2015. október 2., péntek

Archív - Japán juhar

Ősz van, rozsdállanak a fák, a népek lelkesen díszítik a házakat és cifrázzák a kerteket. Mindenütt tarka őszi levelek koszorúja mosolyog az ajtókon; az ablakokban felbukkantak a helyes, kócos madárijesztők (tudom, giccsparádé, de nekem tetszik és kész), a teraszlépcsőket narancssárga dísztökök szegélyezik. A kertekben ezer színben ragyog a krizantém és a kedvencem: a japán juhar. A Madame és én sem tudtunk ellenállni a természet csodáinak: ő egy cserép bronzszín őszirózsát vett, én pedig néhány aprócska, dundi dísztököt - fehéret, narancsszínt, csíkosat, bibircsókosat, nyúlánkot és gömbölyűt. Kókuszhéj-tálkában mosolyognak a nappaliban.

Ugye, ígértem már a juharokról egy postot? Powerscourtban a legszebbek; a kastély japánkertjét teleültették velük. Ahogy az ember lesétál a faragatlan kőlépcsőkön a páfrányoktól és vastag mohapárnától zöldellő kerti kőfal tövében, majd átbújik a kettős boltív alatt, festői látvány tárul a szeme elé. Ősszel lángra gyúl a juharok lombja, az örökzöldek pedig visszafogott hátteret nyújtanak nekik. Sosem láttam hozzájuk hasonlóan változatos fákat: a leveleik hol lágy tollakat, hol októberi teliholdat, vagy éppen vidámlila ötujjas kesztyűt idéznek; tavasszal piroslanak a hajtások, ősszel a lombok öltenek valószerűtlen színeket, a manóorr-termések (ti is felragasztgattátok őket ovisként?) pedig kecses rojtokként lengenek az ágak végén. A fák viszonylag alacsonyak, van köztük szomorú és peckes növésű is, így télen is akad rajtuk mit nézegetni. És ha mindez nem lenne elég ahhoz, hogy megkedveljétek a juhart, kóstoljátok meg a vaníliafagyit dióval megszórva, juharsziruppal leöntve; élvencek banánkarikákon. Garantáltan hetedik mennyország.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése