2015. május 29., péntek

Archív - Üvöltő szelek

"May you not rest, as long as I am living. You said I killed you - haunt me, then."

Az Üvöltő szelek történetét természetesen mindenki ismeri: központjában Catherine és Heathcliff beteges szenvedélyű szerelme áll. A fiút Catherine apja fogadta örökbe; a lánnyal gyerekkoruktól kezdve kivételesen közel állnak egymáshoz – noha Catherine végül mégsem a vagyontalan Heathcliffet választja férjül, hanem a szomszédos birtok gazdag urát. A két család más szerelmi szálakkal is összefonódik később, de ezek mindegyike csak halvány mellékvonal Catherine-éké mellett. Ami nem is szerelem már, inkább megszállottság. Semmi romantikus nincs a kapcsolatukban: folyamatosan gyötrik egymást és magukat; és ennek még Catherine halálával sem szakad vége. A lány halála után szelleme tovább kísérti Heathcliffet, aki most ugyanezzel a pusztító fanatizmussal akar elpusztítani mindenkit, aki valaha szerelmük beteljesedésének útjában állt; sőt, bosszúja a következő generációt sem kíméli.

A karaktereket Bronte lélektanilag lenyűgöző hitelességgel ábrázolja. Régen is, ma is léteznek olyan kapcsolatok, amelyekben beteges lelkek a másikat (és önmagukat) kínozzák; de a tizenkilencedik században a legkevésbé sem volt jellemző ilyesmiről regényt írni. Edgar az egyetlen főbb szereplő a könyvben, aki megközelítőleg ép és érzelmileg felnőtt. Heathcliff és Catherine története azonban sötét, kegyetlen, erőszakos; a két belterjes család tagjai közt csaknem-vérfertőző kapcsolatok szövődnek. Nem is szerelmes
regényt kapunk, hanem vérszomjas tragédiát, tele váratlan, szerencsétlen fordulatokkal – valamennyinél elgondolkodhatunk, hogy mi lett volna, ha…? Képes lett volna ez a pár normális kapcsolatra, ha nem tesz nekik folyton keresztbe a sors?


A regény mesteri elegye a viktoriánus eszméknek (ezt elsősorban a társadalmi osztályokról alkotott elképzelésekben látjuk), a gótikának (ami Catherine kísértő szellemében, és az álmokban jelenik meg), és a romantikának (végig érezzük: Bronte szerint Heathcliff a gyermekkori szenvedései miatt nem hibáztatható, hogy érzelmileg torz felnőtté vált). A vad, kegyetlen, elhagyatott vidék részletgazdag leírása a szereplők fékevesztett érzelmeit visszhangozza, és méltó egy igazi gótikus regényhez. Ha megnézitek a számtalan filmfeldolgozás egyikét, biztosan nem támad kedvetek a vidéki Angliához ősszel. Én minden alkalommal újra megutálom a szereplőket, egytől egyig. Épp ezért összesen: négyes fölé. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése