2015. szeptember 23., szerda

The Poisonwood Bible

“Everything you're sure is right can be wrong in another place. ”

Barbara Kingsolver regényét hónapokig ajánlgatta nekem az amazon a korábbi olvasmányaim alapján, és milyen igaza volt: az amerikai Délen játszódó és a fekete-fehér konfliktust bemutató könyvek valóban nagy kedvenceim, de eddig olyat még nem vettem kézbe, ami Afrikában játszódik. A Poisonwood Bible-nél nem is választhattam volna jobbat ahhoz, hogy belekóstoljak ebbe a világba is.

A regény egy amerikai Délről származó baptista hittérítő családjának sorsát mutatja be, amelyet alapjaiban változtat meg a Kongóban töltött időszak. Az apa, Nathan közvetlenül a vietnami háború előtt veszi feleségül Orleannát, aki maga a megtestesült déli úrihölgy. A háború után azonban minden megváltozik: a kedves, szelíd, vallásos Nathanból a feldolgozatlan stressz igazi égő szemű, pokoltűzzel fenyegetőző fanatikust farag. Bár a saját egyháza sem tartja őt alkalmasnak a hittérítő munkára, rettenetes, kemény makacsságával minden ellenérvre fittyet hányva útra kel Kongó felé Orleannával és a négy lányukkal. A kompromisszumképtelen, gyötrődő Nathan módszerei természetesen kezdettől kudarcra vannak ítélve a világ végi faluban: a kulturális konfliktus iskolapéldáját kísérhetjük végig első kézből. Döbbenetesen rosszul készültek fel az ottani életre, figyelmen kívül hagyva a korábbi misszionáriusok intéseit, és amikor a helyi lakosokon kívül a fehér hittérítőket is maguk ellen fordítja a könyörtelen konokságával, Nathan végleg megpecsételi a családja sorsát.  

“There is something else I must confess about Tata Boanda: he's a sinner. Right in the plain sight of God he has two wives, a young and an old one. Why, they all come to church! Father says we're to pray for all three of them, but when you get down to the particulars it's hard to know exactly what outcome to pray for. He should drop one wife, I guess, but for sure he'd drop the older one, and she already looks sad enough as it is. The younger one has all the kids, and you can't just pray for a daddy to flat-out dump his babies, can you? I always believed any sin was easily rectified if only you let Jesus Christ into your heart, but here it gets complicated."

Nathan személyisége a könyv során érintetlen és változatlan marad: a titokzatos, megmagyarázhatatlan Kongó semmilyen hatást nem gyakorol a férfire, aki csak a saját kénkőszagú világában él és keresi a feloldozást, hogy megszabaduljon végre a démonaitól, amelyek Vietnam óta kísérik. Az egyetlen célja, hogy keresztényekké formálja a bennszülötteket, akik viszont a saját kultúrájukat nem akarják levetni. Annál személyiségformálóbb változáson megy keresztül ugyanakkor Nathan családja, Orleanna és a négy (öt és tizenöt év közötti) lányuk, akik felváltva narrálják a történetet. Mindegyikük egyéni, jól felismerhető hangot és komplex személyiséget kapott, és egészen filmszerűvé teszi a történetet, ahogy egyik szereplőt követjük a másik után, a bőrükbe bújva egy-egy fejezet erejéig, akárha a pszichológusuk lennénk. Megértjük a család titkokkal terhes kapcsolatrendszerét, és az egyes epizódok különböző szempontok szerint többször elmesélve lenyűgözően összetett képet adnak. A lányok - és Orleanna, ez a naiv déli magnóliavirág - Kongóban válnak felnőtté, ahol először találkoznak az élet keményebbik felével: a nyelvi és kulturális nehézségeken túl azzal, hogy nincs villany, az ivóvízért naponta mérföldeket kell gyalogolni, majd utána hosszan forralni a paraziták miatt, tűzifát kell gyűjteniük, és a sovány afrikai talajban nem maradnak meg az elvetett zöldségek, ezért nemhogy követendő példát nem tudnak nyújtani az őslakosoknak, hanem még ők szorulnak a segítségükre, hogy elkerüljék az éhezést. Minden egyes lány hangja hiteles, részletesen kidolgozott, a felszínes Racheltől a titokzatos Adah-ig, és mindegyikük a saját Afrikáját fedezi fel az évek során. Kingsolver előre sejteti a tragédiát, ami örökre megváltoztatja és széttépi a családot: Nathan a politikai forrongások és a tomboló maláriajárvány ellenére nem hajlandó a szenvedő lányokat elvinni Kongóból, míg végül túl késő lesz. 

“God doesn’t need to punish us. He just grants us a long enough life to punish ourselves.”

A kongóiak életét és Nathan számára érthetetlen cselekedeteit Adah szemén keresztül Kingsolver tökéletesen átérezhető módon mutatja be: Afrika történetéről bevallottan nem sokat tudok, de ez a regény elérte a célját és közelebb hozta ezt az idegen világot. Nem is csoda: az írónő aprólékos kutatása húsz évig tartott, és az alapját a saját gyermekkori tapasztalatai képezik (a családja eltöltött pár évet misszionáriusként Afrikában), bár én a politikai elfogultságával néha nem tudtam mit kezdeni. Ha a regény első fele a Price családé, akkor a másik fele Afrikáé: a függetlenség kivívását követő harcokat, Patrice Lumumba hatalomra jutását és az utána következő turbulens időszakot mutatja be, miközben a lányok keresik a módját, hogyan birkózzanak meg az őket ért tragédiával. Gömbölyű, hiteles, szomorú és nehéz könyv, ami ugyanakkor nem nélkülöz egyfajta szelíden ironikus humort sem - igazi szenvedéstörténet: nagy kár, hogy magyarul nem adták ki. Aki rászánja magát, hogy angolul vegye kézbe, pótolhatatlan élményt kap cserébe.

“Listen. Slide the weight from your shoulders and move forward. You are afraid you might forget, but you never will. You will forgive and remember.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése