2015. július 24., péntek

Archív - Flip

B a kulccsomóját vígan csörgetve lép be az ajtón. Még el is rikkantja magát, Pleasantville-esen:
- Honey, I'm hooooome!
Atyaég, most mi lesz...?! Kizárt dolog, hogy amíg az előszobából a konyhába ér, el tudjam tüntetni, amivel foglalatoskodom. A léptei egyre közelednek, én sóbálvánnyá merevedve állok a tűzhely előtt... aztán B belép, és elszörnyedve mered kezemben a serpenyőre.
- Palacsinta??? Tedd le! Most! Elveszi a kenyerem - panaszkodik, az ég fel emelve a szemét ekkora igaztalanság láttán.
Tény. A mi háztartásunkban fő szabály szerint én remek palacsintatésztát tudok keverni, de nem tudom megsütni. Erre most tessék, felborítom az egyensúlyt. Legközelebb talán már biztosítékot cserélek, aztán ki tudja, hol lesz a megállás.
- De feldobva forgatni nem tudom - védekezem.
Odaáll mögém, megfogja a kezem a serpenyő nyelén. Aztán együtt felemeljük és elegánsan megfordítjuk a palacsintát. Lelkendezem egy sort. Az egyszeri gyerekünk teljesen odalesz a palacsintasütős meg a zsonglőrködős trükkjeiért.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése