2015. április 22., szerda

Magazinok

Amikor új helyre költözöm, általában kiszemelek egy helyi magazint és rácuppanok: valahogy segít átvenni a helyi gondolkodásmódot, a helyi ízeket. Dublinban ilyen volt a Woman&Home, ami azért vicces, mert kétszer olyan idős nőknek szánják, mint én voltam akkor: ennek ellenére egyrészt a divattanácsokat sokkal inkább magaménak éreztem, mint a Cosmopolitan javaslatait, másrészt valahogy... lelkesítő volt. A kedvenc rovatomban például olyan nőket mutattak be, akik negyvenéves koruk után kezdtek új karrierbe; hobbicukrászból catering-cég vezetője lett, családanyából bio-fűszertermesztő. Az interjúk pedig érdekesek voltak, gondolatébresztők, csupa sikeres, közismert brit nővel.
Washingtonban a Real Simple lett a kedvenc; ez inkább életmódmagazin, és abban segít, hogyan tegyük minél zökkenőmentesebbé, egyszerűbbé az életünket. A receptekért odavoltam, és a minimalista, világos, elegánsan egyszerű címlapokra általában ránézni is kész gyönyörűség volt. Egy darabig próbálkoztam Marta Stewart kiadványával is, de az sokkal fogyasztásközpontúbbnak tűnt, én pedig egy idő után nem voltam vevő a csodás scrapbook-kellékekre és nélkülözhetetlen konyhai eszközökre.
Millie ismertette meg velem ezer évvel ezelőtt Donna Hay Ízvarázs című gyönyörű szakácskönyvét, ami azóta is kitüntetett helyet foglal el a gyűjteményemben. Canberrában ezért roppantul fellelkesedtem, amikor kiderült, hogy ennek az ausztrál séfnek is van egy magazinja. Az újság elsősorban recepteket tartalmaz; azokban viszont verhetetlen, és nagyon tetszik benne az összetéveszthetetlen ausztrál jelleg: hangsúlyosabbak az ázsiai ételek, mint ahogy azt megszoktam, és elsősorban a gyors, egyszerű megoldások híve, nem az órákig tartó konyhai rabszolgamunkáé. Meg is osztom a kedvenc receptemet tőle:
Felteszünk egy fazék sós vizet, és al dentére főzünk benne egy marék spagettit. Míg a tészta fő, olívaolajban illatosra pirítunk egy kevés felmiszlikelt fokhagymát, majd kivesszük az olajból, és a helyére teszünk egy-két apróra vágott csilit, és némi felkockázott szalonnát. Amikor a szalonna megpirult az olajban, félrehúzzuk az edényt a tűzről. A készre főtt tésztát ráborítjuk a csilis-szalonnás olajra, hozzátesszük a félretett fokhagymát, és voilá, kész a pasta con aglio, olio e peperoncino. Amíg még meleg, beleborítunk egy fél pohár mascarponét, és hozzákeverünk fél marék apróra vágott bazsalikomot, sót és borsot. Reszelt parmezánnal jól megszórva esszük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése