2015. augusztus 31., hétfő

Tanácsok 23 - Gyűjtögetésről

Évekkel ezelőtt a kedvenc Washington Post-mellékletemben olvastam róla, hogy valóságos mozgalom lett az ehető, vadon termő növények gyűjtéséből. Azóta az amazonon is belefutottam már pár könyvbe a témában, sőt: újabban már applikáció segít az amerikai felhasználóknak abban, hogy biztonsággal azonosíthassák be a különféle terméseket. Biztosan kipróbáltad már te is egy-egy gyalogtúra során, amikor ellenállhatatlan szamócára bukkantál az ösvény mentén, de messze nem csak a bogyókra érdemes figyelni.
 
Mi legutóbb egészen kicsiben nyomtuk: B Tivoliban, Hadrianus császár villájának romjai között kezdett el szaglászni azzal, hogy csípős-zöld, ismerős illatot érez. Igaza volt: a lábunk alatt a fűben apró borsmustár-tövek bujkáltak; rögtön le is csíptünk néhányat és azokat rágcsálva bóklásztunk tovább a márványoszlopok között.
 
Tavasz végén virágokat szoktam szedni: illatos bodzatányérokat, amiket aztán limonádéba áztatok, vagy mézillatú akácvirágot, palacsintatésztába mártva kisütni. Később érkezik a levendulaszezon, amit én fejben átsoroltam a kerti virágok közül a fűszernövények közé, olyan sokféleképp használom: lekvárt illatosítok vele, kristálycukorral keverem össze, vagy tejszínbe áztatom és különleges panna cottát alkotok belőle.
 
Ilyenkor finomak a zsenge saláták is: a kedvencem a madársóska, amit a bolti salátakeverékkel szoktam összekeverni, de arra is akadt már példa, hogy zsenge csalánhajtásokból készítettem köretet (a nagymamám a kedvence a gyermekláncfű). Nyár közepén szedünk apró, sárga mirabellaszilvát, amit időnként díszfa gyanánt találunk az utak mentén, de az ugyancsak díszítő céllal ültetett vérszilvából is készült már nálunk tejszínes krémleves. Ősszel az erdőben időnként ehető bogyókra akadunk, de ezekből még sosem találtunk annyit, hogy az azonnali elfogyasztáson kívül bármi egyebet kezdhessünk velük, a gombáknak pedig nem vagyunk olyan nagy szakértői, hogy meg merjük főzni, amire rábukkanunk. Sebaj: én így, kicsiben is élvezem a szedd magad-mozgalmat – szeretem az érzést, hogy pontosan tudom, mi az, amit eszem és honnan jön. Azt is mondják a gyűjtögetés hívei, hogy a természetben található növények általában tápanyagban gazdagabbak, mint a nemesített rokonaik, és biztosan éretten, tökéletes állapotban juthatunk hozzájuk. Én szeretem a meglepetés-faktort is: sosem tudom, mikor mire bukkanunk, és milyen váratlan fogással egészíthetjük ki a jól megtervezett heti étrendet :)
 

2015. augusztus 28., péntek

Archív - Tengerpart és viszlát nyár

Kedves Atlanti-óceán,

Te vagy a kedvenc óceánom. (Bár húgodat, az Indiait még nem ismerem.) Láttalak már keletről és nyugatról, északról és délről, homokfodrokkal és kövekből fűzött nyaklánccal (mindkettő gyönyörűen állt). Találkoztunk nyugodt körülmények között és zaklatottan (néha én voltam zaklatott, máskor te - Killineyban sokszor mindketten; de hiszen a közös titkos búsongóhelyünkön ennek így is kellett lennie), viseltél mélykék, felhőszürke, haragoszöld és éjfél-fekete ruhákat, ékszerként holdezüst csillámot vagy alkonyi aranyat, a parfümöd legtöbbször sós-friss volt, olykor halas-hínáros. Gyönyörű vagy és bölcs. Szeretek veled beszélgetni: mindig megnyugtatsz. És köszönöm az ajándékokat: a színes kagylókat, csillámos gyöngyházat, és a szürke követ, aminek fehér erei a nevem kezdőbetűjévé fonódnak össze. Tudom azt is, hogy a lyukas kő szerencsét hoz, ha a lyukon átlátni. Marékszám dobáltad elém ezeket a szerencse-köveket...
Az ősz végén selyempapír közé hajtogatod a fehér csipkés türkizkék ruhádat, és elteszed a forró nap-illatú parfümödet. Vége a szezonnak... de ugye, táncolunk együtt jövőre is?

Szeretettel,
 
C.

2015. augusztus 26., szerda

Az óceán az út végén

Rettentően meg vagyok lepve, hogy Neil Gaimannek ez a nyúlfarknyi regénye ekkora népszerűségre tett szert. Én pontosan azt érzem rajta, mint általában a könyvein: Gaimannek a novella áll jól, ez az ő valódi műfaja. Cseppnyi, legömbölyített történetek, sehol egy felesleges szó, minden kifejezésnek pontos funkciója van; a leírásokat egy-két mondattal elintézi, a cselekményben nincs egy mellékszál: céltudatosan halad a végkifejlet irányába. És igen, a kedvenc vesszőparipám: a karakterrajzok - nos igen, ezek is bőven hagynak maguk után kívánnivalót. 
Már az első néhány oldal után az volt az érzésem, hogy ezt a regényt már olvastam: a vidéki Angliát megidéző gyönyörű hangulatképek, az elveszett, álmodozó gyerek, aki fél lábbal még a mesevilágban él, és az őt óvni hivatott felnőttek, akik közül egyik sem az, akinek látszik; sőt: némelyik kifejezetten hátborzongató - ezek a toposzok újra és újra visszaköszönnek nála. Szinte vártam, hogy megjelenjen a gombszemű Másik Anya, mint Coraline-nál... és nem, semmivel nem éreztem felnőttebb könyvnek, mint amazt.
Fel sem tudom sorolni, mennyi mindent hiányoltam: az érdekfeszítően megrajzolt mesevilág részletesebb leírását - miért működnek úgy a dolgok, ahogy...? A kisfiú világának többi szeletét: iskolatársakat, szomszédokat, bárkit. A mellékszereplők élőbbé tételét - az volt a benyomásom, mintha a gyereknek nem is lett volna anyja. Lettie családjának részletezését - kik voltak ők valójában? Vagy csak egyetlen meglepő fordulatot ebben a fene nagy linearitásban...
Csalódottan tettem le a végén a könyvet: úgy tudom, eredetileg novellának indult - őszintén szólva szerintem legjobb lett volna, ha meg is marad annak. 

 

2015. augusztus 24., hétfő

Tanácsok 22 - Varrásról

Tanulj meg varrni egy icipicit. Állati frusztráló ám, amikor az ember kétnaponta előhúzza a szekrényből a kedvenc szoknyáját, majd újra és újra rádöbben, hogy nem veheti fel, mert annyira leszakadt a szegélye, hogy azon már a biztosítótű sem segít. Aztán ha már nagyon elege van, begyűri a fiók mélyére a szegény, jobb sorsra érdemes szoknyát azzal, hogy majd körbeudvarolja a szomszédasszonyt, hogy hajtsa fel neki (csakhogy már ciki ennyi szívességet kérni, előző hónapban is ott volt a nadrágszűkítés), esetleg elkéri a kolléganő varrónőjének a telefonszámát és valamikor elviszi oda...
Gombot varrni valószínűleg tudsz; a felhajtás sem sokkal macerásabb - pláne, amióta feltalálták a felvasalható ragasztószalag nevű csodát. És tudod, milyen sokat számít egy zsákszerű ruhán két egyszerű szűkítővarrás a megfelelő helyen? Csodás lehetőségek nyílnak meg előtted, ha képes leszel elvégezni a legalapvetőbb alakításokat. A lelki nyugalomról már nem is szólva: hogy a szekrény mélyén nem szomorkodnak tömegével az egészen apró javításokra váró darabok...

2015. augusztus 21., péntek

Archív - Augusztus

A nagymamámnál sokáig mi sem ettünk meg egy egész almát. Egy pici gerezd mindig hiányzott, mint Framboise-éknál a narancs ötödik negyede: az volt a kanárié. A kalitka két drótja közé erőszakoltuk (a kivágott gerezd nem lehetett sem túl vastag, sem túl vékony), a madár pedig odaoldalazott, és kényeskedőn csipkedni kezdte. Napokig ette az almáját, ami a végére egészen összeaszott, barna volt és gumis felületű, a belsején apró, csőrcsípte csipkékkel.
Jó kis nyári program volt nekünk az a kanári. Éjjel letakartuk, hogy ne fütyüljön, nappal olyan helyre tologattuk, hogy érje is a nap meg ne is; cseréltük a fürdővizét, és lestük, mikor pancsol benne élvezettel. A rádió zenéjére mindig önfeledten énekelni kezdett. A délutáni séta alkalmával szedtünk neki pitypangvirágot vagy tyúkhúrt (a pitypang levelét a nagymamám ette meg salátának, a szárából pedig én csináltam láncot. Családilag maradéktalanul feldolgoztuk a növényt). A játszótérre kis dobozzal jártunk, amibe a műanyag lapáttal homokot szedtünk. Kalitkatisztításkor a nagymamám elővette a serpenyőt, és fertőtlenítésképp átforrósította a homokot, mielőtt (kihűlve) a kalitka aljba szórta volna. Később japáni sirálykáink is voltak, megállás nélkül hajtogatták, hogy bíp, bíp, és pici, puha héjú, törékeny tojáskák tömkelegét tojták a fészkükbe, amiből soha egy sem kelt ki. Nem is bántam nagyon, mert a nagymamán szerint a fiókák csúnyák, kopaszok, és nagy a fejük. Így aztán zápulás előtt kilopkodtuk a tojáskákat. Próbaképp meg akartunk főzni egyet, de a forró vízbe téve eltörött. Aztán nyersen szerettem volna megfesteni egyet húsvétra, de nem lehetett olyan finoman hozzájuk érni, hogy ne robbanjanak szét a kezünkben.
A díszmadaras könyvet lapozgatva a kardinálispintyet találtam legszebbnek - ki hitte volna, hogy évekkel később közönséges városi madárként találkozom vele...?

2015. augusztus 19., szerda

Parfümről - Passage d'Enfer

Ó, de szeretem ezt a valószerűtlenül könnyed illatot. Ez az a parfüm, amire a leginkább illik a légies szó: az alapját annyira halvány, áttetsző tömjén adja, hogy egy sóhajtásnál nem is több. Ehhez párosul a gyöngéd liliom, a száraz fa és lágy fehér pézsma: ha ezeket így egymás mellé helyezem, máris érthető, miért emlékeztet sokakat hűvös, félhomályos templomra, ahol a kopott padsorokat virágokkal díszítették. A hosszú, fehér gyertyák leégtek, a tömjén hamuvá porladt; a hideg hajnali köd még ott lebeg a kőfalak között. Szerintem egyáltalán nem illik hozzá a nevének a jelentése - egyszerre találom szomorkásnak, megnyugtatónak, és nagyon elegánsnak, és még azt sem bánom, hogy a halk liliom rajtam alig-alig érződik: inkább a fehér pézsma az, ami a tömjénfüst lecsengése után dominál. Még sosem találkoztam illattal, ami ennyire misztikus és titokzatos lenne, ugyanakkor friss és ártatlanul tiszta. Ha zene lenne, biztosan Patrick Cassidy Vide Cor Meum-ja volna, Dante La Vita Nuova-jának ez a gyönyörűséges megzenésített harmadik szakasza...

2015. augusztus 17., hétfő

Tanácsok 21 - Virágokról

Hiszek a személyre szabott Feng Shuiban: nem abban, hogy elefántokkal és csobogókkal kell telepakolni a lakásunkat, de az alapelvek józan ésszerűsége általában mindenkit meglep, aki misztikumot vár a kínai térrendezéstől. Tisztaság. Fény. Rend. Olyan tárgyak, amelyek jó érzéssel töltenek el bennünket. És persze a virágok. Nem csak különleges alkalmakkor: a hétköznapoknak még nagyobb szüksége van erre az apró örömre. Tarts otthon friss virágot; nem kell drága melegházi csokrokat venned ahhoz, hogy derűs nyugalmat érezz, valahányszor ránézel. Tavasszal vágj aranyeső-ágakat, májusban orgonát, ősszel színes levelű juhar-gallyakat vagy bogyós galagonyát. Vegyél az utcán a néniktől körömvirágot, levendulát. Kiránduláskor szedj vadvirág-csokrot, vagy vásárolj a piacon búzavirágot és bazsalikomot, és vegyítsd össze a kettőt. Én nagyon szeretem a csokrokat a hagyományos zöld levelek helyett fűszernövényekkel kombinálni.
Ne aggódj, ha nincs a csokorhoz megfelelő vázád: egy kisebbfajta befőttesüveg ugyanúgy megteszi, és a nyaka köré köthetsz szép szalagból masnit. Ami a váza és csokor méretét illeti: én szeretem, ha a csokor kétszer olyan magas, mint a váza, általában eszerint választok hozzá edényt.
Gyönyörű az is, ha olyan cserepes növényeket tartasz otthon, amik időről időre virágba borulnak: fokföldi ibolyát, korallvirágot, karácsonyi kaktuszt, viaszvirágot; esetleg tavaszi hagymásokat. A kisebbeket használhatod asztali dekorációnak is az étkezéseknél, éppúgy, mint a vágott virágokat. Egészítsd ki színben harmonizáló gyertyákkal vagy mécsesekkel, ha igazán hangulatos vacsorát tervezel: szerintem csodaszép egy cserép afrikai ibolya körül néhány smaragdzöld mécsestartó, vagy egy rózsaszín miniorchidea karcsú, rózsaszín gyertyákkal.
 

2015. augusztus 14., péntek

Archív - New Orleans és Afrika

New Orleans a legeurópaibb városok egyike, amelyekben az Egyesült Államokban jártam. Igazi franciás, spanyolos, girbegurba mediterrán hangulata van - az utcatáblákon is mindenhol szerepel ez a két nyelv. És ami külön egzotikussá teszi a várost, az az egészet átszövő fekete-afrikai kultúra.

Amikor a reptérről a városba tartottunk, a sofőr elmesélte nekünk a sportcsarnok, a Superdome történetét. Megemlítette, hogy állítólag azért nem nyert soha a louisianai csapat focidöntőben, mert a hazai pályájuk egy régi temetőre épült. A szenegáli dobos, aki velünk együtt utazott, elgondolkodva hümmögött egy sort, és közölte, hogy ez bizony lehetséges. Ekkor ütött meg először, hogy mennyire mindennapi része az életüknek a spiritualitás. Másnap a vacsoránál közrefogott bennünket a dobos és egy kenyai hm... asszem, költőnőnek a legpraktikusabb titulálni. Vagy talán előadóművésznek? Egész este nem tudtam eldönteni, hogy meneküljünk-e vagy sem. (Előző nap az afrikai nagykövetekkel vacsoráztunk - azok sem voltak éppen ibolyavirágok. Afrikában rövid idő alatt megbolondulnék.) Hangosak voltak, tarkabarkák, rémes akcentussal kiabáltak az asztal túlfelére, nevettek, tapsoltak, a művésznő szavalt, a dobos dobolni tanította a társaságot, egy harmadik pedig elénekelt egy Puccini-áriát. A legjobban mégis az a röpke történet tetszett, amit első Halloweenjáról mesélt a szenegáli. Hat éve október végén érkezett először az Államokba, egy üzleti úton lévő barátja házában szállva meg. Legnagyobb megdöbbenésére este a környékbeli gyerekek furcsa ruhákba öltözve sorra becsöngettek, és kiabálva kérdezték, hogy candy? Ő először udvariasan, majd később egyre ingerültebben próbálta nekik magyarázni, hogy Candy don't live here!, de azok csak nevettek és egyre jöttek vissza. Másnap, november elsején szegény nem értette, miért kacagott az egész környék, amikor kilépett a házból.

Mindszent estéjén elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a legöregebb helyi temetőt. Bár talán precízebb lenne nekropolisznak nevezni - nem a méret, az építészet miatt. A mocsaras talaj, a rengeteg árvíz miatt nem mernek a földbe temetkezni (ki tudja, mikor bukkanna fel ismét az, akitől egyszer már végső búcsút vettek) - a kripták pedig úgy sorakoznak egymás mellett, mint kis kőházak. Zárás után értünk oda, de a kísérteties fekete gondnok még megengedte, hogy körülnézzünk, sőt, idegenvezetést is tartott (kis keresetkiegészítésképp, hehe). A végére hagyta a közismert tizenkilencedik századi vudu papnő, Marie Laveau sírját, ahova a hívek rendszeresen elzarándokolnak azóta is, cukorkáktól kezdve selyemvirágokig és a hagyományos farsangi gyöngysorig mindenféle ajándékot hagynak ott neki, és keresztet rajzolnak a kriptára, hogy teljesítse a kívánságukat.
 

2015. augusztus 12., szerda

A vietnami nyári tekercsről

Óóóh, azok az ausztráliai forró februári napok, amikor a poros-vörös föld fölött szikrázott az ég kékje, a homlokig érő, sárgára száradt fűben lustán heverésztek a kenguruk, és az eukaliptuszok körül sűrű, sötétzöld, szúrós-friss illat terjengett... ilyenkor gondolni sem tudtam rá, hogy bármit is főzzek; egyáltalán: hogy főtt ételt vegyek magamhoz. Ezeken a napokon ebédidőben átmentünk a Curtinben lévő kis kávézóba, ahol friss vietnami tekercs várt mogyorószósszal. Ez volt az egyetlen étel, amit ilyen kánikulában el tudtam viselni.
Tekintve, hogy egyrészt a magyar nyár idén majdnem olyan forró, mint az ausztrál, másrészt a tekercs összeállítása igazán nem ördöngösség, elhatároztam, hogy ismét felveszem a repertoárba. Most már elég sok helyen be lehet szerezni hozzá a kerek rizsrészta-lapokat és az üvegtésztát. Nálunk így készül: először miszlikre aprítom a zöldségeket: répát, uborkát, újhagymát, fehérretket, avokádót és lágy ízű salátát (a rucolát nem ehhez vetem be) - annyifélét, amennyi tetszik. Egy tálban előkészítem a csírát (eredetileg szójacsíra kell bele, de én nem vagyok szívbajos, és gond nélkül helyettesítem babbal, lucernával, vagy retekkel), valamint a menta- és bazsalikomleveleket, a korianderről pedig elegánsan megfeledkezem. Ezt követően leforrázom a rizstésztát, hogy megpuhuljon, és előkészítem a főtt garnélát, esetleg csirkehúst vagy főtt marhát is.
Amikor már nagyon éhesek vagyunk, mindezt kipakolom az asztalra, középre teszek egy tál meleg vizet, és B-vel felváltva beleáztatjuk a rizstészta-lapokat, lecsöpögtetjük, majd megtöltjük rizstésztával, zöldségekkel, hússal vagy garnélával, zöldfűszerekkel és csírákkal, végül három szélét behajtjuk és felgurigatjuk: a nedves tészta összeragad és aranyos tekercs lesz belőle. A hozzávaló mogyorószószról itt írtam, de ettem már édes-erős csilis mártogatóval is. Ha pedig úgy ítéljük meg, hogy a negyven fokos hőségben még a tekercselés is túl nagy erőfeszítést jelent, nyugodtan összedobálhatjuk ugyanezeket az összetevőket egy tálba salátának.
 

2015. augusztus 10., hétfő

Tanácsok 20 - Mások sikereiről

“Envy is the art of counting the other fellow’s blessings instead of your own.”
(Harold Coffin)
 
Csak azért, mert valaki előbb érte el azt a fajta sikert, amire te is áhítozol, még nem jelenti azt, hogy te ne érhetnéd el ugyanazt később. Vagy egy sokkal jobbat, ami még inkább rád van szabva! 
A tanácsom: ne irigykedj azért, mert ők olyan életet élnek, amilyet te mindig is szerettél volna. Felesleges a saját belső értékeidet ahhoz a korlátozott képhez hasonlítani, amit másokból kívülről látsz. Használd őket inspirációnak - de mai naptól kezdve légy az az ember, aki te akarsz lenni. Vedd fel a futócipőt. Végy egy akvarell-készletet. Meditálj. Csatlakozz egy kórushoz. Kezdj új munkahelyet keresni. Hagyd el egy rossz szokásodat. Olvass el minden nap egy cikket a The Atlantic oldalán. Légy felnőtt. Viselj égőpiros rúzst és dobáld ki a figurás pólóidat. Bocsáss meg valakinek. Tégy félre minden hónapban egy pici összeget. Takarítsd ki a feed-edet és ne olvasd többé azokat az oldalakat, amiket kinőttél, vagy ki szeretnél nőni.
Egy év múlva borzasztóan boldog leszel, amiért ma elkezdted.
 

2015. augusztus 7., péntek

Archív - ABC

a - angyalok
á - árnyjáték, azaz indonéz wayang; csipkésen kivágott ruhájú, kunkori orrú papírbábokkal
b - bogár-ékszerek Lalique-tól: áttetsző zománc-szárnyú, szecessziós, ragyogó kristályszemű ízeltlábúak
c - cipők. Naná.
cs - csillagok. Szeretnék egy képes albumot a csillagképekkel, és a hozzájuk tartozó legendákkal.
d - drágakövek. Színesek, színjátszóak, selyem- és kagylófényűek, kényes-karcolódósak és kemények.
dzs - dzsem. Gyűjtöm a különleges recepteket: eper kókusszal, alma levendulával vagy ringló rozmaringgal. Nincs még egy olyan otthonos látvány, mint az üvegbe zárt nyárként sorakozó lekvárosüvegek. (Én egyszer próbáltam főzni, de a szegény szilvadzsem két hét alatt meghümmedt. Majd ha nagymama leszek... addig pedig esetleg Fülesgombhoz bekéredzkedem karácsonyonként, mert a vele közösen alkotott narancslekvár tökéletes lett.)
e - ezüst: halk fényű, lágy, elegáns holdsugárszín. Nem viselek aranyat.
é - éjszaka
f - felidae, azaz macskafélék. Kicsik, nagyok, bújósak és vadak, hegylakók és sivatagiak. A totemállataim.
g - galagonya. Tavasszal fehér csipkés virágernyők, nyáron piros bogyó-tenyerek, ősszel rozsdás lomb, télen festői, tüskés ágú kuszaság. Angolul: hawthorn, mint Nathaniel, a Skarlát betű írója; vagy witchentree, azaz boszorkányfa. Az egyszeri házam udvarán áll majd egy.
gy - gyöngy
h - hadsereg. Gyerekként augusztus 20-án tátott szájjal néztem a tévében a tisztavatást, és eltökéltem, hogy belőlem is katona lesz. Ezt se hittétek volna :-)
i - India; füstölő- és teaillatú, fehér márványpalotás csodavilág... igen, engem a mesei része érdekel, és nem, nem szeretnék felébredni
í - Írország, hát persze.
j - jöttment. Ez az állapot nálam lassan állandósul a munkám miatt. Nem baj. Megvannak az előnyei.
k - könyvek
l - latin. Szívesen megtanulnék latinul beszélni, akárha élő nyelv lenne. (Nem csak azért, mert nemrég olvastam ki Spirótól a Fogságot. Az elmebajom sajnos régebb óta tart.)
m - mese. Lételemem.
n - nárcisz; a kedvenc virágom. Kirobbanóan vidám, elragadóan nemtörődöm, harsány, diadalmas, hiú és önző.
ny - nyárközép, azaz Szent Iván éje; tűzugrással és orbáncvirág-koszorúkkal
o - Olaszország
ó - Ódon, ónémet cifra óra. Kosztolányit nagyon szeretem.
ö - öröm
ő - őszinteség. Nekem inkább fájjon, de tudjak róla.
p - padlásszoba; azaz Frances H. Burnett-től a Padlásszoba kis hercegnője. Kedves gyerekkori olvasmányom.
q - quattrocento, a reneszánsz fénykora. Olaszország szintén nagy szerelmem.
r - rigófütty - garantálja a vidám napkezdetet.
s - savanyú. A kedvenc ízem; legyen az savanykás rozskenyér, sóskaleves, natúr joghurt vagy meggy.
sz - szivárvány
t - tündérek
ty- cipity Lőrinc meg egy pici tyaf-tyaf-tyaf.
u - utazás
ú - Új Amszterdam
ü - ünnep: nem naptár, kedv kérdése
ű - űrhajó
v - virágok: kis, ráncos barna magokból születő szivárvány.
w - Washington DC
x - a növénykeresztezések jele
y - yoga. Angolul kezdtem; számomra máig ez az instrukciók természetes nyelve. Talán azért szeretem ennyire, mert nem ismerek más sportot, ami ennyire magányos és versenyszellemet nélkülöző lenne.
z - zongora: szeretnék megtanulni rajta játszani
zs - zsarátnokvörös

2015. augusztus 5., szerda

Római vakációról


Rome capsule




 

 
Nem egészen tíz nap múlva indulunk Olaszországba - hurrá! Elkezdtem tervezgetni, miféle ruhákat csomagoljak. A következő szempontokat kellett figyelembe vennem: egyrészt jó eséllyel rettentő meleg lesz, ezért a természetes anyagokat részesítettem előnyben (engem ugyan senki nem fog arról meggyőzni, hogy a gyűrött lenvászon nem a mediterrán sikk alapvető tartozéka). Másrészt az utunk során a legtöbb időt ugyan városokban töltjük majd, de a toszkán lankákon sem keveset fogunk autózni. A program szerint macskaköveken sétálgatunk, lépcsőkön és romokon mászunk, ezt követően templomokat és hűvös múzeumokat fogunk csodálni - előbbiekben a fedett váll és térd kötelező. Egyszóval: elég változatos lesz a vakáció. Hosszas ötletelés után arra jutottam, a következő holmikat viszem magammal:
 
  • a kedvenc sötétkék selyem-pamut keverék laza nadrágom, ami olyan érzés, mintha egy marék pókhálót viselnék. Hűvös pókhálót. Ez így nem tűnik nagyon vonzónak, pedig az :)
  • fehér hosszú lenvászon nadrág
  • könnyű, fekete halásznadrág
  • kék mintás, ejtett vállú, térdet takaró dzsörzéruha
  • fekete, hosszú, ujjatlan dzsörzéruha
  • taupe vállpántos felsőrész
  • fehér rövidujjú madeira top
  • fehér hosszú ujjú lenvászon ing
  • cseresznyeszín térdig érő szoknya
  • fekete-fehér mintás ujjatlan top
  • fekete átkötős ujjatlan felső
  • fekete-fehér csíkos póló
  • fehér póló
  • lila lenfonalból kötött laza pulóver
  • halványszürke nyitott kardigán
  • fehér rövid, könnyű blézer
  • taupe póló
 
Kiegészítők:
  • csontszín kisméretű hátizsák
  • taupe táska
 
Nincsenek ábrázolva:
  • farmersort, a strandolós napra
  • két fürdőruha
  • fehér selyemkendő
  • szalmakalap
  • taupe szandál - és még egy pár, amit ott fogok megvásárolni :)

2015. augusztus 3., hétfő

Tanácsok 19 - A költöződobozról

Augusztus végén megint költözünk, nem nagyszerű? Ezúttal városon belül, ami alapjaiban lesz más, mint az eddigiek: nem kell kiválogatni az elkövetkező pár évben feltétlenül szükséges holmikat, hanem mindent bedobozolunk. Így egy egy kicsit nagyobb munka lesz, különösen, hogy az új lakás sem bútorozottan, csillogóra takarítva fog várni... (sajnos). Úgyhogy a saját dolgomat egy költöződobozzal fogom megkönnyíteni, és ha hasonló megpróbáltatás vár rád, neked is ezt javaslom. A költöződobozban azok a holmik kapnak helyet, amikre azonnal szükségem lesz az új otthonunkban, ezért mindig szem előtt tartom majd, és elsőként ezt pakolom ki.
A költöződoboz tartalma a következő:
  • tapétavágó, dobozok nyitogatásához
  • olló
  • kis szerszámkészlet
  • elsősegélydoboz (sok ragtapasszal...)
  • villanykörte
  • éjjeli fény (hogy megtaláljam a mosdót az éjszaka közepén)
  • elemlámpa és elemek
  • fertőtlenítő kendő
  • kis seprű és lapát
  • mosogatószer és szivacs
  • gumikesztyű
  • konyharuha
  • papírtörlő
  • szemeteszsák
  • toll és jegyzetfüzet (nem a csinos inspiráló fajta, hanem az, amiből rossz érzés nélkül tépkedek ki lapokat a listákhoz)
  • filctoll
  • gyufa
  • közepes lábos
  • kis serpenyő
  • közepes méretű üvegtál
  • fakanál
  • konyhai kés
  • konzervnyitó
  • műanyag étkészlet
  • pár evőeszköz
  • bögrék
  • alufólia
  • tea
  • keksz
  • egy doboz spagetti
  • egy üveg pesto
  • pezsgő (naná!)
  • pihe-puha törölköző
  • szappan
  • kézkrém
  • toalettpapír
  • kádkilépő
  • papírzsebkendő
  • illatos gyertya
  • pléd az első vacsorához - szobapiknik, yaaay!
  • ágynemű
  • szobaillatosító spray (az ausztrál levendulaolajom felhasználásával)
  • egy példány a számozott dobozlistából
A személyes holmik (váltás ruha, pizsama, papucs, tisztasági csomag, laptop, töltők, stb.) külön bőröndökben jönnek velünk - a dobozba csak a lakással kapcsolatos holmik kerülnek.
Ti mit tennétek még bele feltétlenül?