2015. augusztus 31., hétfő

Tanácsok 23 - Gyűjtögetésről

Évekkel ezelőtt a kedvenc Washington Post-mellékletemben olvastam róla, hogy valóságos mozgalom lett az ehető, vadon termő növények gyűjtéséből. Azóta az amazonon is belefutottam már pár könyvbe a témában, sőt: újabban már applikáció segít az amerikai felhasználóknak abban, hogy biztonsággal azonosíthassák be a különféle terméseket. Biztosan kipróbáltad már te is egy-egy gyalogtúra során, amikor ellenállhatatlan szamócára bukkantál az ösvény mentén, de messze nem csak a bogyókra érdemes figyelni.
 
Mi legutóbb egészen kicsiben nyomtuk: B Tivoliban, Hadrianus császár villájának romjai között kezdett el szaglászni azzal, hogy csípős-zöld, ismerős illatot érez. Igaza volt: a lábunk alatt a fűben apró borsmustár-tövek bujkáltak; rögtön le is csíptünk néhányat és azokat rágcsálva bóklásztunk tovább a márványoszlopok között.
 
Tavasz végén virágokat szoktam szedni: illatos bodzatányérokat, amiket aztán limonádéba áztatok, vagy mézillatú akácvirágot, palacsintatésztába mártva kisütni. Később érkezik a levendulaszezon, amit én fejben átsoroltam a kerti virágok közül a fűszernövények közé, olyan sokféleképp használom: lekvárt illatosítok vele, kristálycukorral keverem össze, vagy tejszínbe áztatom és különleges panna cottát alkotok belőle.
 
Ilyenkor finomak a zsenge saláták is: a kedvencem a madársóska, amit a bolti salátakeverékkel szoktam összekeverni, de arra is akadt már példa, hogy zsenge csalánhajtásokból készítettem köretet (a nagymamám a kedvence a gyermekláncfű). Nyár közepén szedünk apró, sárga mirabellaszilvát, amit időnként díszfa gyanánt találunk az utak mentén, de az ugyancsak díszítő céllal ültetett vérszilvából is készült már nálunk tejszínes krémleves. Ősszel az erdőben időnként ehető bogyókra akadunk, de ezekből még sosem találtunk annyit, hogy az azonnali elfogyasztáson kívül bármi egyebet kezdhessünk velük, a gombáknak pedig nem vagyunk olyan nagy szakértői, hogy meg merjük főzni, amire rábukkanunk. Sebaj: én így, kicsiben is élvezem a szedd magad-mozgalmat – szeretem az érzést, hogy pontosan tudom, mi az, amit eszem és honnan jön. Azt is mondják a gyűjtögetés hívei, hogy a természetben található növények általában tápanyagban gazdagabbak, mint a nemesített rokonaik, és biztosan éretten, tökéletes állapotban juthatunk hozzájuk. Én szeretem a meglepetés-faktort is: sosem tudom, mikor mire bukkanunk, és milyen váratlan fogással egészíthetjük ki a jól megtervezett heti étrendet :)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése