2015. szeptember 30., szerda

Krémzseléről, azaz curd-ről

Valahol azt olvastam, hogy kétféle ember létezik, ami az édességeket illeti: a vanília- és a csokipártiak. Szerintem ez nem igaz, legalábbis rám biztosan nem: én természetesen a desszertek közül is a citromosakat szeretem legjobban. Enter: the lemon curd. A curd-öt magyarul krémzselének fordítják; nagy kedvencem ez a rengetegféleképp használható bársonyos, krémes, fanyar gyümölcskrém. Nem sok helyen látni a közértek polcain, de szerencsére otthon is nagyon egyszerűen - és meglepően gyorsan - elkészíthető. A vidám színű, selymes krémzselét a benne lévő tojás miatt hűtőben kell tartani, és egész héten rájárhatunk, hogy pirítósra kenjük lekvár helyett, palacsintába csavarjuk, pohárkrémként kanalazzuk el mandulás amaretti keksszel és málnával, görög joghurt vagy éppen kókuszfagyi tetejére púpozzuk, esetleg süssünk egy pofonegyszerű bögrés mákos sütit, és ahhoz használjuk fel töltelékként.

A krémzselé így készül:
Keverjünk habosra három nagy tojást 75 gramm kristálycukorral. Olvasszunk fel 75 gramm vajat egy kislábosban, majd várjuk meg, amíg kissé langyosra hűl, és keverjük hozzá a cukros tojást és 125 ml citromlevet, valamint egy citrom reszelt héját. Habverővel kevergessük alacsony lángon, amíg pudingszerűvé nem sűrűsödik.
 
A klasszikus változat alapja a citrom, de ugyanilyen finom lime-mal, naranccsal vagy grapefruit-tal is: ebben az esetben a cukor mennyiségét kell a gyümölcs édessége szerint módosítani. Ausztráliában ettem maracujásat is; azt nem hiszem, hogy Budapesten ezt a változatot minden héten megfőzném, de miért ne lehetne más, kevésbé egzotikus gyümölcsökhöz folyamodni? Biztos vagyok benne, hogy átszűrt málnapüréből, vagy éppen őszibarackból is nagyszerű lehet.
 

2015. szeptember 28., hétfő

Tanácsok 27 - Fogakról

Na, a fogápolásban van tapasztalatom...! Hidd el: sokkal jobban jársz, ha most odafigyelsz rá egy kicsit, több okból is: 1. ha valami elromlik, az nagyon fáj 2. rettenetesen sokba kerül, és 3. tuti egyike lesz az első dolgoknak, amit a környezeted észrevesz rajtad. Három jó ok, hogy megfogadd az alábbi tanácsokat:
 
  1. Fogselymezés! Rém fontos. A jó hír, hogy megválaszthatod, mivel csináld. Én speciel utálom a mentolillatú kis madzagdarabokat húzogatni, még szerencse, hogy ha neked jobban bejön, használhatsz helyette például keretes fogselymezőt (bár úgy gondolom, ezzel sem lehet könnyebb elérni a bölcsességfogakat...). Az én kedvencem a mini üvegmosó kefére hasonlító kis eszköz, ami elég vékony ahhoz, hogy a fogközökben elférjen.
  2. A fogkeféd a lehető legpuhább legyen: ezt a fogorvosom tanácsolta, mivel fogmosáskor úgy rányomom a kefét, hogy szegény ínyem sínyli meg. Mióta átálltam az extrapuha sörtékre, sokkal jobb a helyzet, és az ínyem már nem húzódik vissza. Ja, és ha már fogkefe: próbáld ki az elektromosat (nekem is van, de mióta fogszabályzót kaptam, nem használom). Millie esküszik rá: azóta nem kell fogkőleszedésre járnia.
  3. A fogkefédet tisztítsd rendszeresen, és háromhavonta cseréld le. Én időről időre fertőtlenítő folyadékban hagyom ázdogálni az enyémet egy éjszakán át.
  4. Szájvíz: na ezt sokáig utáltam, mert elhiszem én, hogy hasznos és jó, de ez nem nagyon vigasztalt akkor, amikor érzésem szerint szétmarta az ízlelőbimbóimat. Úgyhogy igazi megváltás volt, amikor anyu egy alkalommal adott egy üveg alkoholmenteset.
  5. Az mindenkinél alap, hogy naponta kétszer-háromszor mossunk fogat, de várj evés után harminc percet, és csak utána ess neki a kefével.
  6. Étkezések után öblítsd ki a szád, különösen akkor, ha színező, savas vagy cukros ételeket ettél. Tudod, számomra mi a legnagyobb motivátor? A fogszabályzómhoz picike gumigyűrűk tartoznak, amik alapesetben átlátszók. A havonta esedékes aktiváláskor szokták ezeket cserélni, és minden egyes alkalommal pontosan lehet látni, milyen étrendet követtem az adott hónapban. Fekete teát iszogattam a munkahelyemen? Tuti, hogy besárgulnak. A legszebb, neonsárga színt egy indiai ebéd után kapták: valósággal világított a szám, még jó, hogy másnap cserélték őket. Lehet, hogy neked nincsenek a szádban ilyesmik, de hidd el: a fogakra is ugyanilyen hatással vannak ezek az ételek...
  7. Járj rendszeresen, félévente fogorvoshoz: én elhiszem, hogy félelmetes, de ha halogatod, azzal csak növeled az esélyét, hogy fájdalmas beavatkozásra lesz szükséged egy elhanyagolt probléma miatt - magától még egy szuvasodás sem jött helyre, abban biztos lehetsz. Ráadásul olcsóbban is megúszod, ha még az elején sikerül elkapni a bajt...
  8. Ha éjjelente csikorgatod a fogad, mindenképpen kérj egy harapásemelőt! A fogorvosod azonnal fogja látni a jeleket a fogsorodon, de lehet, hogy már neked is feltűnt. Hosszú távon nem csak a fogakat roncsolja ez a szokás, de fejfájást és egyéb problémákat is okozhat.
  9. Az étrendeddel rengeteget segíthetsz a fogaidnak: a csontritkulás bizony fogvesztést is okozhat, ha az állkapocsban jelentkezik. Egyél kalciumot és D-vitaminokat!
  10. A saját különbejáratú jótanácsom, amit vagy megfogadsz, vagy nem: én több, mint húsz éve csak szeletelve eszem almát. Nagyon sok embertől hallottam, hogy úgy törött le a foga, hogy beleharapott egy kemény gyümölcsbe - jobb az óvatosság...

2015. szeptember 25., péntek

Archív - Szeptember

Elmesélem, miért szeretem a szeptembert.
A természet miatt...
  • mert reggelente csípős, friss, ropogós ősz-illat fogad, ha kilépek az ajtón
  • mert a levelek narancssárgák, sárgák, lilák, az ebszőlő türkiz és violaszín bogyókat növeszt, és a patakparti séta során nem győzök sóhajtozni a láttukon
  • mert papírvékonyra száradt levelek ropognak a lábam alatt
  • mert változékony az időjárás - én szeretem... néha olyan meleg van, hogy a nap lecsalogatja rólam a kardigánt, máskor hűvös, és fütyül a szél; homályos köd vagy szőlőszem-szín napsütés, lágy eső vagy villámlós zápor...
  • ha már itt tartunk: mert itt az igazi őszi viharok ideje, fülrepesztő dörgéssel és lilán cikázó villámokkal
  • az arany óra reggelenként: ma kinéztem az ablakon, és mintha valaki curryporral hintette volna be a környéket; nem hittem a szememnek
Az otthonos kuckósság miatt:
  • nyáron a gyors zuhanyok híve vagyok, de ilyenkor végre ismét eljön a hosszú, ráérős habfürdők ideje
  • bekuporodni egy kényelmes sarokba egy takaróval. Még jobb: kaptunk egy kölcsönmacskát pár napra, aki igen bújós, ráadásul hosszú, puha szőre van - vele igazán remekül lehet kuckózni
  • ráérős hétvégi reggelek az ágyban, nagy kupac könyvvel az éjjeliszekrényen
  • gyertyaszezon, végre!
Az őszi ételek és italok miatt...
  • reggelente gyümölcsturmix helyett ismét egy bögre teával indítok, és változatlanul elfog a brit birodalmi hangulat, amikor beleöntök egy korty tejet, és nézem, ahogy gombafelhő lesz belőle
  • pite. Ilyenkor csodás dolog a forró tűzhely mellett állni - végre felavatom a Yolantától kapott pitesütő tálat: jöhetnek az almás, körtés, birsalmás, tökös és mexikói csokis csodák
  • ismét van gránátalma az üzletekben, juhé! Ahányszor felvágok egyet, annyiszor szeretném a magjait felfűzni nyakláncnak
  • krumplipüré, de csakis a saját kezűleg készült: jó sok vajjal és tejjel, szerecsendióval, habos-könnyűre keverve
  • alma, bármivel, bárhogyan. Sült alma, almás palacsinta, almaszósz, almalekvár (a kedvenc lekvárom), és a csúcs: az apple cider
  • ez meg is érdemel egy külön pontot: az apple cider rostos almalé, ami kb. megegyezik a reszelt almából kinyomkodott barnás lével (a pitesütés mellékterméke). Az ember belekanalaz némi szegfűszeget, fahéjat, szerecsendiót, meg amihez még kedve szottyan, összemelegíti, és azon forrón elkortyolgatja
  • egyáltalán: szegfűszeg-, fahéj-, szerecsendió-, szegfűbors-, és gyömbérízű bármi...
  • ...különösen indiai tejes tea...
  • ...vagy sütőtök
  • levesek, az amerikai módi szerint: sűrűk, krémesek, félúton a főzelék felé, hogy a kanál is megálljon bennük és önmagukban is jóllakassanak
  • bor
  • hatalmas reggelizések: múlt héten ismét kedvem szottyant egy komplett angol menühöz, rántottával, grillezett paradicsommal, babbal, sült kolbászkával, vajtól csöpögő pirítóssal
  • ...de a zabpehelyre sem mondok nemet :)
  • tökfélék. Ezúttal nem a sütőtökre gondolok, hanem a spárgatökre és barátaira: cukkinire, patisszonra, és ezer variációjukra, amiknek a nevét sem tudom. Csíkosak, színesek, sárgák, zöldek, ragyásak, gömbölyűek, hosszúkásak - az embernek kedve támad őket lefesteni, amikor szembejönnek a piacokon
A papírillat miatt...
  • mert hazafelé be-betérek a Politics&Prose könyvesboltba, hétvégenként pedig a Friends of Library nevű kedvenc antikvár üzletünkbe, ahol leselejtezett könyvtári könyvek között lehet válogatni, és a végén lángvörös hajú, gömbölyded néni számolja ki az ujjain, mennyit fizessünk értük (a néni Marion Zimmer Bradley leghűbb rajongója, és meggyőződésem, hogy titokban a helyi wicca coven vezetője)
  • olvasás, olvasás, olvasás - vannak hátborsództató könyvek, amiket direkt esős napokra tartogatok
  • új jegyzetfüzetek telefirkálása gondolatfoszlányokkal
  • ...és még a tankönyveket sem bánom annyira: ilyenkor még képesnek érzem magam, hogy megküzdjek az EU joggal
  • sőt, ezernyi új fogadalmat teszek, tervezgetek és ötletelek
Az őszi divat miatt...
  • szűk nadrág, csizmaszárba tűrve, és általvetős válltáska sok-sok rétegnyi ruha - a nyitott gallérú ing alól kikandikáló, csipkeszegélyes trikó, fölötte  egy kardigán, és az egésznek a tetejében egy blézer.
  • kötött holmik, különösen sálak. Ilyenkor állandóan elfog a vágy, hogy kötni tanuljak...
  • ...és kössek egy pár borzalmasan vastag, csavart mintás, csudameleg zoknit :)
És az őszi programok miatt...
  • vásárok és fesztiválok tömkelege van ilyenkor a környéken - már rágom B fülét, hogy nézzük meg az amish piacot és a helyi reneszánsz fesztivált (ő valamiért kevésbé rajong a gondolatért)
  • amerikai fociszezon!!! :)
  • és persze az ünnepek: nyakunkon a Halloween, aztán már csak egy kicsit kell várni Hálaadásig (el ne felejtsem elkérni a Madame májas pulykatöltelék-receptjét), és aztán indul a karácsonyi rádióadó, felteszik az égőfüzéreket, fenyőgirlandokat, és jöhet a Télapóvárás.
Ti miért szeretitek az őszt?

2015. szeptember 23., szerda

The Poisonwood Bible

“Everything you're sure is right can be wrong in another place. ”

Barbara Kingsolver regényét hónapokig ajánlgatta nekem az amazon a korábbi olvasmányaim alapján, és milyen igaza volt: az amerikai Délen játszódó és a fekete-fehér konfliktust bemutató könyvek valóban nagy kedvenceim, de eddig olyat még nem vettem kézbe, ami Afrikában játszódik. A Poisonwood Bible-nél nem is választhattam volna jobbat ahhoz, hogy belekóstoljak ebbe a világba is.

A regény egy amerikai Délről származó baptista hittérítő családjának sorsát mutatja be, amelyet alapjaiban változtat meg a Kongóban töltött időszak. Az apa, Nathan közvetlenül a vietnami háború előtt veszi feleségül Orleannát, aki maga a megtestesült déli úrihölgy. A háború után azonban minden megváltozik: a kedves, szelíd, vallásos Nathanból a feldolgozatlan stressz igazi égő szemű, pokoltűzzel fenyegetőző fanatikust farag. Bár a saját egyháza sem tartja őt alkalmasnak a hittérítő munkára, rettenetes, kemény makacsságával minden ellenérvre fittyet hányva útra kel Kongó felé Orleannával és a négy lányukkal. A kompromisszumképtelen, gyötrődő Nathan módszerei természetesen kezdettől kudarcra vannak ítélve a világ végi faluban: a kulturális konfliktus iskolapéldáját kísérhetjük végig első kézből. Döbbenetesen rosszul készültek fel az ottani életre, figyelmen kívül hagyva a korábbi misszionáriusok intéseit, és amikor a helyi lakosokon kívül a fehér hittérítőket is maguk ellen fordítja a könyörtelen konokságával, Nathan végleg megpecsételi a családja sorsát.  

“There is something else I must confess about Tata Boanda: he's a sinner. Right in the plain sight of God he has two wives, a young and an old one. Why, they all come to church! Father says we're to pray for all three of them, but when you get down to the particulars it's hard to know exactly what outcome to pray for. He should drop one wife, I guess, but for sure he'd drop the older one, and she already looks sad enough as it is. The younger one has all the kids, and you can't just pray for a daddy to flat-out dump his babies, can you? I always believed any sin was easily rectified if only you let Jesus Christ into your heart, but here it gets complicated."

Nathan személyisége a könyv során érintetlen és változatlan marad: a titokzatos, megmagyarázhatatlan Kongó semmilyen hatást nem gyakorol a férfire, aki csak a saját kénkőszagú világában él és keresi a feloldozást, hogy megszabaduljon végre a démonaitól, amelyek Vietnam óta kísérik. Az egyetlen célja, hogy keresztényekké formálja a bennszülötteket, akik viszont a saját kultúrájukat nem akarják levetni. Annál személyiségformálóbb változáson megy keresztül ugyanakkor Nathan családja, Orleanna és a négy (öt és tizenöt év közötti) lányuk, akik felváltva narrálják a történetet. Mindegyikük egyéni, jól felismerhető hangot és komplex személyiséget kapott, és egészen filmszerűvé teszi a történetet, ahogy egyik szereplőt követjük a másik után, a bőrükbe bújva egy-egy fejezet erejéig, akárha a pszichológusuk lennénk. Megértjük a család titkokkal terhes kapcsolatrendszerét, és az egyes epizódok különböző szempontok szerint többször elmesélve lenyűgözően összetett képet adnak. A lányok - és Orleanna, ez a naiv déli magnóliavirág - Kongóban válnak felnőtté, ahol először találkoznak az élet keményebbik felével: a nyelvi és kulturális nehézségeken túl azzal, hogy nincs villany, az ivóvízért naponta mérföldeket kell gyalogolni, majd utána hosszan forralni a paraziták miatt, tűzifát kell gyűjteniük, és a sovány afrikai talajban nem maradnak meg az elvetett zöldségek, ezért nemhogy követendő példát nem tudnak nyújtani az őslakosoknak, hanem még ők szorulnak a segítségükre, hogy elkerüljék az éhezést. Minden egyes lány hangja hiteles, részletesen kidolgozott, a felszínes Racheltől a titokzatos Adah-ig, és mindegyikük a saját Afrikáját fedezi fel az évek során. Kingsolver előre sejteti a tragédiát, ami örökre megváltoztatja és széttépi a családot: Nathan a politikai forrongások és a tomboló maláriajárvány ellenére nem hajlandó a szenvedő lányokat elvinni Kongóból, míg végül túl késő lesz. 

“God doesn’t need to punish us. He just grants us a long enough life to punish ourselves.”

A kongóiak életét és Nathan számára érthetetlen cselekedeteit Adah szemén keresztül Kingsolver tökéletesen átérezhető módon mutatja be: Afrika történetéről bevallottan nem sokat tudok, de ez a regény elérte a célját és közelebb hozta ezt az idegen világot. Nem is csoda: az írónő aprólékos kutatása húsz évig tartott, és az alapját a saját gyermekkori tapasztalatai képezik (a családja eltöltött pár évet misszionáriusként Afrikában), bár én a politikai elfogultságával néha nem tudtam mit kezdeni. Ha a regény első fele a Price családé, akkor a másik fele Afrikáé: a függetlenség kivívását követő harcokat, Patrice Lumumba hatalomra jutását és az utána következő turbulens időszakot mutatja be, miközben a lányok keresik a módját, hogyan birkózzanak meg az őket ért tragédiával. Gömbölyű, hiteles, szomorú és nehéz könyv, ami ugyanakkor nem nélkülöz egyfajta szelíden ironikus humort sem - igazi szenvedéstörténet: nagy kár, hogy magyarul nem adták ki. Aki rászánja magát, hogy angolul vegye kézbe, pótolhatatlan élményt kap cserébe.

“Listen. Slide the weight from your shoulders and move forward. You are afraid you might forget, but you never will. You will forgive and remember.”

2015. szeptember 21., hétfő

Tanácsok 26 - Italokról

Ha nálad is elő-előfordulnak vendégek, mint nálunk, jó, ha összeállítasz egy pici otthoni italkészletet. Ne ess túlzásba, elvégre nem koktélbárt akarsz nyitni, nemde? Vedd sorra, milyen típusú italokat szeretsz, és kizárólag az ezekhez szükséges alapanyagokat szerezd be. Ha nem szereted a vodkát, teljesen mindegy, hogy hány szakértő szerint alapvető kellék: ne vedd meg és kész. 

Nálunk a következők találhatók: gin, száraz vermut, fehér rum, tequila és cointreau. Ezekből készülhet gin&tonic, martini, daiquiri, margarita, mojito... őszintén szólva ennél nem nagyon szoktuk tovább bonyolítani, de ha nagyon szeretnénk (tervben van egy klasszikus lakásavató koktélparti a közeljövőben!), úgyis minden a kiegészítőkön múlik. Legyen ásványvíz, gyümölcslevek, tonik és gyömbérsör; olajbogyó, citrusok és egyéb gyümölcsök az őszibaracktól a kiwiig; menta mindenképpen, de én azt is szeretem, ha más, váratlan fűszernövényekkel - vagy éppen virágokkal - bolondítják meg a koktélokat. Kókusztej, rózsavíz, méz és friss kamillavirág; a határ a csillagos ég...!

A legjobb az egészben az, hogy itt is lehetsz éppolyan kreatív, mint a konyhában. Ha van egy tuti bodzavirágszörp-recepted, mindenképpen vesd be ginnel és almalével. Anyu időről időre fantasztikus tojáslikőrt készít, aminek az unokatesóim képtelenek ellenállni: ezt rummal, narancslével és banánnal összeturmixolva kész is a Beach Blonde. Én egyik télen narancshéjat kandíroztam: a visszamaradt intenzív narancsillatú szirup ideális és nagyon ünnepi volt az italokhoz. Készíts nyári összejövetelekhez ananászos-jalapenos tequilát, esetleg téliekhez vaníliás-fűszeres áfonyás vodkát, és legyen ez a farsangi parti sztárja. Az epres koktélhoz adhatsz csilipelyhet, a szilváshoz levendulát. B egyszer kapott egy üveg céklapálinkát: paradicsomlével magától értetődő párosítás, de narancslével vagy málnával is kipróbálnám. Mostanában lett ismét divatos a shrub, ez a gyümölcsalapú, lágy ecettel savanyított, frissítő ital, ami szintén ideális alapanyag: alkoholt nem ivók számára csak adj hozzá gyömbérsört és egy ágacska rozmaringot. Jó szórakozást!

2015. szeptember 18., péntek

Archív - Piac

... néha a dublini Temple Bar szombatonkénti biopiacára gondolok: nagyon szerettem az apró házakkal körülvett macskaköves terecskének és a furulyás fiúnak köszönhető középkori hangulatot. A bejárat mellett volt a vörös hajú, gömbölyű sajtos néni, óriási kötényben: pultján a sajtkupacok közé tűzve tehén-, birka- és kecskeforma táblák hirdették, melyik milyen tejből készült. Mellette a vadvirágárus, akitől hol sarkantyúvirágot vettem, hol haranglábat, egyszer pedig rózsaszín gyöngyvirágot az éjjeliszekrényemre; és zacskószám a szárított levendulát. A halaspultnál az aznapi friss zsákmányt kínálták; a búzaszőke néni a lányával saját készítésű joghurtot árult, az alján gyümölcslekvárral; nyaranta néha salátákat, sóskát, és körömvirágot is. A palacsintaárus magyar lány új-zélandi élményeiről mesélt, a lacikonyhás spanyol a hazájáról. Aztán a piros orrú, nevetős férfi az almáival: papírzacskóban kilószámra a gyümölcs, üvegben savanykás vagy édesebb szűretlen házi almalé, pohárban pedig alkoholos vagy -mentes cider, telente forrón. És persze a zöldségesek: ezerféle erdei gombával, lila krumplival, sárkánygyümölccsel, karalábéval (!) - ha valaki az árujukról kérdezett, kikaptak egyet a többi közül, megtörölgették, és adtak belőle egy falatot. Egy nap bizalmatlanul kerülgettük a sárgabarack méretű, zöldbőrű tojásokat, mikor megjelent egy brazil diák, és örömtáncot lejtett a láttukon, telekiabálva a piacot, hogy de hiszen ez az ő kedvence. Vett is gyorsan úgy fél ládányit - én óvatos duhajként csak egyet, kipróbálandó. Nem bántam meg: ez az illatos, savanykás, lédús, körtevirág-ízű gyümölcs egyike volt a legfinomabbaknak, amivel találkoztam. Tíz évvel később, Ausztráliában tanultam meg a nevét: feijoa, amit magyarul láttam már ananász guavának vagy mirtuszdiónak is fordítani.

2015. szeptember 16., szerda

Parfümről - Bandit

Kopott vakolatú, múlt századi bérház, faburkolatú szűk lift, szürke kővel burkolt körfolyosó, rekedten berregő csengő, négyméteres belmagasság, cigarettafüsttől megsárgult falak, homályos előszobatükör cirkalmas blondelkeretben, meglazult kilincsek, plafonig érő, poros könyvespolcok ódon kötetekkel, megfakult mintájú, kirojtosodott szőnyeg, repedt mázú bögrében erős fekete tea, titokzatos arckifejezésű maszk a falon, dohányszagú régi csipkefüggöny, bronzszín többkarú csillár és a rajta lógó ősöreg Pinokkió-figura egy rég felnőtt gyerek örömére, faburkolatú rádióból szóló Bartók, kopott-dohos bukléhuzatú heverő, pergamenszáraz bőrű, karcsú, hűvös kéz simogatása, algazöld terrárium matuzsálemi ékszerteknőssel, hangosan tiktakoló falióra, odaadhatom a barackmagot a papagájnak?, alacsony sámli, porcelán hamutartó a horgolt terítőn, megsötétedett képkeretekben évtizedekkel ezelőtti születésnapokon és karácsonyokon ajándékot bontogató kisfiúk, szűk erkély rozsdás korláttal és tömérdek kövirózsával, illatos szantálfa legyező selyempapírba csavarva a kincseket rejtő komódfiókban, dzsungellé nőtt növények, megnyúlt az a diffenbachia, le kéne már vágni és újragyökereztetni egy befőttesüvegben...

A Robert Piguet által jegyzett Bandit eredetileg férfiaknak készült illat, amelyben a fás jegyek és a bőr dominálnak. Meglepve olvastam a leírásában egy rakás régimódi virágot, amelyek rajtam egyáltalán nem jelennek meg - nagynénémnek is azért volt illat-névjegye a Banditra megtévesztésig hasonlító Cabochard, mert szívből gyűlölt minden édeskés parfümöt. Milyen érdekes, hogy felnőttként nem anyukám puha, szelíd virágillatai felé indultam el, hanem nagynéném vonalán...
Rajtam az első percekben valami nedves, fülledt, sötétzöld illat érződik: a galbanum szokásos üdesége helyett mintha párás dzsungelben vagy mocsárban lépkednék. Aztán megjelenik a bőr és a pézsma izzadt-animális jellege, végül a vetiver dohos földszaga: nem is annyira földből kifordult gyökérre, mint inkább egy teli hamutartóra hasonlít. A szokatlan, erőteljes jegyek kifinomult, mégis vad, sötét hangulatú illatba olvadnak össze. Engem egy merész, büszke, provokatív kékharisnyára emlékeztet, akiből az élet már kiölt minden naivitást, dohányzik, többet iszik, mint kellene, és kopott bőrdzsekit visel. Odavagyok érte: sajnos az eredeti verzióját már nem kapni, de én az újat is nagyon szeretem, és a picike parfümmintát igazi kincsként őrzöm.

2015. szeptember 14., hétfő

Tanácsok 25 - Folyamatban lévő munkáról

Anna Johnson nyugtatott meg: soha nem lesz olyan, hogy az élet minden egyes területén tökéletesen rendben legyenek a dolgok. Első olvasatra ez eléggé kétségbeejtő, de ha jobban belegondolunk, felszabadító is tud lenni: nincs elérendő cél vagy ideális állapot, épp ezért kudarc sincs - csak maga  a törekvés. A tanácsom mára: ne érezd magad egy kupac szerencsétlenségnek, ha éppen szalad a háztartás, rondán ráförmedtél valakire, aki nem érdemelte meg, vagy vacsorára semmi értelmeset nem főztél, ezért mindössze két barackot eszel egy darab ilmici sajttal és egy bögre tejjel. (Egyébként a barack és az ilmici remek páros, csak szólok. Szilvával sem rossz.) Próbáld a következő napon egy kicsit jobban csinálni, de ne ostorozd magad, ha nem megy hibátlanul: ma ennyi volt a lehető legtöbb, amit megtehettél, holnap több lesz. Az élet nem egyszerű, sosem lesz az, mindössze egy folyamatban lévő munka. És mivel munkáról van szó: kelj fel, és állj neki. Hol jobban sikerül majd, hol kevésbé - kitartást hozzá!
 

2015. szeptember 11., péntek

Archív - Ősz

Iskolakezdős érzésem támadt: csak éppen ezerszer jobb, mint amikor valóban az évnyitót jelentette a szeptember elseje - kevésbé kötött és feszült. A fizikaórák miatti aggodalom nélkül vehetek új táskát (olyat, amilyen nekem tetszik, még véletlenül sem hátizsákot), új tollakat, rendezgetős mappákat, jegyzetfüzetet - ó, ha látnátok, milyen csodás füzetre bukkantam a helyi könyvesboltban! A borítóján halvány felhőkék alapon kék és sápadtarany és ezüst cickafark-virágok mezeje, álomszép. Legtöbbször olyan torokszorítóan ünnepélyes érzés fog el az új füzetek láttán, hogy nem is merem őket betűkkel összefirkálni - maradok a jól bevált cédulkáimnál. A cickafarkos gyönyörűség viszont ellenállhatatlannak bizonyult: azonnal róni kezdtem bele a sorokat.

A szeptemberhez tartoznak még az új-illatú könyvek is, és a könyvtárak. Emlékeztek még arra a napra, amikor beíratkoztatok a gyerekkönyvtárba? Nekem sokkal kellemesebb emlék, mint az első iskolai napom. Úgy bújtam a könyveket a polcok tövébe kuporodva, mint az Édentől keletre Tomja; akár egy vakond - aztán órákkal később előbukkantam, és hunyorogva sétáltam haza hónom alatt a heti zsákmánnyal, mint aki még félig egy másik világban lépked.

"We walked through the last of summer
when shadows reached long and blue
across days that were growing shorter:
you said: 'There's autumn too'."

Ismét az irodámba készítek egy doboznyi teát, aminek az illatát átveszi a fiók; a fogasra felköltözik a pót-esernyő és egy meleg kendő, hogy a vállamra teríthessem a különösen hideg napokon. Ki januárban érzi úgy, hogy új év kezdődik, ki tavasszal - én szeptemberben.
 
"Autumn is a second spring where every leaf is a flower."
(Albert Camus)

2015. szeptember 9., szerda

Hogyan őrizd meg a vakáció érzését?

Bármennyire is szeretem a szeptembert, azért naná, hogy elfog néha az érzés, hogy mennyivel szívesebben vakációznék, mint hogy az irodában üljek... különösen mostanában, amikor a nyarat mintha egyszerre csak lekapcsolták volna. Semmi átvezetés a következő időszakra lassú, meleg koraőszi napokkal; reggel három lányt láttam pihepuha sáltekercsbe húzott nyakkal vacogni. Ilyenkor jó érzés visszagondolni, hogy mi is tette a nyaralást olyan különlegessé, és megidézni ugyanezt a hangulatot apróságokkal a mindennapokban is:
  1. A munkahely mintha nem is létezett volna - felmondani nyilván nem fogok, de megpróbálok élesebb határt szabni a munkahely és a magánélet között, és az estéket nem a másnapi tennivalók miatti aggodalmaskodással tölteni.
  2. Meglepően jót tett az internet-szünet: leveleket nem olvastam, legfeljebb a Tripadvisor alkalmazáson keresgéltünk éttermeket. Jó lenne ezt többször bevezetni, vagy legalábbis határt szabni: este hét után sem híradó, sem internet. (Tévét egyébként sem nézek, így persze könnyű.)
  3. A nyaralásban az volt az egyik legjobb dolog, amikor még nem is nyaraltunk, hanem csak tervezgettük a programot, és ábrándoztunk a látnivalókról. Ezt nyugodtan megtehetem most is: lapozgathatok útikönyveket, olvashatok utazósblogokat és gyűjtögethetem a képeket a Pinteresten, hogy ihletet nyerjek a következő évi vakációhoz.
  4. Elképesztően sokat gyalogoltunk, ami nagyon furcsa volt két irodai munkát végző, a sportot üres estékre beiktató embernek. Az olaszországi két hét alatt a mozgás tényleg az életünk része volt. Megpróbálok ebből valamit megtartani: lift helyett gyalog járok majd a hatodik emeleti irodámba, szép időben harmincöt perc alatt hazasétálok villamosozás helyett - persze a tornatermi mozgás is megmarad ezek mellett.
  5. Nagyon élveztem az aligsminkes napokat: indulás előtt a kozmetikusomnál kértem egy szemöldök- és szempillafestést, és a lebarnult arcomra szinte nem is kellett más: elég volt a halvány málnaszín, fényvédős ajakápoló és a színezett, fényvédős CC krém. Esténként ha nagyon elkapott a lelkesedés, esetleg a szemhéjamra kentem némi krémes festéket, de ezt többször felejtettem el, mint nem. A sminkelés egyszerűsítése külön elhatározás nélkül úgy maradt azóta is. 
  6. Az öltözködésem is sokat egyszerűsödött: a jól összeállított kapszula-ruhatár miatt sosem töprengtem hosszasan, mit viseljek aznap - rendszerint megragadtam az első darabot, amit találtam. Ha az itthoni ruhatár összeállítására is hasonló gondot fordítok, a reggei készülődés garantáltan jóval könnyebb lesz.
  7. Rengeteg fényképet készítettünk: és nemcsak a gyönyörű templomokról, antik romokról és hangulatos utcákról, de a leghétköznapibb, épületeken talált domborművektől kezdve a kávézókon át mindenről. Távol álljon tőlem, hogy minden étkezéskor percekig kattintgassak a tányérom fölött, mielőtt nekikezdenék, de azért Budapesten sem kevés gyönyörű részlet van, amit érdemes megörökíteni.
  8. Az utazásunk előtt nem sokkal kaptam ajándékba egy vidám, világoskék papírba kötött füzetet, amit kineveztünk utazónaplónak, és beletettük a belépőjegyeket, préselt olajfa-leveleket, prospektusokat és éttermek névjegyeit. Ezt itthon is éppúgy megtehetnénk - kellemes emlék lenne, ahányszor elővesszük.
  9. Az utunk során volt olyan város, ahol csak egyetlen napra szálltunk meg, és pár óra alatt bolyongtunk be néhány találomra kiválasztott helyszínt. Megpróbálok idén több ilyen minitúrát beiktatni a hétvégék során.
  10. A legfontosabb: a laza spontaneitás. Ha kedvünk volt, felborítottuk az aznapi tervet és teljesen más programot csináltunk. Élvezettel próbáltunk ki mindenféle új ételt, és nem hagytuk, hogy apró kellemetlenségek elrontsák a hangulatot. Ha valamit jó lenne megtartani máskorra is, az pontosan ez...

2015. szeptember 7., hétfő

Tanácsok 24 - Gyógyszerekről

Én aztán tényleg rettentően sokféleképp láttam élni embereket, és hála a tömérdek költözésnek, vendégeskedésnek és ismerkedésnek, legtöbbször a szemem sem rebben olyasmik láttán, amit más emberek minimum furcsának találnak. De van pár háztartási kellék, amit tényleg elengedhetetlennek tartok - valószínűleg azért, mert ahol egészségügyi dolgozó van a családban, ott ez a világ legtermészetesebb dolga -, és ezek egyike a jól felszerelt otthoni gyógyszeres doboz. Olyan ez, mint a naptej: ha bekented magad vele, fel sem tűnik, hogy ott van. Na de csak egyszer hiányozzon...! Úgyhogy ha neked még nincs, azt tanácsolom, mihamarabb fogj egy megfelelő méretű dobozt és készítsd össze a következőket:
  • ragtapasz és géz
  • égésre nagyon hasznos a hűtőben tartható hűsítő zselépárna
  • jód
  • kenőcs hámsérülésekre
  • lázmérő
  • aszpirin
  • ibuprofen: bármilyen fájdalomra nagyszerű
  • valami görcsoldó, ami neked bejött
  • sima paracetamol megfázásra: jobban szeretem, mint a különféle hatóanyagokat kombináló tablettákat, mert nincs benne koffein
  • köhögéscsillapító száraz köhögésre
  • hurutoldó
  • torokfertőtlenítő tabletta
  • széntabletta
  • savlekötő
  • kalcium pezsgőtabletta
  • allergia elleni gyógyszer, ha szükséged van rá
  • antihisztamin tartalmú kenőcs
  • diclofenac tartalmú kenőcs ízületi- és izomfájdalmakra
Utazáskor a fenti lista általában kiegészül: én nehezen bírom a buszos, autós utakat, ezért szokott nálam lenni émelygést csillapító tabletta, és ha tudom, hogy sokat fogunk gyalogolni, bekészítek egy heparin tartalmú kenőcsöt is.

Nálatok mi van még az otthoni gyógyszeres dobozban?

2015. szeptember 4., péntek

Archív - Low country konyha

"Idehallgass: Az egész királyság az én művem. Amikor nekikezdtem, mindenütt csak mocsár volt. Mondta is a többi király: a bolond épít ide várat. Mégis felépítettem, hogy megmutassam nekik. De elnyelte a mocsár. Tehát építettem újat. Az is elsüllyedt. Építettem egy harmadikat. Az leégett, összedőlt, aztán süllyedt el. De a negyedik - az megmaradt."
(Gyalog-galopp)

Ha hiszitek, ha nem: Dél-Karolina büszkeségével, a Charlestontól macskaugrásnyira elhelyezkedő Magnolia ültetvénnyel ugyanez történt. Na jó, fordítva: kétszer égett le, és aztán süllyedt a mocsárba. A többedik alkalommal már nem is fáradtak azzal, hogy régi pompájában építsék újra. A mai épületről először nem akartam elhinni, hogy valóban egy ültetvény lelke volt valaha; szerény, favázas házikó, inkább illene a Little House on the Prairie-sorozatba. Kötelességtudóan végigsétáltuk ugyan, de az élményt inkább az óriási birtok jelentette. Jó időszakot választottunk: még nincs túl meleg és szúnyog, viszont dúsan zöldellnek a banánfák, a spanyolmohától rojtos tölgyek, és a méltóságteljes, örökzöld magnóliák. Na és a szubtrópusi vidék színpompás rhododenronjai, a leanderek, hibiszkuszok, ...!

A mocsárkert szélén ért bennünket az igazi meglepetés: a víztükrön lassan megmozdult egy göcsörtös fadarab, mire Liana felsikkantott. Trudi és én vigyorogva néztünk össze. Alligátor. Nagyszerű. Követtük egy darabig, aztán a hatalmas palmetto-fák közül kiértünk a lassan kígyózó, tea-szín folyó partjára. Az útikönyv szerint itt terültek el a - mára elvadult - rizsföldek, ahol a valahai rabszolgák dolgoztak.

Low country. Szóljatok, ha tudtok rá jó fordítást... hagyományosan a Charleston és Savannah közötti alacsonyan fekvő, mocsaras tengerparti sávot nevezik így. Sok szempontból különleges vidék: sajnos a kirándulásunk túl rövid volt ahhoz, hogy alaposabban megismerjem, de az itteni konyha így is lenyűgözött. A déli államok legendás konyhaművészetén belül jól elkülönül; és ami igazán jellegzetessé teszi, az a rengeteg különféle hatás, aminek eredményeképp kialakult: a vidék központja, Charleston elég nagy város ahhoz, hogy a brit telepeseken és afrikai rabszolgákon túl magába olvasszon franciákat, zsidókat, őslakos indiánokat, spanyolokat. És persze kiemelkedően fontos a tenger közelsége: nem csak a belőle kifogott halak, rákok, kagylók, de az egzotikusabb vidékekkel folytatott kereskedelem révén megismert új fűszerek miatt is. Talán egyedül csak New Orleans változatossága fogható ehhez a gasztronómiai olvasztótégelyhez...

A low country lakói büszkén tartják magukat kiválasztottaknak, és ahogy az a kiválasztott népekkel lenni szokott, a történelem nem volt kegyes hozzájuk: amikor nem hurrikánok, földrengések, tűzvészek avagy árvizek pusztítottak itt, akkor a polgárháborút nyögték. Utóbbinak köszönhetően a valaha pompás, érzékkápráztatóan ragyogó Charleston csaknem egy évszázados mély szegénységbe süppedt: a lakóiról azt tartották "too poor to paint, too proud to whitewash" (vagyis a házak újrafestéséhez szegények voltak, de az egyszerű meszeléshez túl büszkék), és az elbűvölő kertekkel szegélyezett, pasztellszín, teraszos épületek lassan korhadni kezdtek. A virágzó időszakok során a karolinaiak messzi vidékek egzotikus gyümölcseit és olajait hozták haza, hogy bevezessék ezeket saját konyhaművészetükbe. Állítólag innen ered az, hogy az ananászt a szíveslátás szimbólumának tartják: az Indiából, a karib-szigetekről, vagy más trópusi helyekről hazaérkező kapitányok egy-egy ananászt tűztek a kerítésükre, hogy ezzel jelezzék hazatértüket, és azt, hogy szívesen látják barátaikat egy tál különleges fűszerrel édesített ételre, s némi beszélgetésre.

Amikor kevésbé ment jól a soruk - főleg a háború alatt -, a low country lakói a helyben termett zöldségekre, rizsre, a rabszolgák által Nyugat-Afrikából behozott igénytelen növényekre és a mocsárban élő állatok húsára támaszkodtak, de ilyenkor is jellegzetes, kifinomult módon készítették el őket. Az Egyesült Államokban nem sok helyen fogyasztják a belsőségeket és más, alacsonyabbrendűnek tartott húsokat, de a szűkebb esztendőknek köszönhetően ezen a vidéken sűrűn találkozunk velük.

A legjellegzetesebb fogások a paradicsommal és más zöldségekkel főzött, a New Orleans-i jambalayára hasonlító pilau; a zöldparadicsom-csatni; az újévkor fogyasztott Hoppin' John: vagyis a feketeszemű babbal főzött rizs; a krémes-vajas, tejszínes, sherryvel készült rákleves; kukoricakenyér; okrával sűrített paradicsomos, csirkés raguleves... vagy éppen a frogmore stew, amiben a nevével ellentétben egyetlen béka sem található. A Charlestontól nyolcvan mérföldnyire fekvő St. Helena sziget egyik városáról kapta a nevét. A sűrű raguban kisebb rákok (garnéla, crayfish), tarisznyarákok (crab), kolbászdarabok, csöves kukorica szeletei és burgonya úszkálnak - szalonképesen enni képtelenség, viszont tanúsíthatom: mennyei.

Az osztrigasütés a fentiekkel ellentétben nem igényel különleges receptet - inkább társadalmi esemény, valahogy úgy, mint nálunk a szalonnasütés: mindenki egy pár strapabíró kesztyűvel és éles bicskával jelenik meg, hogy aztán az osztrigásvödrökből kedvére válogasson, bontson, és a grillezés után egy darabka fűszeres vajat rápottyantva szürcsöljön. Nagyszerű lehet. Sokan úgy tartják: a mai amerikai gasztrokultúrának köszönhetően a regionalizmus a múlté; bármilyen termény elérhető bármelyik évszakban, és Savannah-ban is gond nélkül hazavihetjük az áruházak hűtőpultjából az alaszkai rákokat. A low country konyhaművészete ma már inkább egyfajta hozzáállás és lelkiállapot kérdése: a baráti összejövetelek szeretetéé, a hatalmas családi ebédeké, a lassan, ráérősen élvezett nyáresti vacsoráké.
 

2015. szeptember 2., szerda

Hogyan viseljünk figurás pólókat?

Nyilván vicceltem, amikor azt mondtam, hogy hajítsd ki az összes figurás pólódat. Elég lesz, ha csak a Mikiegeresektől szabadulsz meg. A többit, ha visszafogottabbak, fekete-fehér árnyalatúak vagy pasztellszínekben pompáznak, meglepően sokféleképpen tudod variálni úgy, hogy ne nézz ki középiskolásnak. Ehhez persze kicsit több kell, mint hogy egyszerűen egy farmerrel magadra kapd - meg is mutatom:
(linkek: 1., 2.)

Például egy blézer! Itt a lányok a fekete-fehér pólókhoz illesztették a blézerük színét: a baloldali változat csaknem Chanelt idézi a klasszikus, nőies tweeddel, míg a jobboldali sima fekete szövetet választott.

(linkek: 1., 2.)

Rövidebb nadrágokkal sem reménytelenül kislányos a figurás póló! Balra Wendy egy blézert kanyarított fölé (persze a strasszos bross is segít), jobbra csíkos halásznadrággal társították, és csilivili nyakláncot adtak az összeálításhoz, hogy nőiesebb legyen.

(linkek: 1., 2.)

Jöhetnek a szoknyák! Ez most két bővebb, térd alá érő változat, ismét a felnőttesebb stílus jegyében. A balondali lenge, fehér darab nyárra ideális, jobboldalt Blair merészen egy púderszín csipkeszoknyával viseli a feljebb már látott franciás pólót.

(linkek: 1., 2.)
Ez a két kép a kedvencem: nagyon tetszik, ahogy a laza pólókat alkalmi anyagból készült ceruzaszoknyákkal párosították. Balra flitter, jobbra smaragdzöld brokát Burberry. Fantasztikus, nem?

(linkek: 1., 2.)
És utoljára: a maxiszoknyás képek. Mercedes szűkebb vonalú, fekete dzsörzét választott a rockerpólóhoz és feldobta egy kristályos nyaklánccal is; Wendy lenge, sárgabarackszínű tündérhercegnősbe bújt, és farmerdzsekivel adott neki kontrasztot, hogy ne legyen túl édeskés.
Nektek melyik verzió tetszik a legjobban?