2015. május 15., péntek

Archív - Afrika

B épp a Ház könyvtárát katalogizálja. Roppant segítőkész kollégáink vannak: én vasárnap segítettem neki egy kicsit, hétközben a többiek egymást váltva diktálják a címeket és az adatokat.
Így találkoztam dr. Rigler Richárd nyúlfarknyi önéletrajzi könyvével: a szerző Belga-Kongóban volt egy aranybánya-társaság orvosa a harmincas évek végén. Nagyon furcsa olvasni. És most, hogy ezt írom, tudom is, miért. Mert a könyvet 1992-ben adták ki, és Rigler addigra réges-rég egy baltimore-i kórház sebésze volt. Ennek ellenére, bár a könyv szórakoztató történetekkel van tele, a  legkevésbé sem pc. Az, hogy négerezik, még hagyján - elfogadom, hogy neki, magyar lévén nem társul ehhez a szóhoz olyan negatív jelentés, mint az amerikaiaknak. Na de amiket szemrebbenés nélkül leír... hogy úgy választott magának mosónőt, hogy lement a folyópartra, ahol félmeztelen lányok sulykolták a ruhát, és amelyiknek a legszebb melle volt, azt vette fel... az a kifejezés, hogy a magányát senki sem érti meg, és nem tudja "beleszeretkezni" a fekete szépekbe (mintha papírzsebkendők lennének, komolyan!), vagy pedig az a történet, ahogy afrikai "felesége" lett.

A kifejezés azért idézőjeles, mert ő sosem vette ezt annyira komolyan, mint a helyiek. Történt egyszer, hogy egy eldugott falucskába vetődött, megvizsgálni az ottaniakat. Azok tisztelettel megkérték, hogy mivel igen jó puskája van, legyen kedves lelőni nekik a közeli folyóban lakó vízilovak egyikét. Ők egyébként ritkán jutnak húshoz, és a vízilóból a falu népe hetekig lakmározna. Riglert nem kellett sokáig győzködni: csónakba szállt, és hamarosan elejtette az állatot. A faluban hatalmas ünnepséget csaptak, ahol ő volt a díszvendég, majd az  est tetőpontján a törzsfőnök hálából felajánlotta neki a lányát feleségül.
Rigler tiltakozott, de a törzsfőnök bizonygatta, hogy nem csak szép a lány (noha fekete a bőre), okos is: négy évig járt a missziós iskolába, tud franciául egy kicsit, és olyan ételeket is megtanult főzni, amiket a fehér ember szeret. Csak nem akarja megsérteni a főnököt a visszautasítással? - Rigler a végén elfogadta az ajánlatot, adott cserébe cirka kettő darab inget (fekete embernek nagy tisztesség a fehérek levetett ingét hordani, mert ezzel belé is átszáll a fehér ember ereje), egy napszemüveget, és hazavitte a lányt. Aki tényleg ügyesnek, kedvesnek szolgálatkésznek bizonyult - minden szempontból. (Sőt, ezzel a presztízse is növekedett: bárki szívesen elvesz később egy ilyen okos asszonyt, akin még a fehér doktor szeme is megakadt.)

Rigler szerződése három év múlva lejárt: mint minden nyáron, búcsút intett a helyieknek, és összecsomagolt. Az afrikai "felesége" egy év után döbbent rá, hogy többé nem tér vissza. Ekkor elment a misszióra dolgozni, majd hamarosan onnan is távozott - többé nem látta senki. Rigler leírta még, hogy évtizedekkel később amerikai feleségével visszatért Belga-Kongóba, nosztalgiázni egy sort, bár a kórházban és környékén már senki nem emlékezett rá egy öreg kertészen kívül. Még az a kölyökcsimpánz is meghalt a távozása után egy évvel, akit a külszolgálata alatt fogadott be nagy magányában, és aki együtt evett vele késsel-villával az asztalnál, vizitkor pedig kézen fogva kísérte a betegeket. (Aztán Rigler beadta őt egy cirkuszba.)
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése