2015. július 15., szerda

Parfümről - Bois Blonds

Amikor elhatároztam, hogy harminc fölött igazán megérett az idő arra, hogy a kislányos illatokat, amiket addig kedveltem, valamivel felnőttesebbekre cseréljem, fogalmam sem volt, milyen kemény fába vágom a fejszémet. Addig a frissen mosott fehér mósusz és a könnyed citrus tengelyén mozogtam, amikkel nem nagyon lehet melléfogni – de az sem nagyon valószínű, hogy utánad forduljanak miattuk az utcán. Az első pár hónap hosszas szagolgatásokkal telt: időnként be-betértem egy illatszerüzletbe parfümökkel ismerkedni, mélyet szippantottam B kávéscsészéjéből, Millie konyhájában kértem pár karmadommagot, aztán rácsodálkoztam a füstölt pirospaprikájára, virágzó hársfák ágaiba temettem az arcom, a frissen öntözött füvön járkáltam mezítláb, napon pihenő macskát szagoltam… és roppant érdekes dolgokra jöttem rá:
  • utálom azt, amit a parfümtudorok nagy, fehér virágillatnak hívnak: a magnóliát, tubarózsát és társaikat,
  • odavagyok viszont a faforgács illatáért (a parfümökben cédrusjegyekként jelenik meg), az esőillatért (így kezdtem keresni a vetivert), és a teáért,
  • a füst illatát akkor szeretem, ha nem indiai templomokat idéz, hanem elfújt gyertyát,
  • ahogy a vörösboroknál, úgy a parfümöknél is lenyűgöznek az animális jegyek: a jázmin enyhe lóistálló-szaga, a puha bőrkesztyűé és a macska szőréé.
Az Atelier Cologne Bois Blonds parfümje volt az első, amiből a hosszas próbálgatások után egy egész üveggel vettem. Tulajdonképpen biztonsági játék volt: az első jegy, ami megcsapta az orrom, az a könnyed, ragyogó, világozöld citrusillat volt, amit korábban annyira szerettem. Ami kifinomultságot adott neki, az a váratlan rózsabors volt, és ami végképp megpecsételte a vonzalmamat: az éles, ceruzahegyezést idéző cédrusillat. Igazi tavaszias, friss kompozíció. A második szakaszban ért a meglepetés: a vetiver nedves, földből frissen kifordított gyökereket idéző aromája és a halvány, lebegő, fás-balzsamos tömjénfüst – pont annyira könnyeden, ahogy szeretem. Olyan érzés volt viselni, mintha egy nyári, erdőközepi táborozáson lennék hajnaltájt, a friss harmattól nedves füvön gázolva, az előző esti tábortűz füstjének illatával a hajamban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése