2015. május 18., hétfő

Tanácsok 8. - Vállfákról

Lehetőség szerint használj egyforma vállfákat: így a szekrényed úgy fog kinézni, mint egy elegáns ruhaüzlet, és reggelente mindjárt nagyobb kedvvel túrsz bele. Az én vállfáim zöme a helytakarékosság jegyében vékonyak, és fekete, bársonyszerű anyaggal vannak bevonva, így nem csúsznak re róluk a ruhák. A szoknyáimhoz többemeletes, csíptetős vállfát használok, a nadrágjaimhoz egy darabig ezt a kígyószerű teremtményt vetettem be az IKEA-tól, de egyáltalán nem voltam vele megelégedve: nehezen lehet hozzáférni az egyes darabokhoz, és a fém rettentőmód csúszik. Most közönséges fából készült, viszonylag vastag (= nem drót) keresztrúddal rendelkező vállfát használok hozzájuk, és a "savile row fold" segítségével bírom őket maradásra. A vastag keresztrúd segít abban, hogy ne látsszon meg a térdüknél a hajtás csíkja. A csíptetős vállfákat azért nem szeretem a nadrágoknál, mert csúnyán megnyomta a csíptető a bokájukat. (Ez a szoknyák derekánál érdekes módon sosem volt probléma.)
A pulcsikat általában összehajtva, polcokon tárolom, nehogy megnyúljanak - ez alól vannak kivételek, ilyenkor figyelek rá, hogy legömbölyített vállú, kisméretű vállfát kapjanak, a deformálódást megelőzendő. A drótvállfák a lehető legrosszabbak ilyen esetben.
Ha szépen elrendezgetted a holmijaidat, rém hangulatosan elszórhatsz köztük egy-egy illatos levendulazacskót (ez nekem mindig borzasztóan tetszett, bár úgy találom, hogy a nagyon eltökélt molylepkék ellen nemigen használ), kibélelheted a fiókjaidat csinos (adott esetben illatos) papírral, bevethetsz cédrusfa-forgácsokat, kidekorálhatsz pár dobozt a kesztyűidnek és a sapkáidnak, és még ezernyi módon szabhatod személyre a ruhásszekrényt. Nemrég olvastam egy idős hölgyről, aki minden tavasszal gyöngyvirágot tett a szekrényeibe, vigyázva, nehogy összenyomódjanak. A virágok lassan áttetszővé, finoman papírszerűvé száradtak, de a szekrényt kinyitva sokáig érezni lehetett az illatukat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése