2015. szeptember 16., szerda

Parfümről - Bandit

Kopott vakolatú, múlt századi bérház, faburkolatú szűk lift, szürke kővel burkolt körfolyosó, rekedten berregő csengő, négyméteres belmagasság, cigarettafüsttől megsárgult falak, homályos előszobatükör cirkalmas blondelkeretben, meglazult kilincsek, plafonig érő, poros könyvespolcok ódon kötetekkel, megfakult mintájú, kirojtosodott szőnyeg, repedt mázú bögrében erős fekete tea, titokzatos arckifejezésű maszk a falon, dohányszagú régi csipkefüggöny, bronzszín többkarú csillár és a rajta lógó ősöreg Pinokkió-figura egy rég felnőtt gyerek örömére, faburkolatú rádióból szóló Bartók, kopott-dohos bukléhuzatú heverő, pergamenszáraz bőrű, karcsú, hűvös kéz simogatása, algazöld terrárium matuzsálemi ékszerteknőssel, hangosan tiktakoló falióra, odaadhatom a barackmagot a papagájnak?, alacsony sámli, porcelán hamutartó a horgolt terítőn, megsötétedett képkeretekben évtizedekkel ezelőtti születésnapokon és karácsonyokon ajándékot bontogató kisfiúk, szűk erkély rozsdás korláttal és tömérdek kövirózsával, illatos szantálfa legyező selyempapírba csavarva a kincseket rejtő komódfiókban, dzsungellé nőtt növények, megnyúlt az a diffenbachia, le kéne már vágni és újragyökereztetni egy befőttesüvegben...

A Robert Piguet által jegyzett Bandit eredetileg férfiaknak készült illat, amelyben a fás jegyek és a bőr dominálnak. Meglepve olvastam a leírásában egy rakás régimódi virágot, amelyek rajtam egyáltalán nem jelennek meg - nagynénémnek is azért volt illat-névjegye a Banditra megtévesztésig hasonlító Cabochard, mert szívből gyűlölt minden édeskés parfümöt. Milyen érdekes, hogy felnőttként nem anyukám puha, szelíd virágillatai felé indultam el, hanem nagynéném vonalán...
Rajtam az első percekben valami nedves, fülledt, sötétzöld illat érződik: a galbanum szokásos üdesége helyett mintha párás dzsungelben vagy mocsárban lépkednék. Aztán megjelenik a bőr és a pézsma izzadt-animális jellege, végül a vetiver dohos földszaga: nem is annyira földből kifordult gyökérre, mint inkább egy teli hamutartóra hasonlít. A szokatlan, erőteljes jegyek kifinomult, mégis vad, sötét hangulatú illatba olvadnak össze. Engem egy merész, büszke, provokatív kékharisnyára emlékeztet, akiből az élet már kiölt minden naivitást, dohányzik, többet iszik, mint kellene, és kopott bőrdzsekit visel. Odavagyok érte: sajnos az eredeti verzióját már nem kapni, de én az újat is nagyon szeretem, és a picike parfümmintát igazi kincsként őrzöm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése