2015. július 31., péntek

Archív - Július

Hatéves lehettem, amikor először láttam tengerpartot, Bulgáriában. Egész nap a selymes homokban szaladgáltunk mezítláb, öcsém talált egy rózsaszín kagylót - nagyon irigyeltem érte. A nap végére annyira elfáradtunk, hogy ölben kellett hazavinni. Félálomban kinyújtottam a kezem, ahogy elhaladtunk a lonccal beszőtt fal mellett, és belekaptam az indákba. Édesen szállt fel belőlük az illat. Szappan, gondoltam.
A tenger méregzöld volt, sós, és olyan nevetnivalóan hullámzott, mint a Palatinuson a medence. Utóbbiakat - a hullámzást és a sót - elhitték nekem az iskolában a többiek, de a zöldet nem. Szerintem nem is láttál tengert - húzta fel az orrát Ríonach, majd elkámpicsorodó arcom láttán Róisín jóindulatúan hozzátette: az anyukám szerint a tenger kék. De lehet, hogy ahol te voltál, piszkos volt.
A zöld után láttam kék olasz tengert, türkiz görögöt, szürke írt és ezüstkék ausztrált. Hasaltunk a világ egyik végén, ahol a sziklafal a mélybe zuhant, és neki-nekicsapódtak a fehér tarajos hullámok. Alattunk kormoránok és sirályok keringtek a fal mélyedéseibe rakott fészkek körül
. A világ másik végén, a napsütötte hullámok között egy delfincsapat szökellt a magasba.


2015. július 29., szerda

Kalligráfiáról

Évek óta szeretnék megtanulni gyönyörű, kecses betűket rajzolni... és minél többet olvasgatok a témáról, annál biztosabb vagyok benne, hogy az ember nem egyszerűen elsajátítja a kalligráfia tudományát, hanem folyamatként tekint rá: nekiáll a tanulásnak, és onnantól kezdve évtizedeken keresztül gyakorolja.
Már a kezdőknek szóló tanácsok is úgy hangzanak, mintha egy meditáción vezetnének végig: helyezkedj el kényelmesen: lábak a talajon, egyenes hát. Fogd könnyedén az ujjaid között a tollat: semmiképp ne legyen a tartás görcsös. Egy kényelmes szék és a megfelelő világítás egyformán fontosak, és jól jön egy dönthető lapú asztal vagy állvány. Készítsd elő a szükséges eszközöket: legyen a tinta megfelelő ahhoz az ábécétípushoz, amit gyakorolsz (egyesek hígabbat igényelnek, mások sűrűbben folyót), a tollad jól előkészített és tiszta, a vonalazott papíron ne fusson szét a tinta. Tegyél a kezed alá egy kis darab papírt, ami megakadályozza, hogy elmaszatold a már megrajzolt betűket. És kezdődhet a gyakorlás: először a felülről-lefelé vonásokkal; szépen, egyformán, gyöngysor-szerűen; majd az íveltekkel...
 
A legtöbben az italic ábécével kezdik; ez az alapstílus meglepően sokféleképpen variálható később. Magabiztos, határozott betűkből áll, amelyek általában enyhén jobbra dőlnek, és a lefelé húzott vonalakon erősebb a nyomás, mint a felfelé húzottakon: így a kétféle vonalvastagság játéka adja a dinamikus jelleget. Klasszikus, elegáns: a könyveimbe ezzel a stílussal készülne az ex libris mély, aranycsillámos sötétkék tintával.
Ritkábban használatos a csupa nagybetűből álló uncial - ez a görög eredetű stílus a vellumra való íráshoz jobban megfelelt, mint a papirusz esetében használt betűk. Úgy fest, mintha apró szemű, szabályos gyöngyökből álló nyaklánc feküdne a papírra. Engem Tolkien kicsi tengwar rúnáira emlékeztet; ezüst tintával rajzolnék vele titkos jegyzeteket.
A gótikus betűket ma elvétve használjuk, elsősorban a díszes okleveleken, diplomákon találkozhatunk vele. Hosszabb szöveg esetén elég nehezen olvasható: a hosszú, lefelé húzott vonalak, és a rövid oldalvonások miatt a szabályos gót szöveg "kerítés-jelleget" nyer. Eredetileg azért alakult ki, hogy spóroljanak a papírral: a kódexmásolók sűrűn rajzolták egymás mellé a függőlegesen nyújtott betűket, alig-alig hagyva szóközt, hogy minél több férjen belőlük egy oldalra. Karácsonykor csodálatosan ünnepi lenne, ha az ajándékkísérő kártyákon gót betűkkel állna a megajándékozott neve.
 
A fenti stílusoktól alapjaiban térnek el azok, amelyek vágott hegyű toll helyett hegyessel készülnek: az elegáns olasz kurzívból alakult ki először a circumflesse, majd a francia rhonde, amelyet Angliában copperplate-nek neveztek, és később ezen a néven terjedt el. Elegáns, nagyívű, folyamatosan egybekapcsolódó betűkből álló, lendületes írás - a kedvencem. Drámai alsó és felső hurkai romantikusak és gyönyörűek, a cirkalmas kezdőbetűk láttán az embernek a szava is eláll; hát persze, hogy a legnépszerűbb stílusok egyike esküvői meghívókhoz. A roundhand-nek nevezett, erősebb vonásokkal készülő változata névjegykártyáknál használatos; míg az olasz verziója kecses, könnyed és nőies; finom tearózsa-illatú, mélybordó tintával használnám.
A spenceri ábécét első pillantásra könnyű összekeverni a copperplate-tel; alapvető különbség azonban, hogy míg a copperplate a kisbetűk esetében a függőleges vonásokat vastagabbra húzza (lassabban vezetve  a tollat, hogy ezáltal több tinta folyjon a papírra), a spenceri stílus viszont nem, ezért világosabb, lazább az összhatás, gyorsabb az írás, és könnyebb olvasni is. A nagybetűk gazdagon, gyönyörűen díszítettek, akár a királyi aláírások - a sárkánylehellet nevű, tüzes narancsszín tinta ideális lenne ehhez a betűtípushoz.
 

2015. július 27., hétfő

Tanácsok 18 - Pezsgőről

Ez egy roppant egyszerű tanács lesz: legyen mindig egy üveg pezsgő a hűtődben (lehet pici üveg is). És tudd, hogyan kell biztonságosan kinyitni. Én tizennyolc évesen tanultam meg a fontos szabályt, amit azóta mindig betartok: egy konyharuhát addig hajtogatok, amíg tíz centiméter széles sávot nem kapok belőle, és ezt átvetem a dugón úgy, hogy a két végét hozzáfogom az üveg nyakához. Így semmiképpen nem tud messzire kilőni, még ha véletlenül fel is rázódott volna.
 
“Always keep a bottle of champagne in the fridge for special occasions. Sometimes, the special occasion is having a bottle of champagne in the fridge!“
(Hester Browne)
 
A pezsgő annyira az ünnepi alkalmakhoz társul, hogy önmagában képes a legszürkébb hétköznapot is fantasztikussá varázsolni. Lehet vigasztalás egy nehéz nap végén. Vagy koccinthatsz arra, hogy vettél egy mesés új cipőt. Esetleg arra, hogy végre elértük a hét közepét! És persze a legjobb, ha váratlan ünneplésre kerül sor, egy csodás hír vagy egy rég látott vendég okán. 

Nincs kéznél hideg pezsgőd? Gyorsan lehűtheted, ha nedves papírtörlőbe csavarod és így teszed tizenöt percre a fagyasztóba (feltétlenül húzd fel a konyhai időmérődet hozzá!). Ha nem innátok meg rögtön az egészet, hasznos dolog egy csinos pezsgődugó, így napok múltán is telis-tele lesz buborékokkal.
Egyszer láttam valahol, hogyan lehet a dugót körülvévő drótból aranyos kis francia székeket hajlítgatni - hát nem lenne remek minden nevezetes alkalomból felbontott pezsgő esetében készíteni egyet emléknek?

“I drink champagne when I'm happy and when I'm sad. Sometimes I drink it when I'm alone. When I have company I consider it obligatory. I trifle with it if I'm not hungry and drink it when I am. Otherwise I never touch it - unless I'm thirsty.“
(Madame Lilly Bollinger)

2015. július 24., péntek

Archív - Flip

B a kulccsomóját vígan csörgetve lép be az ajtón. Még el is rikkantja magát, Pleasantville-esen:
- Honey, I'm hooooome!
Atyaég, most mi lesz...?! Kizárt dolog, hogy amíg az előszobából a konyhába ér, el tudjam tüntetni, amivel foglalatoskodom. A léptei egyre közelednek, én sóbálvánnyá merevedve állok a tűzhely előtt... aztán B belép, és elszörnyedve mered kezemben a serpenyőre.
- Palacsinta??? Tedd le! Most! Elveszi a kenyerem - panaszkodik, az ég fel emelve a szemét ekkora igaztalanság láttán.
Tény. A mi háztartásunkban fő szabály szerint én remek palacsintatésztát tudok keverni, de nem tudom megsütni. Erre most tessék, felborítom az egyensúlyt. Legközelebb talán már biztosítékot cserélek, aztán ki tudja, hol lesz a megállás.
- De feldobva forgatni nem tudom - védekezem.
Odaáll mögém, megfogja a kezem a serpenyő nyelén. Aztán együtt felemeljük és elegánsan megfordítjuk a palacsintát. Lelkendezem egy sort. Az egyszeri gyerekünk teljesen odalesz a palacsintasütős meg a zsonglőrködős trükkjeiért.
 

2015. július 22., szerda

Nyaralásról

Az elmúlt években a szabadságos napjaim zömét a két vizsgaidőszakra tartogattam - ennek köszönhetően tökélyre fejlesztettem a háromnapos hosszú hétvégéket és az otthon-nyaralást. Ettől az évtől kezdve szerencsére nem kényszerből fogom kihasználni a nyár minden munkahelyen kívül töltött percét, hanem örömből :) meg is mutatom, hogyan:
 
1. Mint minden nyaralásnál, itt is előre tervezek:
  • Hogyan is nézne ki, ha egy luxusszállodába mennék nyaralni? Először is tele lenne a minibár finomságokkal és üdítőkkel, a fürdőszobában a legpuhább köntösök és törölközők várnának, mini-kiszerelésben nyárillatú kozmetikumok sorakoznának a polcon, és a hófehér ágynemű levendulavízzel lenne illatosítva. Ezeket szépen előre bekészítem otthon, kitakarítok, és ropogósra vasalom az ágyneműt, nehogy a nyaralás közben házimunkával kelljen bíbelődni.
  • Megnézem, van-e bármilyen érdekes program a közelben: sörfesztivál, szabadtéri színielőadás, miegyéb - és beütemezem.
  • A legjobb, ha úgy tervezem meg a minivakációt, mintha idegen városba mennék: kipipálom a régóta megtekinteni tervezett látnivalókat, kipróbálandó éttermeket, és programtervet szerkesztek magamnak.
  • Természetesen azért pihenőidőt is beiktatok, nehogy folyamatos talpalással teljen a hétvége :)
  • Nagyon fontos: az elintéznivaló ügyeket igyekszem befejezni a nyaralás előtt, nehogy folyamatosan az zúgjon a fejemben, mi mindent kell még megcsinálnom.
2. Nem vagyok itthon:
  • Külföldi nyaraláskor természetes, hogy nem veszem fel a telefont, de ki mondta, hogy ezt nem lehet megtenni az otthon-nyaralás alatt is? Én szemrebbenés nélkül állítom rögzítőre, és naponta egyszer nézem meg, keresett-e bárki. Ugyanezt az e-mail fiókommal is eljátszom.
  • A híreket még véletlenül sem kapcsolom be, és lehetőleg a számítógépnek a közelébe sem megyek.
  • Amikor munka után hazaérkezem, általában az első dolog, hogy leveszem a karórámat - ezt valamiért a teljes szabadság érzésével társítom. Nyaralás alkalmával akár két napra be is tolom szegényt a fiókba, és felé se nézek.
3. A lakás vakációsítása:
  • Szőnyegfeltekerés! És mezítláb mászkálás a hűvős parkettán! Mint egy igazi tóparti nyaralóban!
  • A fürdőszobából igazi aromaterápiás zugot csinálok: mandulaolajból, rózsavízből, gyümölcsökből és zabpehelyből és egyéb otthon található finomságokból egy-két adagnyi kozmetikumot (pakolást, testradírt) készítek előre. A biztonság kedvéért egy illatgyertyát vagy illóolaj-párologtatót is be lehet üzemelni.
  • Készítek egy hatalmas kancsó limonádét, teleszórom feldarabolt gyümölccsel és mentalevelekkel, és kikészítem az asztalra, hogy mindig a kezem ügyében legyen, és kedvvel kortyoljak bele a nap folyamán.
4. És most jön a kényeztető rész:
  • Elmegyek a közeli Lukács fürdőbe és egész délelőtt medencéből ki-, medencébe besétálok, gőzfürdőzöm, szaunázom, majd búcsúzásképp megtöltöm a kulacsomat a szökőkút vizével.
  • A nappali közepén jógázom egy jót (de el is mehetek egy közeli jógaközpontba).
  • Ellopom B egyik teniszlabdáját és végiggurigázom a talpam alatt.
  • Reggelente belebújok a frissen mosott, illatos köntösömbe, aztán visszamászom az ágyba és ott reggelizem. Tálcáról. Ha akarom, a most virágzó eperillatú mentámról lecsípek pár hajtást, és melléteszem egy minivázában. Csak mert megérdemlem.
  • Az estékre bekészítek a hűtőbe egy mini doboz kézzel készített csokibonbont, többféle ízben - és a nyaralás során végigpróbálom az összeset.
5. Ami az evést illeti:
  • Nyaralunk, nem? Senki nem fog rám görbe szemmel nézni, ha az ebéd mellé iszom egy pohár rozét vagy koktélt. Meg is teszem.
  • Szeretek úgy tenni, mintha külföldön lennék, és ennek az illúziónak a megteremtésében sokat segít egy egzotikus étterem, amit régóta tesztelni szerettem volna :)
  • Ha egészséges vakációt tervezek, kipróbálom, milyen egy napig nyers dolgokat enni (ebben segíthet a Mannatural ételmanufaktúra, ahol döbbenetesen finom nyers ételekkel kényeztetnek).
  • A legjobb, ha egy piknik-reggelit szervezek magunknak valamelyik reggelre a Margitszigeten.
  • Van olyan étel, ami nélkül nem múlhat el a nyár: görögdinnye. Főtt kukorica. Lángos. Dugig is eszem magam velük.
6. Programok programok hátán:
  • Ha nagyon utazhatnékom van, összeállítok egy nyaralós zenei albumot - lehet bossa nova, görög, country, vagy amilyet csak akarok. Garantáltan azonnal a vágyott helyszínre repít!
  • Egy este mécsesfénynél a szabadban - van ennél jobb? Én csendben, a természet hangjait figyelve élvezem a legjobban.
  • Nyaralós irodalom! Összegyűjtök egy kupac könyvet (mindenki mást szeret nyáron olvasni: ki krimit, ki provanszál házfelújítós irodalmat, ki YA-könyveket - kiválasztom, nekem épp mihez van kedvem), és belevetem magam az olvasásba. Szeretek hozzá kialakítani egy olvasókuckót is, ez lehet az erkélyen, a legnaposabb ablak környékén, vagy a vérszilvafa alatt.
  • Ha éppen a vizsgaidőszak végét pihenem ki, és könyveket látni sem bírok - akkor inkább háromnapos filmfesztivált szervezek. Legutóbb épp a japán volt a soros: a Szamuráj a konyhában és Miyazaki néhány filmje. Bónuszpont, ha az adott országra jellemző harapnivalókat készítek mellé; a mélyhűtőmben még szerencsére volt egy doboz mochi; épp illett a hangulathoz.
  • Terv a következő minivakációra: állatkert-nézés. Tarthatatlan, hogy még mindig nem láttam a koalákat...

2015. július 20., hétfő

Tanácsok 17 - A szépséges hétfőről

Szegény hétfőt mindenki utálja - pontosan ezért a lehető legjobb megoldás, ha telepakolod annyi kellemes és szívderítő programmal, amennyivel csak lehet; így máris nagyobb kedvvel pattan ki az ember az ágyból reggel, nemde? Egyszer olvastam egy hölgyről, aki a hétfőt nevezte ki a "szépség és egészség napjának". Szerintem nagyszerű gondolat; én így csinálnám:
Roppant egészséges reggelivel kezdeném a napot: friss gyümölcsökkel telepakolt zabkásával, esetleg zöldfűszeres túrókrémmel megkent rozskenyér-szeletekkel, amikre csírákat púpoznék; ezt követné egy csésze illatos zöldtea. Gyors arctisztítás után feltennék egy vékony réteg hidratáló maszkot, majd beugranék a zuhany alá, ahol végigdörzsölném magam egy őrölt mandulából, mandulaolajból, mézből és rózsavízből kevert testradírral (ha te szereted az erősebb radírt, használhatsz cukrot is mandula helyett). Az arcomról lemosnám a maszkot, majd szárítkozás után jönne egy kellemes illatú testápoló.
Napközben figyelnék rá, hogy megigyak másfél liter vizet, ebédre könnyed salátát csomagolnék, és időnként beiktatnék öt perc szünetet, amikor mélyeket lélegeznék, kibámulnék az ablakon, megennék egy kocka csokit, frissítő arcvízzel permetezném magam, és még véletlenül se böngészném az internet bugyrait. Munka végeztével elmennék úszni, biciklizni vagy éppen otthon jógáznék egyet.
Este jöhetne a kényeztetés legjobb része: a szépségápolás. Csináld úgy, ahogy neked tetszik. Szőrteleníts vagy se. Manikűrözz magad, vagy oldd meg profi manikűrössel - de azért tegyél fel egy tápláló kézkrémet, és ne feledkezz meg a lábápolásról sem. Tisztítsd meg az arcod, gőzölj kamillateával vagy radírozz mandulaolajas cukorral - én jobban szeretem a sónál, mert apróbb szemű. Ezt követően tegyél fel egy bőrtípusodnak megfelelő maszkot: én mostanában csak szétgyaszatolok rajta egy fél epret; az enyhe gyümölcssav épp annyira hámlaszt, amennyire szeretném, és nagyszerű érzés az édes, illatos gyümölcslé az arcomon. Ha kedved van a hajadra is feltehetsz egy ápoló tojásos-kamillás kevercset. Amíg hat a pakolás, heveredj le a kanapéra vagy éppen a fürdőkád meleg vizébe, készíts a kezed ügyébe egy csésze finom gyógyteát, gyújts meg egy illatos gyertyát, olvasgasd a kedvenc regényedet, hallgass megnyugtató zenét, vagy csak bámuld a szemközti vadgesztenyefát és számolgasd rajta a gesztenyefürtöket. Ha végképp eleged van, ne csinálj semmit: hunyd le a szemed és tegyél rá két szelet uborkát. Végül mosd le a maszkot, bújj pihe-puha köntösbe, és fejezd be a napodat egy olajos arcmasszázzsal. Az én kedvencem a csipkebogyó-magolaj, de mások a körömvirágolajra vagy a gránátalma-magolajra esküsznek: távol álljon tőlem, hogy megmondjam, neked mi a legmegfelelőbb. A masszázst követően mély és pihentető alvásban lesz részed. Hát nem csodálatos nap a hétfő...?
 

2015. július 17., péntek

Archív - Foltok

Sokáig nem szerettem a bort. Egészen addig, amíg B el nem kezdett róla mesélni nekem - és lassan-lassan azon kaptam magam, hogy értem, mire gondol, amikor mandulákat meg füveket emleget. Sőt, titkolatlanul büszke volt, amikor egyszer egy pohár borra én jegyeztem meg félősen, hogy kenyérhéjra emlékeztet.
Azelőtt évekig ült a legfelső polcomon egy üveg ajándékba kapott vörösbor. Egészen addig, míg egy fancy szakácskönyv útmutatása alapján nem alkottam egy este csaknem autentikus olasz pizzát. Az volt a baj, hogy a recept utolsó mondata így hangzott: egy pohár könnyű vörösborral és egy tál friss salátával tökéletes vacsora. Eltöprengtem, odahúztam egy széket a polchoz, és leemeltem a vörösbort.
Igen ám, de a háztartásomban egyetlen dugóhúzó sem volt. Egy darabig vakartam a fejem, majd egy fakanál nyelével határozott mozdulattal benyomtam a dugót az üvegbe. Spriccelt a bor szerteszét; tocsogott a linóleum, a konyhapult, én, és - a plafon. Bánatosan nézegettem a halvány foltokat, miközben a konyhapulton ülve, láblógázva jóízűen megettem a vacsorát. Aztán elővettem a csúf kis tükörkeret felújításánál használt arany festékemet, és felálltam a pultra. Az egyik folt kapott néhány aranyos pikkelyt, és hosszan lebegő, fátylas úszókat. Festői kis Aranyhal lett belőle.
Vérszemet kaptam. A következő folt Főnixmadár lett, aranyszikrát hányó kakas-sarkantyúkkal. Draco, azaz hatalmas karmú, kígyófarkú Sárkány. Vulpecula: ravaszul összehúzott aranycsillám-szemű róka. Vörös ékköves Corona Borealis: Északi Korona. Monoceros: vadul lobogó sörényű, szilaj Egyszarvú. Bereniké haja. A csillagkép-rajzok közé aranypettyeket szórtam. Elégedett voltam az eredménnyel. Olyannyira, hogy következő tavasszal nem festtettem át a plafont - viszont a konyha falai borvörös színt nyertek, és csillogó rézedényeket aggattam rájuk. 

2015. július 15., szerda

Parfümről - Bois Blonds

Amikor elhatároztam, hogy harminc fölött igazán megérett az idő arra, hogy a kislányos illatokat, amiket addig kedveltem, valamivel felnőttesebbekre cseréljem, fogalmam sem volt, milyen kemény fába vágom a fejszémet. Addig a frissen mosott fehér mósusz és a könnyed citrus tengelyén mozogtam, amikkel nem nagyon lehet melléfogni – de az sem nagyon valószínű, hogy utánad forduljanak miattuk az utcán. Az első pár hónap hosszas szagolgatásokkal telt: időnként be-betértem egy illatszerüzletbe parfümökkel ismerkedni, mélyet szippantottam B kávéscsészéjéből, Millie konyhájában kértem pár karmadommagot, aztán rácsodálkoztam a füstölt pirospaprikájára, virágzó hársfák ágaiba temettem az arcom, a frissen öntözött füvön járkáltam mezítláb, napon pihenő macskát szagoltam… és roppant érdekes dolgokra jöttem rá:
  • utálom azt, amit a parfümtudorok nagy, fehér virágillatnak hívnak: a magnóliát, tubarózsát és társaikat,
  • odavagyok viszont a faforgács illatáért (a parfümökben cédrusjegyekként jelenik meg), az esőillatért (így kezdtem keresni a vetivert), és a teáért,
  • a füst illatát akkor szeretem, ha nem indiai templomokat idéz, hanem elfújt gyertyát,
  • ahogy a vörösboroknál, úgy a parfümöknél is lenyűgöznek az animális jegyek: a jázmin enyhe lóistálló-szaga, a puha bőrkesztyűé és a macska szőréé.
Az Atelier Cologne Bois Blonds parfümje volt az első, amiből a hosszas próbálgatások után egy egész üveggel vettem. Tulajdonképpen biztonsági játék volt: az első jegy, ami megcsapta az orrom, az a könnyed, ragyogó, világozöld citrusillat volt, amit korábban annyira szerettem. Ami kifinomultságot adott neki, az a váratlan rózsabors volt, és ami végképp megpecsételte a vonzalmamat: az éles, ceruzahegyezést idéző cédrusillat. Igazi tavaszias, friss kompozíció. A második szakaszban ért a meglepetés: a vetiver nedves, földből frissen kifordított gyökereket idéző aromája és a halvány, lebegő, fás-balzsamos tömjénfüst – pont annyira könnyeden, ahogy szeretem. Olyan érzés volt viselni, mintha egy nyári, erdőközepi táborozáson lennék hajnaltájt, a friss harmattól nedves füvön gázolva, az előző esti tábortűz füstjének illatával a hajamban.

2015. július 13., hétfő

Tanácsok 16 - Irodai ebédekről

Bár eddig a legtöbb munkahelyemen volt menza vagy legalábbis pár közeli szendvicsező az ebédprobléma megoldására, ennek ellenére pár hét után mindig eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy mindennek egyforma íze van. Emiatt úgy döntöttem, jobb lesz, ha az irodai ebédekről magam gondoskodom. Először elég ijesztőnek tűnt a gondolat, hogy kétszer annyit főzzek, mint rendesen, de hamar rájöttem néhány trükkre, amivel megkönnyítem a saját dolgomat:

1. trükk - az íróasztalfiók
Íme azoknak a dolgoknak a listája, amiket mindig a fiókban tartok: evőeszközök egy személyre, tányér és egy mélyebb tálka (leveshez vagy salátához), egy éles kiskés, textilszalvéta nagyobb méretben (nem a koktélokhoz való picike) - ezzel terítem le az asztalt, só, bors, csípős szósz (ízlés szerint csili, tabasco, Erős Pista, sriracha vagy bármi egyéb, de egyszer azon is komolyan elgondokodtam, hogy az íróasztalom sarkán ne korallvirágot növesszek, hanem minicsilit), miniüvegben olívaolaj és finom ecet, mustár, és egy zacskó vegyes dióféle (roppant multifunkciós: bevethető éhenhalás ellen magában, vagy levesekre, esetleg salátákra szórva).

2. trükk - a konyha
Ezek azok az alapanyagok, amikből esténként villámgyorsan össze lehet dobni egy irodai ebédet akkor is, ha nem főztem hétvégén előre: babkonzerv (cannellini, csicseriborsó, feketebab - amit szeretsz), puy lencse (nem szétfővős, salátához), mélyhűtött borsó, brokkoli, répa, zöldsaláták, csírák, olajban eltett sült padlizsán- vagy paprikaszeletek (ezeket magam szoktam előállítani és befőttesüvegbe tömködöm őket, aztán leöntöm olajjal és betolom a hűtőbe), pesztó, hummusz, tészták (forróvízzelleöntős ázsiai vagy olasz), tortilla-lapok, gabonák (rizs, bulgur, miegyéb - én odavagyok az árpáért, leánykori nevén gersli). Ha hétvégén egy kicsit előre dolgozom, akkor akadhat még némi sültcsirke, vagy sült zöldség (például cékla).
 
A fentiekből készülhet ázsiai stílusú instant tésztaleves, mexikói tortillatekercs feketebabbal és paradicsommal, gabonasaláta (egyszerűen adj a főtt gabonához némi fehérjét buggyantott tojás vagy hús képében, plusz némi zöldséget és tetszés szerinti öntetet - kész is), és ezernyi egyéb dolog. Újabban felfigyeltem a befőttesüveg-salátákra, amelyek a következő elv szerint készülnek: fogj egy literes üveget, és rétegezd bele a következőket:

1. öntet
2. kemény zöldség, ami nem ázik át (pl répa)
3. puha zöldség
4. fehérje (hús, vagy magas fehérjetartalmú gabonaféle, pl. quinoa)
5. egy jó nagy marék levélzöldség
6. magvak, aszalt gyümölcsök, vagy bármi, amivel szeretnéd kiegészíteni.
Ha megéheztél, csak rázd össze az egészet.
 
3. trükk - titkos fegyverek
Citrom. Mondtam már, hogy odavagyok a citromért? Ez annyira így van, hogy szeretek egyet magamnál tartani a munkahelyemen is. Azt hiszem, ez a citrommánia második fokozata. Nyilvánvaló, hogy csudás tea vagy limonádé lehet belőle. Vagy salátaöntet. Ha nagyon nem érek rá ebédet alkotni, akkor a reggeli zuhanyzás alatt kifőzök egy marék spagettit, bedobozolom, és viszek magammal egy csokor petrezselymet, egy darab parmezánt és egy citromot. Ezeket aztán déltájt összekutymászom némi olívaolajjal, csilivel és a szuper vegyes magkeverékemmel.
Avokádó. Ezt legtöbbször az előző titkos fegyveremmel vetem be: szétnyomkodom egy baguette-en, citromot csöpögtetek rá, só, bors, megesz. Ezentúl jó párosítás még tésztákkal, babsalátával, paradicsommal és mozzarellával.

Ti hogyan oldjátok meg az irodai ebédeket?
 

2015. július 10., péntek

Archív - Frivolité

Tündér Lalát olvasom esténként. Gyerekkoromban valahogy kimaradt, Abigéllel együtt. Szerencsére a varázs még így, felnőttként is él. Ebben nagy segítségemre vannak a könyv gyönyörű grafikái; amelyeken a tündérszárnyak őszi levelek érhálózatát idézik, és minden második rajzon ódon csipkék bűvölnek el. Például a Lala szökéséről szóló fejezetben a kis kunkorokkal szegélyezett, légies frivolité. Végigsimítottam az ujjammal.  Istenem, de rég láttam ilyet...Az orgonaillatú ház, ahol felnőttem, tele volt idős nénikkel. A legrégebbiekre alig emlékszem. Volt egy Ida néni, akitől mosolygós ribizlit kaptunk. A törékeny, szelíd Kati néni, akinek a háborúban tűnt el a vőlegénye, így aztán egyedül élte le az életét. Nusi néni, a csodafinom almáspitéjével, amit mindig vékonyra sütött, mert tudta: úgy szeretem. Jenny nevű kis uszkárával Zsuzsa néni, aki gyöngyvirágot ültetett a hátsó kertbe, és rózsabokrot a ház elé. A másik Zsuzsa néni, aki fordító volt; hol könyveket adott kölcsön, hol héber szavakra tanított. A Doktorné, aki házassága után is ragaszkodott a "lányszobájához", benne régimódi babákkal, és a zongorával, aminek hangját vasárnap délutánonként hallottuk. És Magdi néni, szegény, kicsi, púpos, szókimondó, vidám Magdi néni, aki sosemlátott finomságú csipkéket horgolt pókselyem-fonálból. Frivolité - mondta, majd a kezembe nyomta a hajócskának nevezett kis valamit, amit tű helyett használt - amikor tizenöt évesen eltört a gerincem, és hónapokig feküdtem egy svejci kórházban, az engem ápoló francia apácák tanítottak meg rá. Próbáld csak meg.
Sosem sikerült megtanulnom: ügyetlen-merevek voltak az ujjaim az övéhez képest, én magam tizenéves és türelmetlen; meg aztán az a hajócska sem volt jó, amit egy rövidáruboltban vettem magamnak. Szegény Magdi néni már rég meghalt. Azt hiszem, a rokonai kidobhatták a hajócskáját. Talán nem is tudták, mi az.
 

2015. július 8., szerda

The Pillow Book

"Elegant Things

A white coat worn over a violet waistcoat.
Duck eggs.
Shaved ice mixed with liana syrup and put in a new silver bowl.
A rosary of rock crystal.
Snow on wisteria or plum blossoms.
A pretty child eating strawberries."


Sei Shonagon Párnakönyve ideális éjjeliszekrény-könyv: az a fajta, amit a kislámpa mellett tartok, és elalvás előtt néhány bejegyzést elolvasok belőle. A fonalat lehetetlen elveszíteni, leginkább olyan, mintha egy naplóba vagy jegyzetfüzetbe nyernénk betekintést. Költői nyelvezetű, érzékeny írás egy Heian-korszakbeli japán udvarhölgytől; lenyűgöző részletességgel mutatja be a tizenegyedik századi nemesek életmódját és gondolatvilágát, mégsem tűnik egy pillanatig sem porosnak vagy fellengzősnek. Shonagon gyors észjárása és éles nyelve rendkívüli megfigyelőkészséggel párosul, és gyönyörűen ír mindenről, ami csak az eszébe jut: császári ceremóniáktól és  vallási ünnepektől kezdve személyiségrajzokon és verseken át a természet szépségéig és mulatságos, színes történetekig. A rövidebb bejegyzései néhány sorosak, és a legterjedelmesebb sem nyúlik tíz oldalnál hosszabbra; sokak szerint olyan, mintha a világirodalom egyik első blogját olvasnánk egy szarkasztikus, ragyogóan elmés nőtől. Semmi kétség: borzalmas egy pletykafészek lehetett, és igazi sznob, de az, hogy mindent képes kifigurázni, számomra annál szórakoztatóbbá teszi az írásait. Sugárzik belőle a szépség szeretete: engem az élet legapróbb gyönyörűségeiről szóló megfigyelései bűvöltek el leginkább - a véletlenszerű bejegyzések teliholdról, fűzfa-ágakról; hosszabb-rövidebb listák az általa kedvelt (és kevésbé kedvelt) dolgokról, könnyed benyomások az őt körülvevő világról. Mintegy véletlenül ismertem meg közben valamelyest a Heian-korabeli császári udvari életet, a szerelmi játékokat, a műveltség fontosságát: a költészet mélyreható ismerete kötelező volt, minden társalgás alapja, és a versek írása a kifinomult elme legfőbb ismertetőjele. Esténként, amikor a Párnakönyvbe belelapozok, szinte érzem a művészien rétegezett, különféle színű hűvös selymek suhogását, a füstölők és a jázmin illatát.
 
 
"It’s the middle of a fiercely hot day, and you’re finding it impossible to stay cool — your fan only moves the warm air about, and you keep dipping your hands in ice water and moaning about the heat. And then someone brings you a message written on brilliant red thin paper, attached to a flowering Chinese carnation, also bright crimson — and you sense how hot he must have felt as he wrote it, and how much you must mean to him, and find yourself unconsciously laying down the fan (that was anyway proving so useless even when plied while the other hand soaked in ice water), your complaints suddenly forgotten."

2015. július 6., hétfő

Tanácsok 15 - Tervekről

Tudom én, hogy ijesztően hangzik, amikor a selfhelp könyvek leültetnek egy üres füzetke elé, amibe márpedig le kell írnod a következő öt évedre vonatkozó terveket, aztán részletes stratégiát kidolgozni az elérésükhöz... engem is mindig megrémiszt az a bizonyos üres lap.
Tudod, mit? Ne csináld. Vagy ne így csináld. Fölösleges, hogy elragadjon a hév, és az álmaidat és a terveidet összekeverve tökéletesen irreális listát állíts össze - vö. az álom-én és a fiókok c. elképzeléssel: ugyanez vonatkozik a fejedben lévő holmikra is, ott se halmozz fel olyasmit, ami a valós énedet csak terheli, és használatlanul porosodik. Teljesen rendben van, ha nem iratkozol be az angol tanfolyamra, vagy nem jársz el heti háromszor úszni annak ellenére, hogy évek óta tervezed. Valószínűleg utálsz úszni, úgyhogy nyugodtan húzd ki a listáról és helyette menj el biciklizni.
Ennek ellenére a nagyon lazán kezelt hároméves tervek igenis jól jöhetnek. Én azért szeretem őket, mert arra emlékeztetnek, hogy:
1. bár soha nincs késő semmihez,
2. ettől függetlenül jó elkezdeni minél hamarabb.
A tanácsom: próbáld meg megtenni, amit most megtehetsz, de ne hajtson a félelem, hogy bármiről is lemaradsz, ha a tervektől eltérően alakulnak a dolgok. Mivel most éppen ráértünk, de nem tudom, később mit hoz az élet - mi tavaly ősszel végre beíratkoztunk az évekkel ezelőtt betervezett tánctanfolyamra. A Múzeumok Éjszakáján meglátogattam a Dohány utcai zsinagógát, amit szintén nagyon hosszú ideje szerettem volna megtenni. Elmentem fogszabályzásra, ami egy bő egyéves program lesz. A nyári franciatanfolyamot sajnos ki kellett ejtenem, és idén sem jutok el Erdélybe. Sebaj: lesz miből szemezgetni jövőre is.

2015. július 3., péntek

Archív - The Big Easy

Honnan tudja az ember a tökegyforma reptereken is, hogy Dél felé utazik? DC-ben hozzászokott a szemünk az ezerféle vörös, sárga, rozsdaszín lombokhoz; Atlantában még zöldellnek a fák. Üdítő látvány. A takarítónő ma’amnek szólít , a reptéri cajun étteremben elképesztően finom a sültcsirke (southern fried chicken, valaki?) és a New Orleans-ba tartó gépen a déli akcentusú kapitány a személyzet bemutatásakor felhívja a figyelmet a legcsinosabb légiutaskísérőre. Másfél órával később, leszállás előtt bámultam a gép ablakából a végtelen mocsarat, elképzeltem, ahogy hemzsegnek a hátsó kertekben az onnan kimászó alligátorok, és elnevettem magam a fegyverkiállítást reklámozó óriásplakát láttán. Welcome to the South.
A reptéren hatalmas, jazz-zenekart ábrázoló freskó fogadja az utazóközönséget, természetesen Louis Armstrong szól a hangszórókból, gumbo illata száll a kávézóból és a sofőr vidáman rikkantja, hogy hi y’all!
A városba vezető úton nem hittünk a szemünknek: óriási cikászok és pálmák váltják egymást, a leander bolondul virágzik a csipkés kandeláberek között. Sofőrünk próbált idegenvezetést tartani; nem sok sikerrel – két afrikai útitársunk valami furcsa keverék-francia nyelven megállás nélkül hangosan telefonált.
  
A szobánkat alig volt időnk elfoglalni, máris indult a busz a Tulane Egyetem elnökének házához, aki este többszáz fős fogadást rendezett a konferencia résztvevőinek tiszteletére – erre érkeztünk mi is. Már az oda vezető út teljesen elvarázsoltak a Garden District tornyos, teraszos, mesei hófehér udvarházai a hatalmas, buja kertekkel, melyekben kis stílustörést jelentett a kötelező Mindszentek-dekor. Az elnök házához vezető magánútra óriási, csipkés kapun hajtottunk be, aztán feltárult előttünk a teraszos, hatalmas, gyönyörű épület. Próbáltunk elvegyülni a tömegben; majd meglepetésemre csaknem a nyakamba ugrott lelkesedésében B egyik partnere, a rendszerint úriemberesen visszafogott brit Sapling (gondolom, valami unalmas társalgópartnertől mentettük meg a felbukkanásunkkal). Együtt köröztünk még a házban, ámultunk a faburkolatú, régiségekkel zsúfolt könyvtár láttán, kóstoltunk déli ínyencségeket a fekete felszolgálók által körbehordott tálcákról, közben a halotti koszorúkkal foglalatoskodó, ezüstbilis Fernandára gondoltam a Száz Év Magányból. 
Az egyik teremnyi szobában vidám jazz-zenekar játszott, körülvették őket és élvezettel táncoltak az afrikai nagykövetek. Ilyet sem sokat látunk otthon – vonta fel a szemöldökét Sapling, és belekortyolt a poharába. They’re all so bloody sophisticated up there.
  
Aztán B karon ragadott, és odaterelt egy alacsony, mosolygós férfi mellé. Bemutatkozni sem volt időnk; azonnal előpattant egy fényképész és nekiállt kattintgatni. Másnap tudtam meg, hogy a louisianai alkormányzóval sikerült fotózkodnom. (Ott, a konferencián derült csak ki számomra az is, milyen kivételesen intelligens, tehetséges vezető.) Aztán felpattantunk a különbuszra, és Saplinggel együtt visszatértünk a hotelbe. Még fél óránk volt a vacsora kezdetéig, ezt a bárban töltöttük: az útikönyv szerint a város egyik nevezetessége a régimódi lovas körhintából átalakított pult, amely negyedóra alatt fordul meg a tengelye körül.
A vacsorára egy közeli halétteremben került sor; és én elégedetten vettem szemügyre a menüt: csupa helyi ételt választottak. Sűrű, herkentyűkkel dúsított zöldséglevest – gumbót – ettünk kezdetnek, majd paradicsomszószos, ravaszul fűszerezett jambalaya következett, s zárásképp banánkrémes sütemény. Már értem, miért legendás a déli vendégszeretet (it's so nice to have all y'all here - szipogta egy helyi nő, és én majdnem leestem a székről azt hallván, hogy ezt tényleg így mondják). Pukkadó hassal tértünk nyugovóra.

2015. július 1., szerda

Datolyaszilváról

A datolyaszilvát angolul persimmonnak hívják, ami szerintem egyike a leggyönyörűségesebb angol szavaknak. Sőt, ha már itt tartunk: a latin neve tulajdonképpen görög eredetű, a jelentése pedig: az istenek eledele. (És akkor a színéről, erről a meleg, mosolygós narancssárgáról még nem is szóltam, ami árulkodó jele a magas A-vitamin tartalmának: egy gyümölcs a napi szükséglet 55%-át fedezi.) Most már itthon is egyre gyakrabban látni, ezért jó, ha megjegyezzük a kétféle változatát - mindkettőnek japán neve van, mert eredetileg onnan származnak: az ovális, hegyes végű, puha hachiyából magas csersavtartalma miatt leginkább lekvárt főznek vagy sütéshez használják, esetleg megvárják, amíg teljesen puhára érik és kikanalazzák a héjából. A paradicsomformájú, gömbölyded fuyu finom nyersen vagy enyhén megpárolva.
Az érett hachiya édes és krémesen lágy, olyasféle íze van, mint a mangónak, vagy a sárgabaracknak. Mivel valószínűleg lekvárfőzéshez elegendő mennyiséget a közeljövőben nem vásárolok belőle, jó lesz nekem a szétnyomkodott gyümölcs is egy szelet vajas pirítóson, és ha nagyon elkap a hév, esetleg morzsolok rá kecskesajtot és csurgatok rá egy kevés mézet.
Köretként olívaolajjal párolt zöldbabhoz keverném a vékonyra szeletelt fuyu datolyaszilvát (és milyen szép lenne a zöld-és-narancssárga!) és ha kedvem tartaná, megszórnám törökmogyoróval is. Az is lehet, hogy rukolával, szárított sonkával és avokádóval készítenék belőle salátát balzsamecetes öntet kíséretében. Szicíliában állítólag húsok mellé kínálják mártásként: mogyoróhagymát párolnak olívaolajon, majd hozzáadják a gyümölcsöt, és ízesítik mézzel és citromlével. (Ki lehet egészíteni mandarinnal is.) Majd egyszer kipróbálom és elmesélem.