2015. június 5., péntek

Archív - Pogácsa

Hétvégén megnéztük a Csillagok Háborúja első három részét. Annyi reklám volt közben, hogy a filmet ideálisnak ítéltem némi pogácsasütésre. Első reklámblokk: tészta összekeverése, élesztőfuttatás. Második reklámblokk: élesztő belelöttyintése, összegyúrás. Harmadik reklámblokk: a kelés után nyújtás, szaggatás. Negyedik reklámblokk: sütő előmelegítése, tojássárgájával megkenés. Ötödik reklámblokk: kivétel a sütőből. A hosszú filmek alatt még a hajtogatás is belefér.
Az egyetlen receptkönyvem, ami belefért a bőröndömbe a kiköltözéskor, Polcz Alaine-től a Főzzünk örömmel. Mindig Beáta jut róla eszembe, és az, amikor elénk tette Dublinban a juhtúrós sztrapacskát. Ott a szigeten tartott rengeteg birka ellenére nem lehetett juhtúróhoz jutni, ezért a diplomaták mindig a kézipoggyászban csempészték be (a mák és a téliszalámi mellett). Mosolygott a lelkesedésünkön, majd azt mondta, van a főzésben valami megnyugtató. Az a tudat, hogy előtted asszonyok generációi végezték ugyanezeket a mozdulatokat, hogy gondoskodjanak az övéikről. Polcz Alaine ugyanerről ír. Receptgyűjtemény helyett tulajdonképpen elbűvölően régimódi, ugyanakkor időtlen életvezetési tanácsadókönyv, de ezt főzési tippeken keresztül teszi.
 
Szóval pogácsa; méghozzá Alaine szerint: pontos mennyiségek nélkül, érzésre. Hol veszett el a képesség, hogy tudjuk, hány marék liszt kell a süteménybe? Misi nagymamája, amikor arról kérdezték, hogy a legendás sütijébe mennyi lisztet szórt, összetartotta a markát, és azt mondta: ennyit. És milyen a "se túl kemény, se túl lágy" tészta? Meg a palacsintatészta-sűrűségű? És mennyi az "amennyit felvesz"? Azt sem tudom, hogy melyik krumpliból kell vennem, ha nudliba szánom, és melyikből, ha sült krumplinak. Van, amelyik főzéskor szétesik, a másik sülés közben odaragad, mintha tele lenne cukorral. Valami elveszett. Azért a pogácsám finom lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése