot átérezhetjük és megérthetjük: első szerelmeket, a háborúviselt apákat, a feketékkel szembeni bizalmatlanságot. A regény valójában ezekről a részletekről szól, és a hanyagul odavetett, zseniális gondolatokról.


"There had never been a funeral in our town before, at least not during our lifetimes. The majority of dying had happened during Second World War when we didn't exist and our fathers were impossibly skinny young men in black and white photographs..."

A narrátor végig "mi"-ként hivatlkozik magára, és mivel az ő személyes sorsáról nem tudunk meg semmit (még a nevét sem), egy idő után úgy éreztem, mintha a hetvenes évek kollektív tudatalattija beszélt volna hozzám. És a Lisbon lányok sincsenek jobban kidolgozva; egy-egy jellegzetes részletet ismerünk meg róluk. Therese, az okos. Lux, a szexis. Mary, a hercegnős. Ez teszi őket egészen allegóriaszerűvé. Az volt a benyomásom, hogy a hetvenes évekbeli nő feminista öntudatra ébredését nézi végig egy kisfiú, aki nem ért az egészből semmit. A Lisbon lányoké volt az első olyan generáció Amerikában, akiket már nem elégített ki anyáik sorsa. És ezért nem tudtak velük mihez kezdeni, ezért nem értették őket (a fiatal pszichológusnőn kívül, aki viszont nem tudta elmagyarázni a városban senkinek, "mi a baj" a lányokkal), ezért szakítottak az elődökkel, és ezért haltak meg számukra - átvitt értelemben. Therese, a rádióamatőr és biológus, aki a ragyogó elméjével egyetemre akar menni. Mary, az elegáns, kifinomult, aki többre vágyik, mint a kisvárosi lét szürkesége. Bonnie, a jóságos angyal, aki sokkal jobb keresztény, mint merev és bigott anyja. Lux, a szenvedélyes, a szexuális forradalom megtestesülése. És Cecilia, aki a New Age-et kelti életre.

Nagyon remélem, hogy jó a magyar fordítás, és át lehetett érezni a hangulatot, és érteni, miért irányult a feketék ellen, amikor a Plázában levették az étlapról a sültcsirkét, vagy hogy mi az a Kool-Aid. Én mindenesetre nagyon örülök, hogy angolul olvastam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése