2015. október 26., hétfő

Tanácsok 31 - Gyertyákról

Az óraátállítás ellenére is érezhetően rövidülnek a nappalok - ilyenkor ősszel rám férnek az extra jókedv-csináló apróságok, mint például a gyertyafényes, beszélgetős esték. Vagy éppen reggelik: miért is ne tenném könnyebbé a sötétben kelős, hideg reggeleket is néhány meggyújtott teamécsessel?
A legkedvesebb illatos gyertyáimat Dublinban vettem, és kicsi, kerek bádogdobozokban árulták őket, rajtuk az illattal harmonizáló ábrákkal (a doboz azért is praktikus, mert a tetőnek köszönhetően a gyertyák nem porosodnak). A konyhának a legkedvesebb aromát ugyan az ott készülő sütemények, a bergamottos teák, vagy a piacon vett érett őszibarackok adták, de én gyakran meggyújtottam a pulton az almáspite-illatú gyertyát is. A frissen mosott ruha-illatú a fürdőszobában lakott, és egyrészt a hosszas habfürdőzések elengedhetetlen kelléke volt; másrészt ha vendéget vártam, harminc perccel az érkezése előtt meggyújtottam, hogy a látogatót kellemes tisztaságillat fogadja kézmosáskor.
Az illatos gyertyákat az esti lazításkor gyújtom meg, vagy a fürdőszobában használom őket, de étkezéshez mindig illatmenteset választok. Mostanában figyeltem fel a fából készült kanócra, ami az égés közben időnként roppan egyet, apró kandallótüzet idézve: idén ősszel szeretnék beszerezni néhányat ezekből is.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése