2015. április 10., péntek

Archív: Privé I.

Ledobta krémszín sporttáskáját, kilépett a magassarkúból, levette a hosszú gyöngysort, és a hálószobája sarkában álló régi próbababa nyakába akasztotta. Kihúzott egy szálat az éjjeliszekrényen heverő Gitane-os dobozból, majd rágyújtott. A sűrűn redőzött muszlinfüggönyön át puhán, púderrózsaszínűn ömlött be a délutáni napfény, a halványkék cigarettafüst elmosta a szobában a körvonalakat. Az ágy fölötti Terry O’Neil fényképen felragyogtak Audrey Hepburn vállán a fehér galamb kitárt farktollai. Elmosolyodott és táncoltatni kezdte a balettcipőben elgémberedett lábujjait. Neked is vérzett egy-egy intenzívebb óra után, n'est-ce pas? – kérdezte a fotót, aztán vállat vont avec une certaine nonchalance. A testmozgásnak úgysem tudná más formáját elképzelni. Perdült egyet és kilibbent a tejüveg ajtón, melyen a mademoiselle - privé felirat díszelgett egyszerű, fekete betűkkel. Akár névrokonánál, a rue Cambon 31 alatt.
Mezítláb átsétált két tánclépésnyi fürdőszobájába, kihúzta a félholdasztalka fiókját és kutatni kezdett a rozmaringos lazító krém után. Összekoccant a két éjkék tokos rúzs; egy antikrózsaszín és egy sötétmályva. Egy nappalra, egy pedig estére, ahogy azt apja szeretőjétől tanulta. Végtére is mindössze ennyi, amire egy francia nőnek szüksége van. Két rúzs és egy szerető. Utóbbi úgy harmincöt perc múlva várható. Kihúzta a fehérneműs fiókját és elmerengett. Annak idején nem hitt a szemének, amikor az előző albérletben brit lakótársnője egy reggel fekete bugyihoz fehér melltartót választott. A kávézóban az egyenruhánk fekete szoknya és fehér blúz, védekezett elhűlt arckifejezése láttán, te sosem veszel fel különböző alsóneműt, Gabrielle? Jamais - soha, rázta a fejét, padlizsánbarna Kleopátra-frizurája repkedett a fülénél. Másnap elvitte a szeplősorrú kis angol rózsaszálat Lise Charmel üzletébe, és választott neki egy egyszerű, elegáns, testszín garnitúrát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése