2015. július 17., péntek

Archív - Foltok

Sokáig nem szerettem a bort. Egészen addig, amíg B el nem kezdett róla mesélni nekem - és lassan-lassan azon kaptam magam, hogy értem, mire gondol, amikor mandulákat meg füveket emleget. Sőt, titkolatlanul büszke volt, amikor egyszer egy pohár borra én jegyeztem meg félősen, hogy kenyérhéjra emlékeztet.
Azelőtt évekig ült a legfelső polcomon egy üveg ajándékba kapott vörösbor. Egészen addig, míg egy fancy szakácskönyv útmutatása alapján nem alkottam egy este csaknem autentikus olasz pizzát. Az volt a baj, hogy a recept utolsó mondata így hangzott: egy pohár könnyű vörösborral és egy tál friss salátával tökéletes vacsora. Eltöprengtem, odahúztam egy széket a polchoz, és leemeltem a vörösbort.
Igen ám, de a háztartásomban egyetlen dugóhúzó sem volt. Egy darabig vakartam a fejem, majd egy fakanál nyelével határozott mozdulattal benyomtam a dugót az üvegbe. Spriccelt a bor szerteszét; tocsogott a linóleum, a konyhapult, én, és - a plafon. Bánatosan nézegettem a halvány foltokat, miközben a konyhapulton ülve, láblógázva jóízűen megettem a vacsorát. Aztán elővettem a csúf kis tükörkeret felújításánál használt arany festékemet, és felálltam a pultra. Az egyik folt kapott néhány aranyos pikkelyt, és hosszan lebegő, fátylas úszókat. Festői kis Aranyhal lett belőle.
Vérszemet kaptam. A következő folt Főnixmadár lett, aranyszikrát hányó kakas-sarkantyúkkal. Draco, azaz hatalmas karmú, kígyófarkú Sárkány. Vulpecula: ravaszul összehúzott aranycsillám-szemű róka. Vörös ékköves Corona Borealis: Északi Korona. Monoceros: vadul lobogó sörényű, szilaj Egyszarvú. Bereniké haja. A csillagkép-rajzok közé aranypettyeket szórtam. Elégedett voltam az eredménnyel. Olyannyira, hogy következő tavasszal nem festtettem át a plafont - viszont a konyha falai borvörös színt nyertek, és csillogó rézedényeket aggattam rájuk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése