2015. augusztus 28., péntek

Archív - Tengerpart és viszlát nyár

Kedves Atlanti-óceán,

Te vagy a kedvenc óceánom. (Bár húgodat, az Indiait még nem ismerem.) Láttalak már keletről és nyugatról, északról és délről, homokfodrokkal és kövekből fűzött nyaklánccal (mindkettő gyönyörűen állt). Találkoztunk nyugodt körülmények között és zaklatottan (néha én voltam zaklatott, máskor te - Killineyban sokszor mindketten; de hiszen a közös titkos búsongóhelyünkön ennek így is kellett lennie), viseltél mélykék, felhőszürke, haragoszöld és éjfél-fekete ruhákat, ékszerként holdezüst csillámot vagy alkonyi aranyat, a parfümöd legtöbbször sós-friss volt, olykor halas-hínáros. Gyönyörű vagy és bölcs. Szeretek veled beszélgetni: mindig megnyugtatsz. És köszönöm az ajándékokat: a színes kagylókat, csillámos gyöngyházat, és a szürke követ, aminek fehér erei a nevem kezdőbetűjévé fonódnak össze. Tudom azt is, hogy a lyukas kő szerencsét hoz, ha a lyukon átlátni. Marékszám dobáltad elém ezeket a szerencse-köveket...
Az ősz végén selyempapír közé hajtogatod a fehér csipkés türkizkék ruhádat, és elteszed a forró nap-illatú parfümödet. Vége a szezonnak... de ugye, táncolunk együtt jövőre is?

Szeretettel,
 
C.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése