2015. november 6., péntek

Archív - Ékszerek

A nagymamám kis, görbelábú ékszerdobozkájából az ibolyás fülbevalók voltak a kedvenceim: pici, lila, a valódira megszólalásig hasonlító virágok, a közepükön lila ékkő-pöttyel. Kislányként áhítattal bogarásztam a kincsek között: fény felé tartottam a borostyánköves gyűrűt - titkon azt reméltem, hogy egyszer a zárványok közt felfedezek valami érdekeset; apró levélkét vagy muslicát, de csak sötét foltokat láttam -, csuklóm köré tekertem a hegedűs aranyláncot, amit szemeinek különleges nyolcasformája miatt hívtam így.

Tulajdonképpen nem sok idegen ékszerdobozt túrtam fel: a másik Magdus nénié volt, persze onnan is akadt kedvencem: halvány vízkék, ovális kövecske, belevésett kis virágmintával. Ma már tudom: intaglionak hívják.
Kíváncsi vagyok, az én unokám hogyan fog játszani az én ékszerdobozommal. (Persze, addigra muszáj lesz beszereznem valami méltó tárolót; egyelőre a nyakláncaim a gardróbban lógnak praktikus kampókon, az apróságokat pedig több rekeszre osztott, fedeles átlátszó műanyag dobozban tartom. Nem valami romantikus, viszont roppant célszerű.) Vajon melyiket szereti legjobban a majdani kislány? A kelta keresztes zománcfülbevalómat? Az ezüstdróttal körbefont árnyéktopázt? Vagy a markazitköves-kristályos, különleges alkalmakra tartogatott  függőket? Biztosan felpróbálja majd az egyiptomi mintákkal domborított, nehéz ezüst karperecet. A zöldarany zománc-csikóhalakat elég korán neki fogom ajándékozni: egy bizonyos kor után már biztos nem viselem már őket. De a legtovább a nyakláncaimra kell majd várnia: tőlük válok majd meg legnehezebben.

Én nyaklánc-lány vagyok; úgy, ahogy Ssy is az. Dublinban sokat beszélgettünk a horoszkóplánc-terveiről; máig megvannak a hozzá vásárolt gyöngyszemek és a féldrákagő-gyöngyök: minden bolygóhoz a neki megfelelő kőből. Még azt is megtanultam, hogyan kell úgy gyöngysort fűzni, hogy apró csomókat kössünk a szemek közé. Aztán a lánc sosem készült el... viszont Ssy azóta is különleges érzékkel választja ki azokat a nyakékeket, amik nem is lehetnek máséi. Az egyik igazán egyszerű; mostanában mégis átvette a díszhelyet az ezüst macskamedálomtól. Apró szürke üveggyöngy ezüst keresztes foglalatban: amikor megkérdezik, mit ábrázol, mindig visszakérdezek: szerinted mit? Én iránytűnek hívom mások előtt: a helyes utat megmutató szerencse-talizmánnak, de titokban tudom, hogy apró varázsgömb. Persze a varázsgömbök esetében sosem mindegy, milyen kőből készültek: ez időkristályra emlékeztet, amiben szürkén gomolyog a füst, és megmutatja a múltat és a jövőt.
A harmadik Ssy-nyakláncomat esőcsináló ékszernek kaptam és a leggyönyörűbb mind közül. Halk, lágy, érzékeny ezüst: szeszélyes és hamar megváltozik a hangulata. Három vékony lánca közül az egyiken tejszerű, cseppforma halványkék kő függ, a másikon ezüstvirág; a harmadikra apró pasztellszín gyöngyöcskéket fűztek: vaníliasárgát, felhőkéket, barackvirágszínt. Igazi víz-lánc, de nem tudnám minden nap viselni. Amikor nem esőt hoz, akkor könnyeket.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése