2013. november 28., csütörtök

Bibimbap

Gráciával azóta nem találkoztam, hogy én Írország, ő pedig Korea felé vette az irányt; úgyhogy röpke tízéves késéssel most kérdezhettem meg, hogy szerette-e. Nagyon - mosolygott, és olyan lelkesen mesélt az élményeiről, hogy kíváncsi lettem az országra.
Az ismerkedést egyelőre a konyhával kezdem (mint általában). B-vel Melbourne-ben kóstoltunk először koreai ételt: én a bibimbap nevű egytálételt választottam, és milyen jól tettem! Cseréptálban kaptam egy réteg párolt rizst, rajta külön-külön kupacban párolt és marinált zöldségeket és egy kis adag marhahúst. Az egész miskulanciának a tetejére ütöttek egy tükörtojást, aminek még folyt a sárgája. Mellé kis tálkában fűszeres szósz járt, és persze az elmaradhatatlan kimchi (csípős-savanyított káposzta, amiért odavagyok).
A pálcikámmal először külön megkóstoltam az összes zöldséget. Ezt látva a koreai tulajdonos mély felháborodásának adott hangot, majd napközis tanárnéniket megszégyenítő határozottsággal mellém állt, elvette a pálcikáimat és összekutymászta az egészet. Miközben öntötte rá a szószt, lelkesen magyarázta, hogy ez a bibimbapevés szakszerű módja. Én megszeppenten bólogattam, mire megenyhült, és türelmesen elkezdett pálcikával evésre oktatni. Egészen odáig úgy éreztem, hogy elég tisztességesen eszem pálcikával, de kiderült, hogy az ujjtartásom teljesen rossz. Egy darabig küszködtem - a tipikus koreai fémpálcikák ráadásul rettentőmód csúsznak is -, végül a tulaj a kezembe nyomott egy kanalat, hogy mégse maradjak éhen.
Mindenesetre megfogadtam, hogy mihelyst beszereztem egy wokot, otthon is készítek bibimbapot. Két külön recept alapján állítottam össze ezt a verziót, amit ki fogok próbálni:

Bibimbap:
Fogok egy darab (200 g) lapos hátszínt, és egy ek szójaszósz, egy ek szezámolaj, fél gerezd összenyomott fokhagyma, és egy fél tk barna cukor keverékében hagyom ázdogálni.
Ezalatt összeállítok kétféle mártást:
1. alkotóelemek: 1 szál újhagyma felkarikázva, 1 gerezd fokhagyma összenyomva, 2 tk szezámmag megpirítva, 2 ek szezámolaj, 1 tk só.
2.  alkotóelemek: 2 ek gochujang (koreai paprikaszósz), 1 ek szezámolaj, 1 ek barna cukor, 1 ek víz, 1 ek pirított szezámmag, 1 tk rizsecet (vagy más semleges ízű ecet), 1 gerezd fokhagyma összenyomva.
Amikor a mártások elkészültek, felforralok egy lábos vizet, és ha bugyog, a víz felével leöntök két marék spenótot. Fél percig hagyom punnyadni, aztán hideg vízzel leöblítem és kinyomkodom. A többi forró vízbe beleborítok némi babcsírát és egy perc főzés után ezt is leöblítem hideg vízzel. A kétféle zöldségre külön-külön ráöntöm az 1. számú mártást és félreteszem. Ha éppen sok zöldségre vágyom, ugyanezt a szószt hajszálvékonyra gyalult kígyóuborkára is ráönthetem harmadiknak. De a legjobb, ha találok a közértben abból a moszatsalátából, ami úgy néz ki, mint a csíkokra vágott zöld nejlonzacskó :)
Ezt követően hajszálvékonyra szeletelek fél marék shiitake gombát és pálcikává aprítok egy szál kis répát. Külön-külön megpirítom őket a wokban egy kevés olajon némi sóval (cirka két perc), aztán félreteszem.
Végül ízlés szerint megsütöm a marhahúst (én kissé véresen szeretem), felszeletelve hagyom hűlni, és addig megsütök két tükörtojást úgy, hogy a közepe még folyjon. A végén egy-egy tál ázsiai módra párolt rizsen elrendezem a zöldségeket és a marhahúst, a tetejére teszem a tojást, és mellé kis tálkában adom a 2. sz. mártást és rengeteg kimchit.

Nomármost én elhiszem, hogy a keleti konyha roppant praktikus ezzel az egywokos működéssel, de amikor minden vackot külön kell elkészíteni, és félretenni apró tálkákon, mosogatás szempontjából nagyjából ugyanott vagyok, mint a rántotthús-krumplipüré kombó esetében...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése