2014. március 2., vasárnap

Növényekről

Életemben most először fogott el az érzés, hogy tényleg egy másik földrészen vagyok, és ez jórészt a növényeknek köszönhető. Van itt egy utca a szomszédban - ha elsétálok a legközelebbi tisztítóba (45 perc), ezen kell végiggyalogolnom -, ami jól illusztrálja a különbséget. Az utca egyik felén érintetlen ausztrál növényzet van: poros, sovány, vörös talajban wattle-tree, eukaliptuszok, némi lapukaktusz (ennek nem tudom a rendes nevét), aljnövényzet gyanánt néhány sárgára száradt fűcsomó. A másik felén kicsi, kertes házak sorakoznak, körülöttük európai értelemben vett kertekkel: virágzik a rózsa, láttam orgonabozótot; vörös díszszilvák bólogatnak, a lombok zöldek, ezerféle formájú levelekkel. 

A őshonos növények szürke lombja nagyon szokatlan; a korai angol festőknek is az volt, mert az ideérkezésük után ösztönösen a frisszöld festékekhez nyúltak, amikor az ausztrál tájat örökítették meg - nem is hasonlít rajtuk a vidék az ittenihez. A környékünkön leginkább elterjedt eukaliptusznak több méter hosszú csíkokban hámlik a kérge, alatta olyan ezüstfehér a törzse, mint Tolkien mallornfáinak. A levele hosszúkás, és az európai rokonoktól eltérően, akik a tenyerüket mutatják a nap felé, ő a levelek éleit fordítja oda. Még az otthonról ismert növények is kicsit másmilyenek: a nyárfa leveleinek is az ezüst háta villog a nap felé.