2015. október 16., péntek

Archív - Csend

Először csak egy csendben eltöltött napra vágyott, majd egy délutánra, a végén pedig egyetlen néma perc is megtette volna, amikor nem kell a lakásban az alattomos kis megjegyzéseket, az üvöltő alternatív zenét, az idétlenül gépröhögő tévésorozatokat hallgatnia. A környezetszennyezés legdurvább formája a zaj – mondta valahai énektanárnője, és ő addigra minden hangot betolakodásnak tekintett. Nem szerette a szószátyár embereket, s egyáltalán: a szakítás után amennyire lehetett, száműzte életéből az embereket, punktum. Az új lakásában nem volt rádió. Televízió. A telefont be sem köttette. És a csengő? Micsoda boldogság volt, amikor siket szomszédjánál ráakadt a fénycsengőre. Fantasztikus – szemében hosszú idő óta először gyúlt lelkesedés, az imént kínált csokoládétól maszatos ujjaival hadonászva jelelt -, hol szerezhetnék ilyet? A fiatal férfi hangtalanul nevetett, egy szalvétával megtörölte az ujjait, és másnapra elhívta villanyszerelő ismerősét.
Délutánonként, a munkából hazaérve lerúgta cipőjét, vastag, puha puncsrózsaszín zoknit húzott és gondosan füldugót tömött a hallójáratába. Behúzta a hangfogónak feltett, sűrűn redőzött, ragyogó ékkőszín santungfüggönyöket. Ezek színpadiassága ihlette aztán a lakás hangulatát. Hetekig tartott, amíg a rozoga falétrán imbolyogva szivaccsal színes-antikra pacsmagolta a falat. Akvamarinkékre, püspöklilára. Egy merész ötlet alapján a fürdőben feketére. Remekül mutatott a múlt századinak ható, fekete-fehér kőpadlóval és az újrazománcozott lábaskáddal.
Miután a falfestéssel végzett, következtek a bútorok. Csendben, elmélyülten dolgozott; egy idő után elhagyta a füldugókat és hangról állapította meg, elég híg-e a festék. A bolhapiacról származó darabokat: a nőies biedermeier íróasztalt, a két kecses étkezőszéket lecsiszolta és arannyal antikolta, a tálalószekrény palackzöld köntöst kapott. Élvezte a munkát, a csiszolópapír zizzenését, az ecset surrogását.
A falakra mattselyem velencei maszkok, régi festmények és blondelkeretes tükrök kerültek: akár egy elvarázsolt kastélyban. Miután kitakarított, töltött egy pohár pezsgőt, gyertyát gyújtott és fáradtan ledőlt a frissen áthúzott franciaágyra – a párna tollai roppantak egyet-egyet a selyemhuzatban. Hallgatta a lakás zajait, a parketta reccsenését, az éjjeliszekrényen a gyertya lobbanását, az elpattanó pezsgőbuborékokat.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése