2015. augusztus 19., szerda

Parfümről - Passage d'Enfer

Ó, de szeretem ezt a valószerűtlenül könnyed illatot. Ez az a parfüm, amire a leginkább illik a légies szó: az alapját annyira halvány, áttetsző tömjén adja, hogy egy sóhajtásnál nem is több. Ehhez párosul a gyöngéd liliom, a száraz fa és lágy fehér pézsma: ha ezeket így egymás mellé helyezem, máris érthető, miért emlékeztet sokakat hűvös, félhomályos templomra, ahol a kopott padsorokat virágokkal díszítették. A hosszú, fehér gyertyák leégtek, a tömjén hamuvá porladt; a hideg hajnali köd még ott lebeg a kőfalak között. Szerintem egyáltalán nem illik hozzá a nevének a jelentése - egyszerre találom szomorkásnak, megnyugtatónak, és nagyon elegánsnak, és még azt sem bánom, hogy a halk liliom rajtam alig-alig érződik: inkább a fehér pézsma az, ami a tömjénfüst lecsengése után dominál. Még sosem találkoztam illattal, ami ennyire misztikus és titokzatos lenne, ugyanakkor friss és ártatlanul tiszta. Ha zene lenne, biztosan Patrick Cassidy Vide Cor Meum-ja volna, Dante La Vita Nuova-jának ez a gyönyörűséges megzenésített harmadik szakasza...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése