2015. október 7., szerda

Parfümről - Angeliques Sous la Pluie

Ez a parfüm azért csodálatos, mert az édes cukorkaillatok legeltökéltebb híveit is magával ragadja: az egyetlen, amit B anyukája egyszer kölcsönkért tőlem. A kettőnk ízlése parfümök terén nem is állhatna egymástól távolabb, de az Angeliques Sous la Pluie lágy, ragyogó eleganciája mindkettőnket elvarázsolt. Olyan kifinomult, kellemesen száraz, puhán aranyfényű illat, mint egy korty hűs pezsgő - épp a szárazsága miatt sosem gondoltam volna, hogy B anyukájának tetszeni fog: ő kifejezetten a selyemcukorkás virágillatok barátja, amelyek nagyon messze állnak a friss, halk Angeliques-től.
A frissessége miatt ezt a parfümöt könnyű viselni: az első jegy, ami megcsapja az orrunkat, a fűszeres-zöld angelikalevélé. Zöld, de mégsem emlékeztet fűre, és csípős, de mégsem borsos: épp a kettő között egyensúlyoz. Ehhez társul nagy kedvencem, az üde bergamott, egy kevés borókabogyó és a citrusos koriander; az összhatás olyan éles és hűvös, mint az eső illata. Később jelenik meg a puhazöld pézsma és a száraz cédrus, amelyek lágyabbá, nyáriasan langyosabbá teszik azt a bizonyos zivatart. Virágos jegyek nélkül is képes finom légiességet idézni: lelki szemeim előtt egy gömbölyű esőcseppekkel áztatott rózsakert jelenik meg, amely meleg, ködös aranyfényben úszik. Szinte honvágyat kelt, annyira élénken idézi meg az írországi bujazöld kerteket júniusban. Bár magától sosem választotta volna, B anyukájához mégis nagyon illik: éppen olyan finom és áttetsző, mint a kedvenc Chopin-darabjai.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése