2015. október 14., szerda

Hétfüves rizottó

Beköszöntött a hűvös idő (ahogy Anne mondaná: olyan, mintha csókra tartott orcánkon egy pofon csattanna), és eljött az ideje, hogy a mini fűszernövénykertemet betakarítsam, majd szárítva eltegyem kis üvegekbe. A bazsalikomot kivéve: azt sosem szárítom, mert szegényke ízetlen fűrészporrá változik tőle. Inkább elkészítem vele az egyik kedvencemet: a hétfüves rizottót, ami eredetileg tavaszi étel, de én most összekacsintok a fűszereimmel, és nyártól való búcsú gyanánt főzöm meg.
A rizottó igazi comfort food: krémes, parmezános, lágy és mégis harapható rizsétel. A rizsért nem rajongok, de a rizottó mindig is nagy kedvencem volt, és halálra tudok sértődni, amikor helyette vízízű főtt rizst tolnak elém némi közékevert ezmegazzal. A titok egyik nyitja persze a megfelelő rizs: nem tagadom, rettenetes sznobizmus, de csakis arborio típusút használok hozzá és pont. A hétfüves rizottónak nem csak a neve hangzik úgy, mintha egy boszorkány feljegyzéseiből került volna elő, az összetevőin kívül az elkészítésére is pontosan ugyanúgy kell összpontosítani, mint egy varázslatra.
Felolvasztok némi vajat és olívaolajat a lábosomban, majd hozzáteszek egy apróra miszlikelt fej vöröshagymát, és addig kevergetem, amíg áttetsző nem lesz. Ekkor hozzáadok pár apróra vágott fokhagymagerezdet is. Kettőt keverek rajta, és amikor megcsap az illata, máris beleteszem a rizst. Gyorsan megkevergetem, hogy a szemeket bevonja a zsiradék, majd utánalöttyintek egy korty száraz fehérbort, és megvárom, hogy elpárologjon. És most jön a koncentrálós rész: felhúzom az időmérőmet pontosan húsz percre, a kezem ügyébe készített liternyi forró alapléből félcsészényit a rizshez öntök, majd elkezdem kavarni. Amikor megitta a levet, jöhet az újabb löttyintés és kavarás, tizenhét-húsz percen át, folyamatosan. A végére a rizottó krémes, mégis al dente lesz: ekkor félrehúzom a tűzről, belekeverek egy kevés reszelt parmezánt vagy egy löttyintésnyi tejszínt, és hagyom még egy picit a fedő alatt. Amikor langyos, hozzáadom a hétféle friss fűszernövény apróra vágott keverékét (nálam petrezselyem, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, snidling, menta és zsálya), és igazítok a fűszerezésen sóval és friss borssal.
Ugye, hogy úgy hangzik, mint egy igazi boszorkányrecept? Nyugodtan alkalmazd közben a Joanne Harris-féle háztáji mágiát, és főzz bele minden, a vendégeidnek szánt jókívánságot.

Megjegyzés: a rizs mennyiségétől függően nem feltétlenül kell ám megitatni vele az összes alaplevet: pontosan annyit kell hozzáönteni, amennyit a főzési idő alatt felvesz, és amennyitől főzelék-állagot nyer.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése